"A görög epigrammaköltők úgy jelennek meg előttünk az idő távolából, mint egyetlen nagy lakomának, az egész görögség szümposzionjának résztvevői, akik vetélkedve örvendeztetik meg egymást és saját magukat apró, asztal mellett született költeményeikkel. A célozgatások, utalások, formai, szerkezeti, tartalmi utánzások eredményezik azt, hogy ezek a költők nem csak a kortársaikkal játszanak társasjátékot, hanem az évszázadokkal előtte jártakkal is, s műveik egyben felszólítás az utód számára, hogy vegyen részt ebben a játékban."

(Devecseri Gábor)