ELŐSZÓ HELYETT

A költői, írói, egyáltalán az alkotói lét a teremtés kiváltsága, mely az alkotáson keresztül, Isten adományaként a belső szabadságot, a transzcendenciát valósítja meg, az igazi életet, mely felülemel a hétköznapok klausztrofóbiáján, s legjobb esetben a halálon is.

A teremtő, ember az alkotáson keresztül éli meg transzcendens mivoltát, az abszolút függetlenséget, anyagtalanság érzést, melyet születésekor elveszít s mely egyenlő a szellem s a lélek felszabadultságának állapotával.

Az ember ennek a szabadságnak lehet részese, ha aktív olvasóvá válik, s ez elemelő érzés. De legyen az akár alkotó, akár olvasó, ez az adomány akkor is csak a kiváltságosak illetékessége, azoké, akik képesek a teljes átlényegülésre, akár alkotóként, akár befogadóként. Aktív olvasó az, aki elemző és értő egyaránt.

Az alkotók s alkotások valamint a befogadók világa egy jó értelembe vett szeparatista világ, mely produktumaiban rejti magát a szabadulásnak kulcsát, mely szabadulás minden emberi lélek küldetésének végcélja.

E kötet a szabadulás próbájaként született meg a közelség lábnyomain.

Mint minden alkotás, az alkotó szubjektív reflexióinak, jelen esetben expresszionizmusának hangsúlyos kifejeződése.

Utóirat: A költészet befogadásáért, megértéséért komoly munkát kell végezni.

A költemény, vers nem egy alma, amit, ha meghámozunk, máris hozzájutunk az édes, vagy keserű húsához, hanem egy gyémántbánya, melynek tartalmas lényegéhez, a külszíni fejtésen túl, a mélység különböző rétegein át, vezet az út. Ha képes vagy és kitartó az eredmény nem maradhat el.