Pritz Pál
Történelem és nemzet
Fülszöveg
Szűcs Jenő - az 1945 utáni hazai historiográfia egyik legnagyobbja - nevezetes gyűjteményes kötetének a Nemzet és történelem címet adta. Mert a Molnár Erik elindította, idővel a nevére keresztelt polémia a nemzet kérdéskörét tette problémává. Az 1989–1990 utáni új világban a historikusnak már nem a nemzetire, sokkal inkább a történetire kell összpontosítania. Mert megint tarajos hullámokat vet az antikorszakos gondolkodás. E gondolkodáson a megelőző rendszerek/korszakok valóságának a befeketítése, leminősítése értendő. Nem mai és messze nem csupán hazai találmány. Ezért a historikusnak manapság alapvetően magát az egész múltat kell megvédenie. A ferdítésektől, a már régen rögzült eredmények homályba űzésétől. Azoktól, akik visszavinnék történetpolitikai gondolkodásunkat a romantikus nacionalizmus világába. Ők az emlékezetpolitika bajnokai. Futóbolondok jutnak stallumhoz, bőséges anyagi javakhoz. Nem működik a szakma immunrendszere. (Természetesen nem manapság romlott meg. Igazából soha nem volt makkegészséges. De voltak - és bizonyosan lesznek - jobb korszakai.) Komoly történészek sétálnak be a politika csapdájába. Ha megteszik, balga módon teszik. Balga módon az emlékezetpolitika koordinátái között vélik a szakma becsületének megvédését. Nem látják meg, hogy nekünk a történetpolitika a világunk. Mert az emlékezetpolitika bizony – Illyés Gyulát parafrazeálva – nem más, mint a politika és a szakma násza. Clio ellenben a görénnyel, héjával szemben csak alulmaradhat.