Szentlélek
A keresztény szellemiség lexikona
forrás: Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár


   
   
    Elôzetes fogalmi megfontolás. A lét hierarchiájában az anyag fölött álló és tôle függetlenül létezô lényeket nevezzük szellemnek (görögül pneuma, latinul spiritus, németül Geist). A szellemi természet értelmes és szabad. A szellemek személyek. Az ember, aki az anyagi és a szellemi lét határán áll, mindkettôbôl részesül: anyagi testét szellem élteti. Ezt a testet éltetô szellemet nevezzük léleknek (görögül pszüché, latinul anima, németül Seele). A magyar egyházi hagyományban a Szentháromság harmadik személyének neveként nem a szent szellem (mint a görögben Pneuma Hagion, a latinban Spiritus Sanctus, a németben Heiliger Geist), hanem a Szentlélek név honosodott meg. Ma Szent Szellem nevet a szekták használják szívesen a.
    ,,A szellem megismerése a legkonkrétabb, azért a legmagasabbrendű és a legnehezebb'' -- ez az elsô mondata Hegel Philosophie des Geistes c. munkájának. Megállapítása teológiailag éppen úgy érvényes, mint filozófiailag. A szellem/lélek megismerése a hit és a teológia legkonkrétabb témája, mert benne Isten és az ember összetartozásáról (egybeforrásáról) van szó. Ez a megismerés a legmagasabbrendű, mert benne az ember minden tudása bölcsességgé (sapientia) válik, s ugyanakkor a legnehezebb, mert a lélek/szellem egyszerre alanya és tárgya a megismerésnek.
    A Szentírásból eredôen a lélekrôl, illetve a Szentlélekrôl szóló tanítás olyan gazdag tartalmú, hogy messze felülmúl minden külsô és belsô, anyagi és szellemi, fizikai és pszichikai, testi és lelki, profán és vallásos valóságot. Amennyire ez a bôség árthat a Lélek egyértelműségének, annyira bizonyítja gazdagságát és elevenségét. Ebben a bôségben rendkívül csábító a kihívás, hogy megkülönböztetéseket tegyünk, de ez nem vezet elfogadható ismeretre.
    1. A Szentlélek mint az Atya és a Fiú ,,második énje''. A lélekrôl/szellemrôl szóló tanítás pontos megfogalmazása akkor a legmagasabbrendű és legszükségesebb feladat, ha a ,,Szentlélekrôl'' van szó. Ezt a meghatározást a szentháromságtani és krisztológiai vitákban alakították kié, s tartalma: a Szentlélek valóságos Isten, illetve isteni valóság, az Atyától és a Fiútól különbözô személy; hüposztatikus jellege a passzív ,,lehellésen'' alapul; Keleten az Atyától, Nyugaton az Atyától és a Fiútól való származását vallják. Ugyanaz az imádás és dicsôítés illeti meg, mint az Atyát és a Fiút.
    A Szentírásban a Szentlélek a ,,hozzánk legközelebb lévô Isten''. Benne jön és közeledik Isten felénk, általa válik közvetlenül jelenvalóvá bennünk. Benne találkozunk az Atyával és a Fiúval, Ô jeleníti meg mindkettôt. A Szentlélek léte és működése összefügg Isten jelenlétével, Általa érzékeli az ember Isten jelenlétét. Ez a jelenlét nem semleges, nem szorítkozik a tér és idô tárgyias kategóriáira, hanem személyes kapcsolat az érted, veled és miattad mozzanataival.
    A jelenlétnek ez a tulajdonsága -- amit a Jahve név fejez ki (vö. Kiv 3) -- Isten egyik neve. Isten nemcsak jelen van, hanem ô a jelenvalóság, s a Szentlélekben a jelenlévô Isten ajándékozza magát.
    A Szentlélek titka az Isten, az Atya és a Fiú jelenlétének titka. Miként az ember a Szentlélekben kapcsolódik az Atyához és a Fiúhoz, analóg módon az Atya és a Fiú a Szentlélekben kapcsolódik egymáshoz. Az, aki az Atyától és a Fiútól származik, az Atya, illetve a Fiú második énje. A Lélekben az Atya és a Fiú egymás számára vannak jelen. Ez a jelenlét létet, életet, kapcsolatot, a szeretet teljességét jelenti.
    A kérdés, hogy miként kell érteni azokat a személytelen kategóriákat és képeket, melyek felénk közvetítik a Szentlelket és működését, a legspirituálisabb probléma. Arra a megfigyelésre alapozva, hogy a személyiség mennyire hat a dolgok és az élet világára és hogyan fejezôdik ki bennük -- a személytelen jelképek és megnyilatkozások nem ellenkezhetnek a Szentlélek személyiségével.
    2. Jézus felkenése a Szentlélek által. Hogy mit jelent a Szentlélek jelenléte, lényege, ajándéka és ajándékainak befogadása, azt eredetileg és példaszerű világossággal Jézus Krisztusban láthatjuk. Személyét és tevékenységét teljesen betölti és átjárja a Szentlélek. A krisztusesemény kezdettôl a végéig a Lélek erejében történik és a Lélek műve, tevékenysége. A Szentlélek készíti elô és formálja az ember- Jézust, és az Ô műve, hogy Jézus teljesen alkalmazkodik az Atya akaratához:
    ,,Keresztségekor a Jordánban Jézus megkapta a Szentlélek által a fölkenést (Lk 3,22) messiási küldetésének teljesítésére (ApCsel 10,38; Lk 4,18); szózat hallatszott az égbôl és Fiának nevezte, akiben az Atya kedvét találja (Mk 1,10). Ettôl a pillanattól kezdve a Szentlélek vezetésével (Lk 4,1) végezte Krisztus a szolgálatát; Isten ujjával űzte ki az ördögöket (Lk 11,10) és hirdette, hogy elközelgett az Isten országa (Mk 1,15), amit majd a Szentlélek tökéletesít. Krisztus a fiúság szellemében járta a szolga útját, engedelmeskedett az Atyának mindhalálig, önként vállalta a halált 'a Szentlélek segítségével' (Missale Romanum, vö. Zsid.2,14). Végezetül az Atyaisten föltámasztotta Jézust és emberségét úgy eltöltötte Szentlelkével, hogy a szolgai alak után Isten Fiának dicsôségét öltötte magára (vö. Róm 1,3-4; ApCsel 13,32-33). Teljhatalmat kapott, hogy minden emberre kiárassza a Szentlelket (ApCsel 2,22). Ezért joggal nevezhetô az új, eszkatologikus Ádám 'éltetô Léleknek' (1Kor 15,45; vö. 2Kor 3,17). Krisztus misztikus testét valójában a Szentlélek élteti.'' (Nemzetközi Teológus Bizottság: A krisztológia válogatott kérdései).
    A mondottak szerint Jézusnak az Atyához fűzôdô kapcsolatából és küldetésébôl nem maradhat ki a Szentlélek. A Szentlélek felôl és benne tárul fel Krisztus misztériuma: a Szentlélek közlései nem Jézus eljöttén vagy művén kívül állnak, hanem annak beteljesülései. Minden különbség ellenére mondható, hogy mindaz, amit a Lélek-hordozó Jézus Krisztusról állítunk, analóg módon a hívôrôl is elmondható.
    Jézus Krisztus fogalmazza meg és hitelesíti, hogy mi a Szentlélekbôl fakadó élet, a lelkiélet. Ô teljesen az Atya jelenlétében él. A Szentlélek az Atya és a Fiú egymás iránti áttetszôsége. Ezért Jézus Krisztushoz közeledni, vele kapcsolatot tartani csak lelki módon lehet az alaptörvény szerint: ,,Senki sem mondhatja: 'Jézus az Úr', csak a Szentlélek által'' (1Kor 12,3).
    3. A Szentlélek mint ajándék. Isten Szentlelke ajándék, sôt Ô maga az ajándék. Ô adja a kérés, az ajándékozás az elfogadás lelkületét. A Szentlélek lényegéhez tartozik, hogy az Atya ajándékozza Ôt (vö. Lk 11,13), illetve hogy adatik. A Szentlélek elküldése, ajándékozása teljesen az Atya, illetve Jézus kezében van (Jn 14,16.26; 16,7), mert a Lélek egy velük. A Szentlélek azáltal üresíti ki magát, hogy ajándék, hogy engedi teljesen elajándékozni magát, mégpedig úgy, hogy önmagának semmit nem tart vissza. Így lesz a Szentlélek a személyes önzetlenség. Mint az ajándék ôsfogalma kapja és ajándékozza a Lélek adományait, gyümölcseit, erejét vagy szolgálatát: ezek elajándékozásra szánt adományok.
    A Szentlélek ajándék jellege tükrözôdik jelenlétének és működésének módjában, amit az ,,eljön'' szó fejez ki. Ez az ,,eljön'' Szent Jánosnál a Vigasztaló Lélek szava (vö. Jn 15,26; 16,7.8.13). A Szentlélek tevékenysége az, hogy eljön. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a Lélek jövôhöz való viszonyát csakis idôszerűnek lássuk. Az idôszerűnél többet jelent tartalmilag az eljövetel: azt jelenti, hogy nem egyszer jön el csupán, hanem lényegéhez tartozik az eljövetel, hogy állandóan eljövôben van. A múlt- és jelenbeli eljövetele nem választható el a jövôbeli eljövetelétôl. Az érkezô Szentlelket nem lehet birtokba venni vagy irányítani. Eljövetele mélyen személyes tulajdonság, amit Ô maga határoz meg, s feltételezi az ígéretet és a beteljesülés várását. A Szentlélekkel csak mint eljövendôvel találkozhatunk.
    A hívô részérôl ennek az eljövetelt kérô imádság felel meg (vö. Jn 4,9; 14,13.16; 15,7.16; 16,23.26; 17,9.15.20). A Veni Sancte Spiritus, 'Jöjj, Szentlélek' és a Veni Creator Spiritus, 'Teremtô Lélek, jöjj' fohászok a Szentlélekrôl, illetve a Szentlélekhez szólás ôsi formái. A Szentlélek eljövetelének megfelelôje az eljövetelt kérô imádság. A kérés megnyit és nyíltságot teremt, s minél nagyobb a nyíltság, annál inkább jöhet a Lélek. A kérés nem csupán egy a sok emberi tevékenység között, hanem az ember maga kérés, azaz szegénység, tehetetlenség, alázat, nyíltság, befogadó képesség és készség. A hívônek lényege és egzisztenciája szerint kell kérôvé válnia, hogy a Lélek kiáradhasson, eljöhessen hozzá. Bizonyos értelemben a kérés lesz a Lélek befogadásának mértéke. A kérés a Lélek eljövetelének föltétele és akkor sem némulhat el, amikor a Lélek eljött, mert épp ez válasz az eljövetelére. A Szentlélek eljövetele csak fokozhatja az imádságot, de nem teszi feleslegessé.
    A Szentírás szerint a Szentlelket mint ilyent nem láthatjuk (vö. Jn 3,8). Ô az ajándék és az ajándékozó, aki önmagát adja az ajándékban. Ajándékaiban és hatásában jelenik meg a Lélek. Ezért a Lelket így határozzuk meg: Erô, Hatalom, Energia, Tevékenység, Teremtô, Élet, Tanító, Emlékeztetô, Ügyvéd, Vezetô, Szószóló, Béke, Öröm, stb.
    Ha meggondoljuk a Lélek és az ajándék, a Lélek és hatásának alapvetô összefüggését, nem csodálkozhatunk azon, hogy a Lélek ajándéka és hatása abban mutatkozik meg, hogy másokat az ajándékozásra és tevékenységre, önfeláldozásra tesz képessé, szabadít föl és lelkesít. A Szentlélek azáltal hat, hogy másokat tevékennyé tesz és tevékenykedni enged (Jn 15,26). A Lélek ismertetôjele nem az ajándékok és a hatás rendkívülisége, hanem az ajándékozás és a hatás ténye, amely nem marad eredménytelen. Ennek példája Jézus tanítványainak közössége, mely megmutatta a világnak, mit jelent a Lélek erejébôl élni, adni és tevékenykedni (vö. 1Jn 4,11).
    4. A Szentlélek mint az Egyház Lelke. Az Egyház eredetét tekintve a Lélek műve és teremtménye. Ô hívja létre és alkotja az Egyházat, s ez a kapcsolat a történelmen végig megmarad. A Lélek ebben a tevékenységében mint küldött és a küldetés Lelke hatékony. A Lélek eleve missziós, s a Szentháromság és az üdvösségtörténet logikája szerint hozza létre az Egyházat. Az eredetnél és az ôsállapotban Ô a misszió és a missziós. Ô adja az Egyháznak, a hitnek és az életnek a missziós alapkaraktert. A Lélek missziója kelti életre, teremti meg és alakítja az Egyházat: ô alakítja az Egyház és az egyes keresztények missziós szívét. Ebbôl fakad a Lélek és az Egyház mély rokonsága.
    Ô az a Lélek, aki az Egyházat a Szentháromság belsô életének tükörképévé teszi. Maga az Egyház a Lélek által létrehozott, fenntartott és beteljesített élô, megismerô és szeretô organizmus. A Lélek működése az Egyházban közösséget teremt és a hívôk közösségébe vezet be. A Szentlélek az Egyház Lelke. Ô építi fel Krisztus testévé, gyűjti össze a hívôket Isten népévé; Ô az életelv, az egység, a katolicitás, a szentség és apostoliság éltetôje és biztosítéka. Gondoskodik arról, hogy az Egyház azonosságát soha el ne veszítse, hanem mindig újra megtalálja.
    Így az egész Egyház a Lélek törvénye alatt áll, melynek célja az ember és a világ megújítása és átalakítása. Létébe és tevékenységébe leszállva a Lélek mindjobban az Egyház urának és éltetôjének mutatkozik Krisztus fennhatósága és Isten uralmának elsôbbsége alatt. A Lélek kényszeríti az Egyházat, hogy önmagát fölülmúlva Isten dicsôségére törekedjen és a világot megnyerje Istennek. Ha az Egyház a Lélek területe és a Lélek szentsége, akkor az Egyház élete és tevékenysége kifejezetten spirituális jellegű. Feladata, hogy mindenben megmutassa a Lelket. Az Egyház maga nem akar más lenni, mint a Szentlélek építménye, lakása vagy temploma, s annál inkább azzá lesz, minél inkább tudatosítja a Lélektôl való függését.
    5. A Szentlélekbôl fakadó szabad élet. A Szentlélek befogadása teszi kereszténnyé az életet. Teológiailag különbséget teszünk a teremtett és a teremtetlen kegyelem között. Az elôbbi az ember természetfölötti átalakulását adja, az utóbbi maga a Szentlélek és az isteni szeretet bennünk lakása. E megkülönböztetés alapján mutatkozik meg világosan, hogy a Szentlélek kiáradása mennyire teszi lelkivé az embert, illetve hogy a Lélek (mint személy) és az ember (mint hívô egyed) kifejezetten egzisztenciális párbeszédben élhet. A hit Lelke lényegileg az élet Lelke és az élet szószólója, de nem úgy, hogy megszünteti vagy elnyomja az életet, hanem úgy, hogy szolidáris vele, gyengeségeit gyógyítja és részt enged a halálból az életbe vezetô isteni változásban.
    A Lélek mindehhez a szó hatalmát használja eszközül, ami az élet mélyére hatol és folytonos megtestesülésével megfelelô kifejezésre törekszik a tevékenységben és cselekedetben. A Lélek ugyanakkor biztosítja és óvja is a szabadságot. Gondoskodik arról, hogy a szabadság szeretet legyen és a szeretet szabad maradjon. A keresztény szabadság forrása és alapja Isten, akit Jézus Atyának szólít, s akinek segítségül hívása leleplez minden más -- kisebb -- urat és atyát. Ez adja meg a keresztény szabadság radikális vonását, ami a hívôt érzéketlenné teszi a világi hatalom, birtoklás, megbecsülés és bölcsesség megkívánásával szemben és nem sejtett mértékben teszi érzékennyé a szabadságra mások szolgálatában. Itt mutatkozik meg a legjobban, hogy a keresztény etosz a Lélek etosza.
    A keresztség Lelke mint a feltámadás Lelke zálog, aki nem a félreállításra, hanem a valóság átalakítására törekszik. A Lélek ajándéka, hogy új, ,,más'' lelket ad a hívônek; új szemmel ajándékozza meg, hogy másként lássa az életet, az embereket és a dolgokat, a világot és a történelmet és új kapcsolatba lépjen ezekkel. A keresztény egzisztencia spirituális jellege egyszerre ajándék és kihívás.
    6. A Szentlélek megtapasztalása. A Lélek megtapasztalásának kérdését általában a ,,Lélek és erô'' bizonyságával hozzák kapcsolatba (1Kor 2,4). Eszerint a Szentlélek ismertetôjele a rendkívüliség, a csodálatosság, az erô és az eredményesség. Ez egyúttal a Lélek fölismerésének mércéje is. Ha Szent Pál karizma tanára figyelünk (vö. 1Kor 12-14 f.), akkor a szokásos, mindennapi lelki ajándékok éppoly jellegzetesek, mint a feltűnôk és a rendkívüliek. A Lélek semmiképpen se ellensége a józanságnak. Nem ragad ki a hétköznapból, hanem épp ellenkezôleg, elmerít benne. A mindennapi élet terheinek, egyformaságának bátor elviselése nagyon figyelemre méltó módja lehet a Szentlélek megtapasztalásának. A jövô szentje, a ,,hétköznap misztikusa'' (K. Rahner) annak a lelki ember ,,normális'' esete, akinek erôssége a hétköznapokban való hűség. A Lélek mint a teremtés és a feltámadás Teológusa, szócsöve és védelmezôje a hétköznapnak. A hétköznap nem közömbös állapot, hanem az ember révén vagy jó vagy rossz. Ez a megfigyelés érvényes a hit megôrzésében is. A hit ismeri a szeretet, a jó, az önfeláldozás, a szolgálat, a szenvedés és a remény, stb. hétköznapjait, mint a Lélek megismerésének nem feltűnô, de reális módjait.
    Ezekkel határos a szegénység és a gyengeség lelki feladatként való elfogadása. A 2Kor 12,9 szerint az erô a gyengeségben teljesedik be. A Lélek hangsúlyozott értelemben ,,a szegények Atyja''. Ez egyértelműen arra utal, hogy hagyatkozzunk rá a tehetetlenségre, szegénységre és gyengeségre, hogy a Lélekkel találkozzunk bennük. Ha arra gondolunk, hogy Isten Lelke mennyire a szegénységet, a gyengeséget és az eredménytelenséget választotta, s a kicsinyekhez, megvetettekhez, a jogfosztottakhoz és nyomorgókhoz fordult, akkor kérdésessé válik minden elképzelés, amely erôben és gyôzelemben akarja Ôt megtapasztalni. A Szentlelket ugyanis épp a szegények és erôtlenek ,,erejében'' ismerhetjük meg. Létük, panaszuk, kérdésük, szenvedésük, elnyomottságuk kihívóbb, mint egy kiváló lelki ember tanúságtétele.
    A következô összefüggésekben valami fölragyog a Szentlélek lényegébôl:
    Lélek-szabadság: Isten szavát tudvalévôleg nem lehet megkötni;
    Lélek-szó: ,,Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk'' (ApCsel 4,20);
    Lélek-imádság: a Lélek az imádság tanítómestere, bennünk lakik, létünket és életünket ,,az imádság házává'' teszi;
    Lélek-szeretet: a szeretet önzetlenségében a Lélek működik;
    Lélek-öröm: az öröm mint a Lélek gyümölcse Isten megismert közelségére és gyôztes szeretetére épül;
    Lélek-hit: a Lélek mint a hit Lelke olyan bizonyosságot, fényt és tudást ad a hitnek, ami csak tôle származhat.
    A Léleknek ilyen és hasonló megtapasztalásai már a misztika területére tartoznak. A Lélek tapasztalása ugyanis misztikus alapélmény, amely szavakba nem foglalható: ,,A misztikusok erre vonatkozóan azt mondták és mondják, hogy vagy egy áttörô élményben, vagy lassú fokozatossággal felnövekvô kegyelemben élik át Isten közvetlen közelségét, az egyesülést Vele, egy szent éjszakában vagy boldogító fényben, egy Istentôl eltöltött hallgatag ürességben. S legalábbis a misztikus élményen belül nem kételkedhetnek abban, hogy az önmagát közlô Isten közelségét tapasztalják önmagukban, mint a megszentelô kegyelem hatását és valóságát -- és éppen ez a Szentlélek megtapasztalása'' (K. Rahner: Schriften XIII.230).
    Christian Schütz
    --> bölcsesség, Egyház, egyházközség, imádság, Isten jelenléte, karizma, kegyelem, keresztény lelkiség, keresztség, közösség, Lélek gyümölcsei, lét, megújulás a Szentlélekbôl, misszió, pünkösd, szegénység, Szentháromság, szeretet, tudás