vallás
A keresztény szellemiség lexikona
forrás: Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

---

   
   
    A vallás Aquinói Szent Tamás szerint a rendezett kapcsolat Istennel: ,,religio proprie importat ordinem ad Deum.'' Az ember alapmagatartása azzal az életét betöltô, tökéletesítô, megszabadító és megszentelô Lénnyel szemben, akit Istennek nevezünk.
    Isten akaratát a történelem folyamán az emberek különféle módokon fogták föl, kapcsolatukat Istennel különféle módokon szervezték meg, s e kapcsolat társadalmi formáit nevezték vallásnak. A szó egyesszámú változata genus fogalom, azaz magába foglalja az összes lehetséges vallásokat. A spiritualitás szempontjából alapvetôen az egyesszámú alak a fontos.
    1. A vallás szó. A latin religio szó eredetét nyelvészetileg pontosan nem lehet megállapítani. Egyformán származtatható a relegere, 'újra olvasni', religari, 'megkötözni, kötôdni' és a reeligere, 'újraválasztani' igékbôl. A különbözô megoldások azonban mind egy irányba, az embernek Istennel való kapcsolatára utalnak.
    2. A vallás hármas szemlélete. Az ember Istennel való kapcsolatát három szempontból lehet leírni. Kiindulhatunk a rend tapasztalatából (a), az üdvösség kérdésébôl (b) és a szó meghallgatásából (c).
    a) A vallás mint elrendezôdés. A szenttamási ordo ad Deum arra az emberi megfigyelésre utal, hogy mi emberek rendszerekben élünk, melyek részben eleve adva vannak, részben pedig nekünk kell elô- illetve helyreállítanunk ôket. Az ember minden esetben érzi az ôt körülvevô rend hatalmát. Ez visszhangzik a legkülönbözôbb vallások törvény- fogalmában és az igazság, értelem, üdvösség és boldogság keresésében.
    Amikor az ember tudatosan olvad bele az ôt körülvevô rendbe, megnyílik elôtte a lehetôség, hogy hűségben, önzetlen szeretetben, igazságosan, szolidaritásban, bôkezűségben, megbocsátásban éljen és vallásos értelemben tökéletesedjék. Keresztény értelemben ez a Krisztus Lelke által vezetett élet (Ef 5,9-20; Kol 3,12-17).
    b) A vallás mint ,,félbeszakítás''. A mai ember sok negatívumot tapasztal az életben: igazságtalanságot, békétlenséget, ártalmas kapcsolatokat, bűnöket, hamis tudatot, szenvedést. Mindezért a valláskritikához (Feuerbach, Marx, Freud, Nietzsche és mások) kapcsolódva a rendet teremtô és megôrzô vallást mint ,,hamis társadalmi tudatot'' teszik felelôssé.
    Ezzel szemben emlékeztetnünk kell arra, hogy a kereszténység vallásos üzenete az istenország meghirdetésén és a megtérésre való felszólításon alapszik. Találóan fogalmazta meg ezt J. B. Metz: ,,A vallás legrövidebb meghatározása: félbeszakítás''. Ez a félbeszakítás akkor valósul meg, amikor a vallás kritikát-tiltakozást kiváltó ereje hat. Ez az erô tesz képessé az igaz Isten és a hamis istenek közötti különbségtételre, a korábbi rossz választás felülbírálatára és utat nyit az eddig járt út megszakítására, a megfordulásra, a megtérésre.
    c) A vallás mint az ,,ige hallgatása''. Belátván azt, hogy az élet aktív cselekvések és passzív történni hagyások szövevénye, az ember azt is látja, hogy elsôsorban nem beszélôje, hanem hallgatója a szónak. A vallások története mutatja, hogy a vallás részben azt követeli, hogy az ember beleolvadjon a föltétlen rendbe, de ellenállásra is felszólítja ôt a világ tényleges állapotával szemben. Az összes vallások úgy lépnek fel, mint útmutatók az üdvösségre, az isteni világ képviselôi, a szabadság, a boldogság és az Istennel való közösség letéteményesei. Így a vallások meghívást jelentenek. Arra hívják az embert, hogy valósítsa meg igazi mivoltát, gyôzze le negatív dolgait és viselje el a nehézségeket. Amennyiben tehát az ember tudatosan az ige hallgatójává válik, a vallás nem arra készteti, hogy visszahúzódjon önmagába, hanem épp ellenkezôleg, ,,kivonulásra'' készteti: útnak indítja az egészen más felé és szolidárissá teszi a többi teremtményekkel.
    3. A vallások sokfélesége. A vallás vallásokká válásának oka összefügg az ember történelmi önmegvalósításával. Mivel azonban a vallás a szó hallgatása is, a sokféle vallás abból is adódik, hogy Isten többféleképpen ismertette meg magát a történelem folyamán az emberekkel.
    A mai vallások alapvetôen két csoportba tartoznak: az egyik a semmi (a buddhista nirvána, 'abszolút semmi') felé tart, a másik a minden felé. Ez utóbbiból emelkedik ki a katolikus keresztény vallás, mint az emberré lett isteni Szó által alapított, Péterre épített intézmény.
    Hans Waldenfels
    --> ellenállás, ember, értelem, hit, Isten, jámborság, kapcsolat, megváltás, misztérium, önmegvalósítás, pótvallások, rossz, tagadás, tanúság, üdvösség