Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ÁLL [1] ige -asz v. -sz, -anak v. -nak, -ott v. -t, -jon; -ani v. -ni
I. Az alatta levő sík felülethez képest merőleges helyzetben van; mered, magasodik.
1. tárgyatlan <Ember, állat> testsúlyával többé-kevésbé kiegyenesített, függőleges helyzetű lábára nehezedve nem mozdul helyéről, egy helyben marad. Egyenesen, görbén, katonásan, kevélyen, tétován áll; (főleg katonaság, sport) vigyázzban áll; sorban áll; vízben áll; lehajtott fővel, ugrásra készen áll; állva alszik, beszél, eszik, ír, marad; állva → felejtette magát; állni hagy vkit; gyenge → lábon áll; nem áll elég erősen a → lábán; alig → a lábán: (átvitt értelemben is) nagyon fáradt v. gyenge. Itt áll mellettem. A gyerek a kályha mellett áll. A tehén az istállóban áll. A vádlott a bírák előtt áll. A többiek kissé odább álltak. Szóláshasonlat(ok): áll, mint a → bálvány, mint a → cövek, mint a → kőfal, mint a → pecek, mint a → sóbálvány, mint → szamár a hegyen, mint Bálám → szamara, mint a → szikla, mintha → gyökeret vert volna (a) lába; úgy áll, mint egy → faszent; úgy áll, mintha → odaszegezték volna; úgy áll ott, mint a → kapubálvány; olyan igaz, mint ahogy itt állok: igaz voltához kétség sem férhet. □ Némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. (Petőfi Sándor) Tegnap a manőver, utána az utazás: alig állok a lábamon. (Gárdonyi Géza) Szájtátva álltam | s a boldogságtól föl-fölkiabáltam. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> <bizonyos feladatot, szerepet> ilyen helyzetben betölt, ellát; <bizonyos helyet> elfoglal. → Bakot áll; (régies) lest áll: lesben van; → modellt áll; → őrt, silbakot, strázsát áll; sort áll: ilyen helyzetben másokkal együtt, rendsz. várakozva, sort alkot; sorfalat áll: többedmagával sorfalat alkot; → szobrot áll. □ Szemes vadászok állnak lest felettünk. (Arany János) Én a kapunál állok strázsát. (Mikszáth Kálmán) || b. Útját állja vkinek, vminek: a) elébe lépve v. helyezkedve akadályozza haladásában. □ A főbíró fölugrott , mint egy hörcsög, útját állta. (Mikszáth Kálmán); b) (átvitt értelemben) akadályozza, (meg)gátolja vmiben; (átvitt értelemben, régies) elejét állja vminek: elejét veszi, megelőzi. □ Ma ő enged, holnap meg én Engedek, így elejét álljuk szépen A pörnek. (Petőfi Sándor) c) tárgyatlan <Ember> függőleges helyzetben, de nem a szokásos, szabályos állásban tartja magát. Fején v. feje tetején, féllábon, kézen, lábujjhegyen áll; térden áll: térdel, rendsz. alázat, megalázkodás jeléül; → tótágast áll; tőlem akár → tótágast állhat. Térden állva imádkozik, könyörög. || d. tárgyatlan Négykézláb áll: törzsét előre döntve, tenyerét a talajra helyezve, testével lábára v. térdére és kezére nehezedik.
2. tárgyatlan <Személy> foglalkozásszerűen tartózkodik vhol. A pult mellett áll (átvitt értelemben is): üzletben való árusítás a foglalkozása (elárusító, kereskedő, üzletvezető). A tehén v. ökör → faránál áll.
3. tárgyatlan <Növény> gyökerét a földbe mélyesztve, szárával, törzsével fölfelé emelkedik. Lábán v. szárán áll: <a gabona, a kukorica, a széna> nincs learatva, levágva; még áll az erdő v. még lábán áll a fa: még nem vágták ki az erdőt, a fát. A ház előtt magas eperfa áll. □ Ember emlékezet óta Állott egy magas diófa | Diszeűl a Pál kertjének. (Arany János) A három nyárfa mellett cserjés állott. (Herczeg Ferenc)
4. tárgyatlan (kissé választékos) <Elmozdítható tárgy> vmely alapon felfelé magasodva egy helyben van, nyugszik. Az asztal a szoba közepén, az autó a garázsban, a kocsi a színben áll. A könyvek a polcokon, a székek az asztal körül állnak. □ Könnyű süveg álla fején s toll reszkete ormán. (Vörösmarty Mihály) Ódon, ónémet cifra óra | áll a szekrényünk tetején. (Kosztolányi Dezső)
5. tárgyatlan <Elmozdíthatatlan tárgy, építmény> a földből, talajból kiemelkedve felfelé magasodik, mered. A kastély romjai a dombon állnak. Ott áll az emlékmű a hegy tetején. A vár ma is dacosan áll a hegyen. □ A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda. (Petőfi Sándor) A határnál áll a Hármas-Halom. (Eötvös Károly) || a. (bizalmas, durva) <Hímvessző> nemi izgalom következtében megmerevedett állapotban van.
II. tárgyatlan Nem mozog, nem csinál semmit; nem történik vele semmi.
1. Egy helyben vesztegel; tétlenül v. vmire várva ácsorog. A látogató régóta ott állt az ajtó előtt. Fél óránál is tovább állt ott. Ebben az égető munkaidőben lovai egész nap az istállóban állnak. || a. Készenlétben van, és vár. A kocsi a ház előtt áll. □ Estétől reggelig álljon fölnyergelve Jó paripa, három, ott az istállóban. (Gyulai Pál) Az utcára kék fény omolt ki, Künn lucskos, setét kocsik álltak. (Tóth Árpád) || b. <Jármű> útjában szünetet tart, hogy az utasok le- és felszálljanak. A személyvonat ezen az állomáson hosszabb ideig áll. □ A gyorsvonat megérkezett oda, ahol Juliettenek ki kell szállnia A férfiú kiugrik a vonatból, mely pár percig áll. (Ady Endre)
2. <Gép, eszköz, üzem> nem működik, nem jár; szünetel, kihasználatlanul marad. Áll a gyár, a hajó, a malom, az óra; állnak a gépek, a kerekek, a traktorok. □ Gyere kardom Minek állsz a fogason hiába. (Arany János) Áll, jaj, a drága üzem. (József Attila)
3. Felhasználatlanul v. megmunkálatlanul marad; ott van vhol. Hordószámra áll a bor a pincében. Régóta ott áll már az étel az edényben. Az udvaron felhalmozva állnak a fűrészelésre váró rönkök. □ Az edény itt áll mosatlanul egész nap s a víz kihűl. (Móricz Zsigmond)
4. (népies) Áll vmiben: <pénz> be van fektetve vmibe. Gépeket, telkeket vett, abban áll minden pénze. Sok pénze áll benne.
5. (ritka) Nyugton marad, pihen. □ Lantom nagyon szeretne Hallgatva állani, Régóta van kezembe, Már kopnak húrjai. (Petőfi Sándor) [A ménest] Olykor legelőre pihenni eresztik, Ha nem áll, a hajtást újra elül kezdik. (Arany János) || a. <Étel, ital> elkészítés után egy darabig úgy marad, kül. azért, hogy élvezhetőbbé, jobbá váljék. Állni hagyja a bort. Ez a tészta akkor jó, ha áll egy kicsit.
6. Nem mozdul, egy helyben, mozdulatlanul marad. Három hónapig itt állt a front. A völgyekben vastagon áll a köd. A tóban áll a víz. □ Mozogjon avagy álljon E parányi föld veled, Sem nem rossz az, sem nem jó. (Kölcsey Ferenc) Csendesen áll a tó piros vize, Mint egy nagy vérpad veres szőnyege. (Tompa Mihály) A Tisza áradt, vize hónapokon át kint állt. (Tömörkény István)
7. Áll az idő: úgy tűnik fel, hogy nem múlik az i. □ S jutott eszembe számtalan Szebbnél szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. (Petőfi Sándor) || a. <Cselekvés, folyamat> nem halad (előre), egy helyben, ugyanabban az állapotban marad. Áll a munka, a termelés; áll az egész ügy.
8. Állj!: <vezényszóként.> a) (sport) hagyd abba a mozgást, a gyakorlatot, a játékot!; b) (katonaság) ne haladj tovább! Állj! Ki vagy?: <őrszem felszólítása ismeretlen személyhez, hogy igazolja magát>.
III. tárgyatlan Vhova rögzítve ott van; készenlétben van, fennáll, megvan.
1. (választékos) <Városrész, város, ország, világ> fennáll, létezik, megvan. Akkor még állt a régi Tabán. Még javában állt az oszmán birodalom. □ Új nap fényle reánk annyi veszélyek után, Él magyar, áll Buda még! (Kisfaludy Károly) Örökké a világ sem áll (Vörösmarty Mihály) || a. <Emberi tevékenység eredményeként> készen van; elkészült; kész. Rövidesen állni fog az új híd.
2. Áll v. (régies) írva áll vhol: írva, gépelve v. nyomtatva van, olvasható vhol. A könyvben, a levélben, az újságban áll. Ismeretlen név állt a borítékon. □ János vitéz beszélt, amint itt írva áll. (Petőfi Sándor) A lapokban csak annyi állna: | "Húsz éves volt s verselgetett." (Reviczky Gyula) || a. Vkinek a nevén áll: <ingatlan, birtok a telekkönyvben> vkire, vkinek a nevére van írva. A birtok a felesége nevén áll. Öt hold áll a nevén a telekkönyvben. □ Bogárkának hívják a peresznyei 128. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt jószágot, mely a Patáncsy Pál nevén áll. (Mikszáth Kálmán)
3. Előtte áll: a) <tárgy, jelenség> képként, képzeletben előtte van, lebeg. □ Egy ködös napon, még most is előttem áll minden, rámnyitja az ajtót a szolgabíró. (Mikszáth Kálmán); b) <munka, kérdés> feladatként előtte van, s választ, elintézést vár tőle; kemény munka, nagy feladat áll előttünk; előttük áll a nagy kérdés. □ Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. (Vörösmarty Mihály); c) <vmilyen jövő, vmely várt v. szükségszerűen bekövetkezendő esemény> nemsokára esedékes; kell, hogy bekövetkezzék. Nem tudta, mi áll előtte.
4. <Társas cselekvés> tart, folyik (4), (éppen) folyamatban van, nem szűnik. Áll a → bál; áll a harc, a játék, a lakoma, a lagzi, a mulatság, a munka, a szüret, a tánc, a torna, a vásár, a verseny, a vigalom. □ Jertek velem ottlenn áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet. (Arany János) A molyvánkai juhásznál éppen lakodalom állott. (Mikszáth Kálmán) Áll a bál és zúg a torna. (Ady Endre)
5. Érvényes, érvényben van, megmásíthatatlanul fennáll. Áll az alku, az egyesség; vmin → felül áll; → felül áll vmin. [Fogadjunk tíz forintba!] Áll! Ez vitán felül áll. □ Így hát nem áll atyám végrendelése, amely kizárja ezt a nem-fiát? (Arany JánosShakespeare-fordítás) Áll hát a fogadás? Áll. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) Öt az egyhez, száz az egyhez stb. áll: a) a tétek meghatározott arányában fogadjunk, v. érvényes a fogadás; b) (átvitt értelemben) csaknem biztosan merem állítani, v. mernék fogadni rá. || b. Áll vkire, vmire: vonatkozik, érvényes rá; vkit illet. Különösen áll ez a megállapítás őrájuk; főképpen áll ez a serdülő ifjúságra. Erre is áll az a régi közmondás, hogy □ Ugyanez Gazsi bácsira is áll. (Arany János) || c. <Megállapítás, ítélet> igaz, bizonyos. Ez áll; nem áll; annyi mindenesetre áll, hogy ; vagy az egyik nézet áll, vagy a másik.
IV. tárgyatlan (hely-, állapot- v. módhatározóval) Vmilyen állapotban, helyzetben van.
1. <Testrész, élettelen tárgy v. annak része> meghatározott helyen vmilyen helyzetben van. → Kézhez áll; → csáléra áll a szeme; egyik szeme → csára, másik hajszra áll; → cselőre áll a bajusza; → csorgóra áll; → síróra áll a szája; a szeme sem áll jól: a sz. is elárulja, hogy nem jó indulatú; (ritka) égnek áll: <rövid haj> felfelé mered, rendsz. mert nincs megfésülve; → ofszájdra* áll. Feje ferdén áll. A kapa feszesen áll a nyélen. A tehén szarva kajlán áll. □ Még a szeme sem úgy áll, mint szokott. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) A virzsinia hegyesen állt a szájában. (Gárdonyi Géza) [A papné] erős kezében keményen állott a vessző, és retteneteseket csapkodott a gyermekére. (Móricz Zsigmond) || a. Vhogyan, rendsz. jól, szépen, rosszul v. nem áll (vkin): <ruha, (haj)viselet, cicoma> jól, rosszul stb. van rá szabva v. feltéve, illik v. nem illik rá, az alakjára; vhogyan mutat rajta; jól, rosszul v. egyáltalán nem, sehogy sem illik vkihez. Sehogy sem áll rajta: nem illik hozzá, nem tudja tetszetős módon viselni. Jól áll az új kabátja. Pompásan áll rajta ez a ruha. Rémes, hogy áll a hajad! Szóláshasonlat(ok): úgy áll a haja, mint a → szénaboglya; úgy áll rajta (a ruha), mintha → ráöntötték volna; úgy áll rajta (a ruha), mint → tehénen a gatya; úgy áll rajta (a ruha), mintha → villával hányták volna rá. □ Mi szép ruha volt, mi jól állott rajta! (Gyulai Pál) Jaj, be pompásan áll a ruhád! Igazán remek. (Ambrus Zoltán) || b. Jól, rosszul stb. áll vkinek: a) <ruha, cicoma, (haj)viselet, szín> jól, rosszul mutat rajta; (jól) illik v. nem illik neki, hozzá. Pompásan áll neki a barna ruha. Rosszul áll neki a rövid haj. □ Sem a kék, sem a fehér nem állott oly jól neki, mint a fekete. (Kosztolányi Dezső); b) <magatartás, viselkedés> (jól) illik, ill. nem illik hozzá; összhangban van, ill. nincs összhangban egyéniségével. Jól áll neki ez a fiatalos vidámság. Ez a szerep nem jól áll neki. □ Rosszul áll szerzőnek kivált az, midőn gyönge versben "fölül akar emelkedni a szabály szigorán". (Arany János) || c. Vmi jól áll v. rosszul stb., ill. nem áll vkinek a kezében: vmit, kül. vmely szerszámot jól v. rosszul, ügyesen v. ügyetlenül fog, kezel, használ, vhogyan dolgozik vele. Nem áll a gyalu a kezében. □ A tű sem állt a kezében. (Jókai Mór) Ügyefogyott Molnár Andrásné, hiszen nem is áll jól kezében a főzőkanál! (Mikszáth Kálmán) || d. Vmi kezére áll vkinek: vmely eszközt, szerszámot ügyesen fog, használ, kezel vki; jól tud vele bánni.
2. (ritka) <Vmely meghatározott helyen> van, található. Kiszámították, hogy az ismeretlen bolygónak hol kell állnia. || a. <Tárgy vmely meghatározott helyen> ott szokott lenni, ott van a helye. Az evőeszköz az asztalfiókban áll. Nálatok hol áll a pince kulcsa? □ Kereste ott fönn a csapot Vitéz, Zegetzugot kikutat érte, De csak nem jön rá, hogy hol áll? (Petőfi Sándor) A sírbolthoz vezető ajtónak három kulcsa volt: az egyik állt a nádornál. (Jókai Mór)
3. Vhogyan, vhol, kül. vmiben áll: vmely helyzetben, állapotban van. Vmin → alul áll; vmin → felül áll; vmi → előtt áll vki, vmi; → előtérben áll; fegyverben áll: fölfegyverkezett, fegyveres, harci készültségben van; vminek a → gyújtópontjában áll vki v. vmi; jó, rossz hírben áll: jó, rossz híre van; (népies) hírben áll: rossz híre van; vminek a hírében áll: az a híre, hogy ez v. az, ilyen v. olyan; vminek a → homlokterében, → középpontjában áll; láng(ok)ban v. (ritka) tűzben áll: mindenütt ég, lángol; elborította a láng, a tűz; → romokban áll; → útjában áll vkinek; → vérben áll; → virágban áll; → csehül áll; jól, rosszul áll; kutyául áll; nyitva áll: a) <ablak, ajtó, kapu> nyitva van; b) (átvitt értelemben) <vmely lehetőség> vki előtt szabadon van, megvan a számára, úgyhogy élhet vele; c) (átvitt értelemben, ritka) <kérdés> nincs eldöntve; háza → nyitva áll vki előtt; → nyitva áll az út vki előtt; → gyanú alatt áll; → őrizet alatt áll; → vád alatt áll. Hogy állsz anyagilag, egészségileg? Kormányválság előtt állt az ország. □ Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. (Arany János) Igazad van, ebűl állunk irodalmastúl. (Arany János) Rövid idő múlva lángban állt a tető. (Jókai Mór) A szőke fiatalember jó logikus hírében áll. (Ambrus Zoltán) || a. (gyak. bizalmas) Vhogyan v. vhol áll: <folyamat, terv> vmely fokig, vmely mértékben előrehaladt; vmely eredményt elért. → Kitörőben áll; → küszöbön áll; befejezés, megvalósulás előtt áll; → bukóban v. bukóra áll; már ott áll, hogy ; már ott tart, már odáig jutott, hogy ; → elintézés alatt áll; fellebbezés alatt áll az ügy; kidolgozás, megvalósítás alatt áll a terv. Hogy állunk a munkával? Hogy áll az aratás? Hogy állnak a vetéstervek? A munkálatok jól állnak. □ A nő, kit országok tiszteltek , ott áll, hogy maga szoruljon védelemre. (Jókai Mór) || b. Vhogyan áll: <személy> vmely lelkiállapotban van. Lesújtva, reménytelenül, tanácstalanul áll. □ A homlokához emeli a kezét Megsemmisülten áll. (Móricz Zsigmond) || c. (népies) Vmi könnyen v. (ritka) nem nehéz helyen áll vkinél: vki mindig kész vmire, hamar meg tudja tenni, könnyen kapható rá. Könnyen áll nála a pityergés. □ Nem hittem volna, hogy olyan könnyen áll nálad a szerelem. (Vörösmarty Mihály) De mikor aztán a vacsorának vége, Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde. (Arany János) || d. <Állandósult szókapcsolatokban:> vhol áll: <személy, intézmény> vmely helyzetet elfoglalva bizonyos módon viszonyul a környezetéhez; vmely helyzetben van. Az élen áll: <vmely rangsorban v. versenyben> a legkiválóbb, az első; vminek az élén áll: vezet, irányít, igazgat vmit; első helyen áll; hivatása → magaslatán áll; rangban vki alatt áll; a → háta mögött áll. || e. (hivatalos, sajtónyelvi) Vmi alatt áll: vmilyen hatásban, vezetésben részesül. Vmilyen befolyás, hatás, irányítás alatt áll; vkinek a befolyása, hatása, irányítása, rendelkezése, uralma, vezetése alatt áll; → parancs alatt áll. || f. Vkinek a szolgálatában v. (rosszalló) zsoldjában áll: vkit szolgál.
4. Vhogyan áll vkivel, vmivel, esetleg vkihez: vmely viszonyban van vele. Arányban áll vmivel; barátságban áll vkivel; hadilábon, harcban áll vkivel, vmivel; jó, rossz → lábon áll vkivel; kapcsolatban áll vkivel, vmivel; levelezésben áll vkivel: levelez vele; összeköttetésben áll vkivel; egy → sorban áll vkivel v. vmivel; egy → vonalon áll vkivel; → szemben áll vmivel; → közel áll vkihez v. vmihez. □ Odafent másképen állunk a hősiességgel, mint itthon, Pesten. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Vminek az alapján, talaján áll: vmely állásponton van, s annak szemszögéből nézi a dolgokat, a világot. || b. Vhogyan, vhol, vmiben áll (vkinél, vkivel, vki előtt): vmely értékbeli viszonyban van vkivel. (átvitt értelemben) Alacsonyabban, hátrább, magasabban áll (vkinél); vmin → alul áll; fölötte áll (vkinek); vki fölötte áll minden gyanúnak: olyannak v. úgy ismerjük, hogy nem lehet semmivel sem gyanúsítani; egy fokon áll vele; → toronymagasságban áll vki fölött. || c. Vmiben áll vkinél, vki előtt: vmiben része van tőle, előtte. (Nagy) becsben áll vki előtt; → kedvben áll vki előtt; közbecsülésben áll. □ Ő fürösztötte a szultánt s azért nagy becsben állt előtte. (Jókai Mór)
5. (irodalmi nyelvben, elavult) Áll vmiben: kerül vmibe. □ Ez a könnyelmű nő már 20,000 pengő forintban áll. (Jósika Miklós) Egy tisztújítás taval is négy ezriben állott. (Arany János) || a. (régies) Vmely összegig áll vki: felér a vagyona vmely összeggel; annyi(t ér, tesz ki) a vagyona. □ Akárhány jómódú gazda áll százezer forintnyi értékig. (Jókai Mór)
6. (sport) <Mérkőzés, játszma, verseny> bizonyos arányú, jellegű eredményt mutat; <személy, csapat> eredménye, teljesítménye bizonyos arányban van az ellenfelével, rendsz. vmely időpontban. Hogy(an) áll a mérkőzés, a játszma, a verseny? Világos vesztésre áll. A magyar válogatott 4:3-ra áll az első félidő végén.
7. <Állandósult szókapcsolatokban:> van. → Hányadán áll; rendelkezésére áll vkinek: a) <személy> kész követni vkinek a rendelkezéseit, kívánságát; b) kész segíteni vkin; c) <dolog, tárgy, eszköz> kész, hozzáférhető v. (fel)használható vkinek a részére; → szolgálatára áll vkinek; vkinek érdekében, jogában, (hivatalos, régies) kötelességében áll: érdeke, joga, kötelessége vkinek; hatalmában, módjában, szabadságában áll vmi: hatalma, módja van vmire, szabadon tehet vmit; szándékában áll: az a szándéka, hogy ; → tisztében áll vkinek vmi. □ Erről tenni már a költő s művész hatalmában áll. (Vörösmarty Mihály) Nagyon érdekében áll lármát ütni a herceg ellen. (Vas Gereben) A népi dalok és dallamok egész tárháza állott rendelkezésére, honnan mintáit vevé. (Arany János) A főszerkesztő megígérte, hogy ezúttal nem cikkezik, noha több adat áll rendelkezésére. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmiben áll vkivel: <személy> vmely kölcsönös cselekvést végez, tevékenységet folytat vkivel. Alkuban, harcban, perben, vitában áll vkivel.
8. (régies, választékos) Vkinek áll vmi: vki tetszése szerint élhet vmivel, felhasználhat vmit. Vkinek áll a világ: vkinek kedvez az élet. □ Cselédnek is áll most pince, kamra konyha. (Arany János) Most aztán újra nekik állt a világ! (Jókai Mór)
9. Vmire áll: a) <személy> közel van vmely állapothoz, v. (iskolai) vmilyen minősítés illeti meg. → bukásra áll; jelesre áll a diák. □ Jó lesz vigyázni mert szekundára áll. (Móricz Zsigmond); b) <dolog, testrész> vmely cselekvésre készül; nem sok hiányzik ahhoz, hogy vmit tegyen; vminek az előjele látszik rajta. Sírásra áll a szája. Táncra áll a lába. Esőre áll az idő: úgy látszik, hamarosan esni fog; esni készül. □ Eszem azt a szádat, beh csókra áll! (Petőfi Sándor) Imolának már cselekvésre állt a tenyere; de csak meggondolta a dolgot. (Jókai Mór)
V. Vmely helyen, helyzetben, állapotban (meg)marad.
1. tárgyatlan Helytáll, kitart vhol. Keményen áll a viharban. Szilárdan áll őrhelyén. Zokszó nélkül állnak a pokoli hőségben. □ Játék van Budában, fényes harci játék, Sok magyar kidőlt már, de egy olasz áll még. (Arany János) Ott állt egymaga száz ellen. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (vadászat) Állja a vadat: <kutya> a felkutatott vad közelében megtorpan, feszült testtel egy helyben marad, s ezzel jelzi a vad jelenlétét. □ [A kutyát] egyszer próbára vadászni is elvittem, hát úgy állta a vadat, mint akármelyik vizsla. (Gárdonyi Géza) Alfa közvetlenül eléje lépett, vigyázó füllel, izgatottan, mint mikor a kopó "állja a vadat". (Kosztolányi Dezső) || b. tárgyas (ritka, költői, régies) Vmit áll: vmiben (meg)marad <vmely tárgy>. □ Most hüvelyét a kard, íme, alig állja. (Arany János)
2. tárgyas <Vmely körülményt, jelen levő személyt v. dolgot> bizonyos ideig kibírva tűr anélkül, hogy engedne a hatásának; el tud viselni, szenvedni. Áll vkit: elviseli a jelenlétét; nem állja őt: nem szenvedheti, nem kedveli, nehezen viseli el a természetét v. jelenlétét; áll vmit: tűri, elviseli <a hatását>; állja a füstöt, a hideget, a kínt, a kritikát; nem áll vmit: nem szeret, nem bír enni vmely ételt; állja próbát; állja vkinek a tekintetét. Az új lenfajta kitűnően állja a fagyot. □ Szíjmadzag nem állja, ha erősen húzod. (Arany János) Nem állhatom a durva zajt. (Komjáthy Jenő) Leült vele szemben, állta az izzó szemeknek a ragyogását. (Mikszáth Kálmán) Állta a brutális csapásokat, mint a katonák. (Gárdonyi Géza) Nem szereti se a kávét, se a tejet, még a vajat se állhatja. (Nagy Lajos) || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül v. mellékmondattal) Nem állja: nem tudja türtőztetni magát. Nem állta szó nélkül. □ Buda csak nem állja, Hogy balga beszédet ki ne ejtsen szája. (Arany János) Nem állhatta, hogy okát ne kérdezze. (Mikszáth Kálmán) || b. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (régies) Állja: kibírja, eltart, kitart. (szójárás) Folttal állja a ruha: foltozni kell, hogy tovább tartson. □ Már nem állom a teknő felett. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || c. tárgyas <Olyasmit, ami erőfeszítést, bátorságot kíván,> vállal, nem tér ki előle; kitart benne. Állja a harcot, az ostromot, a tüzet, a versenyt, a viadalt. □ Zádor megfordulva, másodszor álla harcot. (Vörösmarty Mihály) Hiába, a versenyt nem állhatom, Mindenki az olcsóbb után eseng. (Madách Imre)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vki mellett, mögött, oldalán, pártján áll: vkit pártol, védelmez; harcol az érdekében, védelmében. □ Minden fejedelmek Mint egy kőfal, állnak a te fiad mellett. (Arany János) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmi mellett áll: kitart mellette. □ Mind a ketten álltak elébbeni vallomásuk mellett. (Jókai Mór) || b. tárgyas (ritka, népies) Vmit áll: vminek a költségeit, kifizetését v. természetben való szolgáltatását vállalja és viseli, fedezi. A diákok étkeztetését közösen állták. □ Ami kára fog esni, azt mind megtéríti neki bőségesen Ocskay László! Állja a császár pénztára! (Jókai Mór) Jubileumok egy nappal előbb lesz A bort ő állja. (Tolnai Lajos)
4. tárgyatlan (ritka) Romlatlanul megmarad; nem romlik meg, eláll. Az egyik alma sokáig áll, a másik nem. || a. tárgyatlan (ritka) Nem áll rajta vmi: hamar elnyű vmely ruhadarabot. Nem áll rajta a cipő.
5. tárgyatlan és tárgyas (népies) Nem áll vkiben v. (ritka, régies) vkit a szó, a titok: nem tud hallgatni, titkot tartani. □ Nem áll benne a szó, mint a rosta, hullat. (Arany János) A faragó mestert nem állta volna a titok. (Jókai Mór)
6. tárgyas <Vmely adott szót, ígéretet> magára nézve kötelezőnek ismer el, érvényesnek tart, megtart. Állja esküjét, fogadalmát, ígéretét, szavát. Állja, amit mondott. Becsületesen állja mindazt, amit vállalt. □ Ha az én birtokom volna, állnám a szavamat tizenöt ezerre. (Mikszáth Kálmán) Én tudom, állom, hogy ez: a Minden | S hogy minden egyéb hasztalan. (Ady Endre) || a. tárgyatlan Szavának áll: ura (marad) a szavának, megtartja. □ Nem volt ugyan csodasípja, de mégis szavának állott az esküdt úr. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben) Kezeskedik, szavatol, jótáll vmiért. □ Fejemmel állok mindenért, mond a magas férfiú. (Jósika Miklós) Nem állok érte, Hogy e vad erdőn bántatlan maradsz. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
7. Bosszút áll (vkin vmiért): bosszúját kielégíti, vmely sértésért elégtételt vesz, megbosszulja magát. □ Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, Azzal álla boszút, hogy csak fel sem vette. (Arany János) A párizsi szobrász nem állhat bosszút ilyen antik kegyetlenséggel. (Ambrus Zoltán)
VI. tárgyatlan Vmely más helyre, helyzetbe, állapotba kerül v. helyezkedik.
1. Vhova odalép, odamegy, s (függőleges helyzetben egy ideig) ott marad. Vö.: ideáll (1), odaáll (1). Az asztalra, a padra, a székre áll; helyére, karikába, körbe, sorba áll; apja mögé, testvére mellé, tükör elé, zuhany alá áll. Ide állj, ne oda! Oda állt, ahol kevesen látták. A kocsival álljatok a ház elé! Apja elé állt, és bevallotta tettét. A ló már magától is a rúd mellé állt. □ Szépen megkövetjük felséges királyunk, Hogy hitvány beszéddel színe elé állunk. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) □ Kik a mi fejünkre állani akarnak, Azoknak mi állunk feje tetejére. (Petőfi Sándor) || b. (ritka) Vkihez bemegy, beállít, s egy ideig ott marad. □ Egy napon ismét vendégül állt Petőfi a koltói kastélyhoz. (Jókai Mór) || c. <Néhány állandósult szókapcsolatban:> elmegy vhová, vmi végett. Sor alá áll: sorozásra megy; (elavulóban) vizsgára áll: vizsgára jelentkezik, vizsgázni megy. || d. (sport) Vkire áll: <labdajátékban az ellenfél egy v. több játékosa> közvetlenül vki mellé jön v. megy, és itt, ill. ott marad, hogy akadályozza az illető játékát. Vö.: rááll (2a). Rám, rád áll. A hátvéd a szélsőre áll. Nem tudtunk kapura törni, mert a fedezetek ránk álltak.
2. <Vmelyik testrészére> áthelyezi a súlypontját, és arra nehezedve testét fölegyenesíti. Fejére, feje tetejére, kezére áll; → körömhegyre áll; → lábra áll; lábujjhegyre, egyik lábáról a másikra, négykézlábra áll; (átvitt értelemben) a maga lábára v. saját lábára áll: önmaga kezdi intézni ügyeit, irányítani sorsát; önállóvá lesz; (átvitt értelemben) nehezen áll lábra: nehezen tudja előbbi helyzetét, vagyoni v. egészségi állapotát visszaszerezni, nehezen gyógyul v. tér magához; → talpra áll; ha a → feje tetejére áll is; azt se tudja, melyik lábára álljon: zavarában nem tud mihez kezdeni, nagy zavarban van. □ Zavartan egyik lábáról a másikra állt. (Kosztolányi Dezső) || a. <Vmilyen állásba> helyezkedik úgy, hogy törzse függőleges marad. Terpeszállásba, vigyázzállásba áll.
3. <Közlekedési eszköz> vhova hajt, gördül, megy v. jön, és bizonyos ideig ott marad, ott vár. A kocsi a ház elé áll.
4. (átvitt értelemben) <Személy> meghatározott céllal vhova, vkihez járul, csatlakozik. Vki elé áll (vmivel): elmondja v. írásban előadja neki a véleményét, nézeteit. Álljon az olvasók elé érveivel és bizonyítékaival! || a. Alkuba, beszédbe, szóba áll vkivel: alkudozni, beszélni, beszélgetni kezd vele. Szóba se áll vele: szót sem vált vele (gyak. azért, mert haragszik rá, v. annyira lenézi, megveti). □ De mit álltam szóba véled? | Haramjával nem beszélek. (Petőfi Sándor) Beszédbe állsz a test nélkűli léggel. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
5. Vhova, vminek áll: vmely foglalkozást kezd, vmely pályára megy, beáll vminek. → Csatasorba áll; hivatalba, katonának, munkába, szolgálatba áll. □ A szegény Pór-legény Vagy bodnárnak, Vagy betyárnak, Vagy zsiványnak állt. (Csokonai Vitéz Mihály) Biztattam is: álljon katonának vagy mi, De az édesanyját nem akarta hagyni. (Arany János) || a. Vhova, vkik közé áll: vmely csapat, közösség tagja lesz, csatlakozik, hozzászegődik vki(k)hez. Vö.: ideáll. Színészek közé állt. Közénk állt ő is. Ide állj, ne azok közé! □ S ő feledve minden baját, búját, Ifjak közé hadi bajtársúl állt. (Petőfi Sándor) || b. Vhova, kül. vkihez, vki mellé, vkinek az oldalára, pártjára, zászlaja alá áll: vkihez pártol; vminek, vmely mozgalomnak híve lesz. Vö.: odaáll (2). A pártütőkhöz állt. A szegények mellé áll. A mi zászlónk alá áll mindenki. Az egész község hozzá állt, amikor megtudták, mit akar. Mindnyájan mellé(je) álltak. Mindig oda áll, ahol a legtöbb hasznot reméli. □ Amint a szomszédgazda többet igér [a napszámosoknak] , ahhoz állnak. (Jókai Mór) Ha ti idetértek, a zászlómhoz álltok, A menny csillagait aggatom reátok. (Mikszáth Kálmán) Jobban szerette volna, ha új ura, kihez állott, hívő keresztény ember lett volna. (Ady Endre) || c. Élére áll vkiknek, vminek: vkiknek, vminek a vezetője lesz; vállalja a vezetésüket, a vezérséget. A munkásosztály élére áll. Élére állt az önkényuralom ellen hirdetett harcnak. □ Az óriás lakatoslegény csatlakozott az inasokhoz, és élükre állt. (Mikszáth Kálmán) Az öreg kapitány szeretett volna századja élére állni. (Eötvös Károly)
6. (tájszó) Nekem, neked, nekünk, nektek, nekik áll: nekem, neked stb. esik; rám, rád stb. támad. Vö.: nekiáll. Egyszer csak nekem állt, hogy hova megyek.
7. Vmi áll vkibe v. vmijébe: vmely fájdalmas v. kellemetlen, kínos érzés támad vkiben, ill. vmely testrészében; vmije hirtelen elkezd (görcsösen) fájni, nyilallni. Vö.: beleáll (4). Fejébe, fogába, hátába áll a fájás, a görcs, a nyilallás. Belém állt a félsz. □ Majd belém állt a hideg. (Jósika Miklós) Tagjaimba állt a reszketés. (Jókai Mór) Már nem vagyok éppen tizenhat esztendős, azér áll a girincibe [= gerincébe] a hideg, ha meglát. (Móricz Zsigmond)
8. (bizalmas) Vki, vmi áll a házhoz v. (ritka, népies) vkinek: várható vkinek, vminek a jövetele, megjelenése, megérkezése, bekövetkezése. (népies) Kérő, vendég, vőlegény áll a házhoz; pénz áll a házhoz: pénzt fog kapni vki; szerencse áll a házhoz: szerencse vár ránk; (népies) keresztelő, lakodalom, menyegző áll a házhoz. □ Vőlegény áll a házhoz. (Vas Gereben) A leányoknak egész nap nem lehet hasznát venni, mikor vendég áll a házhoz. (Jókai Mór)
VII. tárgyatlan Bizonyos elemekből tevődik össze, vmivel egyenlő értékű; vmiben megnyilvánul.
1. Vmiből összetevődik. A levegő nitrogénből és oxigénből áll. A regény három kötetből áll. □ A bútorzat állt egy asztalból, egy tábori ágyból és egy székből. (Jókai Mór)
2. Vmiben v. vmiből áll: a lényege vmiben megnyilvánul, a lényegét vmi alkotja. Az igazi hazaszeretet becsületes munkában és áldozatok vállalásában áll. Tévedése abban áll, hogy Miben áll a dolog? Élete csupa perpatvarból áll. □ Az igazi becsület abban áll: a legkisebb büntetést soha meg nem érdemleni. (Széchenyi István) E mű érdeme nem az alakításban, hanem az előadásban áll. (Gyulai Pál) Pedig az egész tudományotok abból áll: Nyújtsa ki a nyelvét, kisasszony. (Mikszáth Kálmán)
VIII. tárgyatlan Vkin, vmin áll: vkitől, vmitől függ; rajta fordul meg <vmely dolog, körülmény>. Vkin, vmin áll vagy → bukik vmi. □ Szomorú dolog volna, ha nyolc emberen [= a minisztériumon] állna egy nemzet élete vagy halála. (Petőfi Sándor) És bizony akkor már csak Etelén álla, Maradni a népnek egyedül királya. (Arany János)
Szólás(ok): állok elébe: a) nem ijedek meg tőle; b) elfogadom a kihívást, felszólítást, válaszolni fogok rá; még neki áll feljebb: még ő támad, vádol, v. játssza a sértettet, noha ő követte el a hibát, ő a ludas; ld. még: bál, ég, fej, keresztben, kert, kötél, küszöb, rés, sarok, tű, vásár.
Igekötős igék: átáll; beáll; beleáll; egybeáll; eláll; ellenáll; előáll; előreáll; feláll; félreáll; fennáll; hátraáll; helyreáll; helytáll; hozzááll; ideáll; jótáll; kiáll; körüláll; különáll; leáll; megáll; nekiáll; odaáll; odább; összeáll; rááll; szembeáll; szétáll; továbbáll; végigáll; visszaáll.