VETÉLKEDÉS [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (kissé
választékos)
A vetélkedik igével kifejezett cselekvés, tevékenység, magatartás; az a tény, hogy vki másokkal vetélkedik; versenyzés, versengés.
Tanulásban való vetélkedés. Szűnjön meg köztetek a viszály és a vetélkedés. Nemes vetélkedés fűtötte őket. Csupa vetélkedésből tette ezt. □ Az atya és a fiú között kegyes vetélkedés támada. (Mikes Kelemen)