VEZÉRLÉS [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (
választékos)
Általában a vezérel (16) igével kifejezett cselekvés, tevékenység, művelet; az a tény, hogy vki vezérel (vmit), ill. az a cselekvés, hogy vmit vezérelnek.
- 1. (katonaság) Vmely nagy(obb) katonai alakulat, sereg irányítása, a felette való parancsnoklás; vezéri tevékenység, szerep. Bátor, biztos, merész, óvatos, ügyes vezérlés; a hadtest, a sereg vezérlése. A tábornok vezérlése alatt győzelmet arattak.
- 2. (műszaki nyelv) Vmely gép, szerkezet működésének irányítása, kormányzása, szerkezeti elemeinek mozgatása. Emelős, görgős vezérlés.
- Szóösszetétel(ek): távvezérlés.
- vezérlési; vezérlésű.