ZENGEDEZ [ë-e-ë v. e-e-ë] ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett, [e, ë]; -zen [ë], (
népies) zengedezik [ë-e-ë v. e-e-ë], (
tájszó v.
régies) zöngedez [e-ë] (
választékos,
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan Hosszasabban v. ismételten zeng (12). □ A tenger, ég, föld zengedezzen. (Csokonai Vitéz Mihály) Toldi felől ismét így zöngedez a dal
(Arany János) Szivem csak rólad zengedez. (Reviczky Gyula) Olyan melódiákat nem írt még zeneszerző, mint amilyenek bennem zengedeztek. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (ritka) Hosszasabban v. ismételten zeng (2) vmit. □ Titkon még is eped, szomorú dalt zengedez ajka. (Kisfaludy Károly)
- 2. tárgyatlan és tárgyas (átvitt értelemben, gúnyos) (Vmit) zengedez vmiről: áradozó dicsérettel szól vmiről. □ Az egész szónoklat arról zengedezett, hogy íme, milyen nagy hatalma van az Úrnak. (Jókai Mór) Az egyik hölgy a karmantyújából Bourget utolsó regényét húzza ki, melyről dicséneket zengedez. (Justh Zsigmond)
- Igekötős igék: elzengedez.
- zengedezett; zengedező.