FÖL [1] főnév -t v. -et [e], -e [e] (csak egyes számban, rendsz. birtokos személyraggal), (
ritka,
tájszó) fel [ë v. e]
- 1. Tejnek, ill. abból készült ételnek felületén megsűrűsödő (nagyobb zsírtartalmú) réteg. Föllel v. fölével, föl nélkül v. föle nélkül issza a kávét, a tejet. □ Savanyú tej neki nem kell, A fölét ha leeszi
(Arany János) Pesztonka hozta uzsonnáját, kávét, sok föllel. (Kosztolányi Dezső) Hajnalban itta meg a félcsésze kávécskáját, amiből lespórolt egy kockacukrot és a fölét. (Gelléri Andor Endre)
- 2. (átvitt értelemben) Vminek a föle: legjava. Leszedte a fölét.
- Szóösszetétel(ek): tejföl.