FÖLD főnév -et, -je [e, e] v. (
ritka) -e [e] (az 14. jelentésben csak egyes számban)
- 1. (A tudományos irodalomban rendsz. nagy kezdőbetűvel) Az az égitest, amelyen élünk. A föld gyomra ←; a föld kérge ←; a föld méhe ←; a föld népe ←; a föld másik → oldala; a föld terhe ←; a föld hátán ←; a föld kerekén ← v. kerekségén ←; a föld színén ←; → eltöröl vmit a föld színéről; széles e földön; előbb → kimozdul sarkából a föld; → kifordítja a földet sarkából; → kimozdítja a földet sarkaiból; → körülkerüli a földet. A Föld forog saját tengelye körül, és kering a Nap körül. □ A vak csillag, ez a nyomoru föld Hadd forogjon keserű levében. (Vörösmarty Mihály) Mily kicsiny a Föld! Mily csöpp melegség | fészke a zord Űrben! (Babits Mihály) || a. Égitestünk <az őt övező légkörrel, ill. a világűrrel ellentétben>. A földre hulló meteorok. □ Az égen fényes üstökös: uszálya Az ég felétől le a földre ér. (Vajda János) || b. Égitestünk és a rajta levő élet <a mennyel, az éggel, a túlvilággal ellentétben>. → Ég és föld; ég és föld választja el őket (→ elválaszt); ég (és) föld megindul ←; → ég és föld a különbség v. ég és föld különbség van köztük; → ég-föld; ha → ég-föld összeszakad is; se → égen, se földön; a földön → jár. Szóláshasonlat(ok): annyira különböznek egymástól, mint → ég és föld; ég és föld között lebeg, mint Mohamed → koporsója. □ Győzni fog itt a jó
a menny fog a földre leszállni. (Petőfi Sándor) Egy méla gond Egemből már a földre vont. (Arany János) Ég s föld között, bús hazátlanul Hajtja őket a sors szele. (Ady Endre)
- 2. Szárazföld <a tengerekkel ellentétben>. A tengerészek végre megpillantották a földet. Egyheti hajózás után végre földet értünk. □ S "föld! föld!" üvölt a hang. | És péntek volt, két óra és sötét a hajnal. (Radnóti Miklós)
- 3. Égitestünknek szilárd burka, kérge, felső rétege, ennek bizonyos kiterjedésű része. Vérrel borított, véráztatta, vértől ázott föld; a föld felissza az esőt, a kiöntött vizet; a föld megremegett, megrendült; sokáig rengett a föld; a földbe süllyeszt vmit; a földből is alig látszik ki: olyan kicsi v. olyan fiatal, hogy számításba se jöhet; (szójárás) hogy nyelné el a föld!: hogy pusztulna már el!? csak szabadulhatnék már tőle!; nyeljen el a föld, ha nem igaz: az életemmel is jótállok érte, hogy igaz; hogy nem süllyed el (→ elsüllyed) a föld alatta v. vele!; hogy nem nyílik meg alatta a föld!: olyan szégyenletes dolgot tett v. mondott, hogy el kellene süllyednie szégyenében; majd a föld alá bújt v. süllyedt szégyenében: azt se tudta, hova legyen, mit csináljon sz-ében; a föld alatt ←; föld alatti → folyosó; a föld alól ← is; a föld alól is előkeríti, előteremti, kikaparja, megszerzi: akármilyen nagy fáradsággal v. kockázattal jár is, de e., e., k., m.; a földdel egenlővé tesz vmit: <épületet, várat, várost> teljesen elpusztít, lerombol; földig feldúl, lerombol: teljesen f., l. Szóláshasonlat(ok): (úgy eltűnt), mintha (csak) a föld nyelte volna el: nyom nélkül eltűnt. □ Csillag esik, föld reng; jött éve csudáknak! (Arany János) Dobban a Föld s piros virágos, | Nagy kedvvel a Napot köszöntjük. (Ady Endre) || a. A sír, a temető. → Haló földjében; teste a földé: meghalt, eltemették; földbe tesz vkit: eltemet; testét a földnek → ajánlja; → átadták a földnek. □ A halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. (Petőfi Sándor) Ó, nemsokára csöndesen, meredten | nyugszom a földbe és föld lesz felettem. (Kosztolányi Dezső) Földben a költő, | dühödt markába rögöket szorít. (József Attila)
- 4. Vkinek a lába alatt levő szilárd felület, kemény talaj, amelyen állunk . Dobog, dübörög, inog alatta a föld; → forog vele a föld; → kicsúszik a lába (talpa) alól a föld; → leszakad a föld; → mozog alatta a föld; földhöz → csap vkit; földhöz → ken vkit; földhöz → sújt; vmi földhöz vág vkit: (átvitt értelemben is) <erős szeszes ital> nagyon a fejébe száll, itassá teszi; földhöz → ver vkit; földig → alázkodik; földig (meg)hajol: nagyon mélyen m.; a → puszta földön; elvágódik, elterül, végignyúlik, végigterül, végigvágódik a földön; a földön fetreng; a földön csúszik: (átvitt értelemben is) a) bántó módon alázatoskodik; b) <költő> prózai módon, fantázia v. tehetség nélkül ír; a földön → fut; földre borul vki, vmi előtt: (rosszalló, átvitt értelemben is) fenntartás nélkül, szolgai módon hódolattal adózik neki; földre dob vmit; földre → húz vkit, vmit; földre → küldi ellenfelét; földre lapul; földre rogy, roskad; földre → sújt vkit; a földre → süti a szemét, tekintetét; földre → teper; földre → terít; vkinek, vminek a földre → terítése; földre tipor vkit; földre → vágódik; → dagasztja a földet; orrával → éri a földet; → kihúzza vkinek a lába alól v. vki alól a földet; tapossa vki körül a földet: udvarol vkinek. Az ágyról a földre esett. Az ejtőernyős, a repülőgép földet ért. Szóláshasonlat(ok): úgy kidobja, hogy a → lába sem éri a földet. □ Egy talpalatnyi föld elég nekem. | Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni. (Madách Imre) Koppanva estek le a madarak | az ágról, fagyva ért az őzike | könnye a földre. (Babits Mihály)
- 5. Megművelt v. művelhető talaj, termőtalaj. Csupasz, fekete, felázott, gazos, hantos, homokos, kavicsos, kopár, kövér, megmunkálatlan, megműveletlen, mocsaras, parlagon heverő, porhanyó, sovány, szántatlan, szikes föld; → szabad föld; → talpalatnyi föld; → televény föld; termékeny, terméketlen, zsíros föld; a föld meddősége ←; a föld megmunkálása, (meg)művelése; a föld gyümölcse ←; a föld termése; a föld zsírja ←; a föld ugaron hever; jól v. mostohán fizet a föld; ez a föld nem fogadja be (→ befogad) a magot; jó minőségű mag került a földbe; sikerült a magot a földbe tenni; a földbe vágta a kapát; → kicsal a földből vmit; → kinő a földből; → megad vmit a földnek; vki (az orrával) → túrja a földet; a gaz v. a dudva felverte a földeket; jó megmunkálást ad a földnek; vmely földet művelés alá fog; kiuzsorázza a földet; termővé teszi a földet; a trágyát kihordja a földre. □ Elvadult tájon gázolok: Ős buja földön dudva, muhar
| Ez a magyar Ugar. (Ady Endre) A földeken néhány komoly paraszt | hazafelé indul hallgatag. (József Attila)
- 6. Rendsz. feketés, sötétbarna, ritkábban sárgás v. vöröses árnyalatú, puha, szétmálló anyag, melyből a termőtalaj áll. → Eleven föld; → fekete föld; melegágyi föld; → szíjas föld; földből való; a földdel együtt átülteti a virágot; (a) földet → fordít(ja); a földet homokkal keverte; → megkóstolja a földet; földdel feltölt, letakar vmit. □ Hosszu hervadás emészti azt a fát: Melyet nagy korában tesznek más földbe át. (Tompa Mihály) Mifelénk, otthon kedves barna föld volt, puha és poros. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) A sárga földig: nagyon, a lehető legnagyobb mértékben <legyaláz, lepocskondiáz, leránt, leszid, leszól, letesz vkit>; || b. Leissza magát a sárga földig: az öntudatlanság állapotáig l. m.
- 7. Az a terület, amely vkinek a birtokában van, amelyet megművel, amelyen gazdálkodik. Papi, városi, községi, urasági, állami földek; → háztáji föld; → szerződéses földek; a föld nacionalizálása, szocializálása; bevetette a földjét; felajánlotta a földjét az államnak; földet juttat vkinek. Fölment a föld ára. Szétosztották a földeket. □ Háza, kertje, földje, pénze, mindene volt, Alig tudta számát ökrének, lovának. (Petőfi Sándor) Morva grófé földem, Asszonyom a sírban. (Ady Endre)
- 8. (választékos) Ország, tartomány, vidék v. annak vmely része. Vmely föld fia ←; vkit vmely földbe → átültet; magyar földön született; messze földön híres volt; ismeretlen földeken utaztak; hazai v. honi föld; idegen föld; tejjel-mézzel folyó föld; az → ígéret földje; vmely ország földjére → lép. □ Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt
(Vörösmarty Mihály) S olasz szív nem lehet emlékektől gyötörtebb |
mint én, ha földeden bolyongok, bús hazám! (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vminek a földje: igazi hazája, otthona, ahol vmi különösen fejlődik, virul. Görögország volt az ókori filozófia klasszikus földje. □ A hajdani istenek és emberek ősszármazásának classicus földe ez itt. (Jókai Mór)
- 9. (bizalmas) Rádió vevőkészülék földvezetéke. Kapcsold be a földet.
- Szóláshasonlat(ok): buta, mint a föld: szörnyen b.; süket, mint a föld: teljesen s. Szólás(ok): földbe gyökerezik a lába: <ijedtségében, ámulatában> mozdulatlanná dermedve áll, szinte mozdulni sem tud; ég a föld lába v. a talpa alatt: nincs maradása, rendsz. azért, mert rosszat tett, v. mert érzi, hogy üldözői a nyomában vannak.
- Szóösszetétel(ek): 1. földakna; földanya; földár; földbeomlás; földcsík; földfakó; földfelület; földforgás; földhalom; földhasználat; földhaszonbér; földhitel; földhordalék; földhordás; földhozadék; földigénylés; földkupac; földmentes; földnem; földnyílás; földnyomás; földolaj; földpad; földpadló; földparcella; földrakás; földrázkódás; földrepedés; földréteg; földsáv; földsüllyedés; földszakadék; földszínű; földteher; földtöltés; földtömeg; földvájó; földvásárlás; földvegytan; földvétel; 2. alföld; belföld; burgonyaföld; búzaföld; csereföld; dinnyeföld; dűlőföld; felföld; festékföld; gabonaföld; gyapotföld; járóföld; kenderföld; kolhozföld; kovaföld; krumpliföld; kukoricaföld; kulákföld; külföld; lápföld; lenföld; mérföld; parasztföld; parlagföld; porcelánföld; rizsföld; szántóföld; szárazföld; szolgaföld; szurokföld; szülőföld; szűzföld; termőföld; timföld; tőzegföld; zabföld.