FEDDHETETLEN [ë-e-e-e v. e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (
régies) feddhetlen [ë-e-e v. e-e-e] (
irodalmi nyelvben)
- 1. Olyan <személy>, akit erkölcsi szempontból megrovás, feddés nem érhet. Feddhetetlen ember, férfi. □ Szabad egy öreg, feddhetetlen apát elhagyni, mert az alávaló cselszövény ellene fordította a hangot? (Tolnai Lajos)
- 2. Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó, vele kapcs., tőle származó. Feddhetetlen erkölcs, élet. □ Gondolatja
feddhetetlen, S tiszta, szent és tetszhető az égnek. (Vörösmarty Mihály) Férfikora javában lévő, tisztes férfiú,
elnéző a tanulóifjúsággal szemben, feddhetlen életű. (Kosztolányi Dezső)
- feddhetetlenség.