FELESÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (főként birtokos személyraggal)
Női házastárs, élettárs <férjéhez való viszonyában>; vkinek a neje. →
Balkézről való feleség; gondos, házias, hűséges feleség; feleségül → kér vkit; feleségül → megy vkihez; feleségül vesz vkit; → balkézről vesz feleségül vkit; feleséget keres; feleséget → visz a házhoz; feleséget → hoz a házhoz; különváltan él, válik a feleségétől. Felesége is dolgozik, állásban van. Első felesége fiatalon meghalt. A feleségével jól megértik egymást. □ Feleségek felesége, Lelkemadta kicsikéje! | Jer ide már az ölembe. (Petőfi Sándor) Én feleségem, jó és drága-drága, | eddig neked dalt alig-alig írtam. (Kosztolányi Dezső) Takaros felesége lehet a rózsapiros kalauznak, bizonyosan egy kis hozományt is kapott. (Hunyady Sándor)
- Szólás(ok): ld. bolond, ördög.
- Szóösszetétel(ek): feleségféltő; feleséggyilkos; feleségtartás.
- feleségi; feleségű.