Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Szeretett személy, főleg hozzátartozó halálán érzett bánat, fájdalom. Családi gyász; vkit gyászba → borít; gyászba → borul; gyászba borult a → csillaga. Mély gyászában fogadja őszinte részvétemet. □ Gyászán evődik, felhőkben borong. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Az apáca halála a férfi szerzetnek is gyásza. (Gárdonyi Géza) Olyan hangulat telepedett a kis családra, mintha mély gyász borult volna rájuk. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely közösséget ért csapás, veszteség mély átérzése. Nemzeti, országos gyász. A nagy költő halála az ország népét mély gyásszal töltötte el. □ Egy nemzet gyásza nemcsak leverő. (Arany János) || b. (költői) Hosszas szenvedés, örök fájdalom. □ Miattad Ez élet gyász nekem. (Bajza József) Vállalom az én magyar gyászom. (Ady Endre)
2. Teljesen v. részben fekete öltözék, esetleg a kalapra, a felső karra v. a kabát hajtókájára tűzött fekete fátyol v. szalag, amelyet halál esetén a hozzátartozók az őket ért veszteség jeléül a társadalmi szokások szerint megszabott ideig viselnek. → Mély gyász; gyászba öltözik; gyászban jár; gyászt ölt; gyászt → visel; leveti a gyászt. □ A fekete holló gyászt visel magáért, Én is gyászt viselek jegybeli mátkámért. (népköltés) Hunyad alatt egy kis házban, Ült az özvegy, talpig gyászban. (Arany János) A pap egészséges piros képű ember, akár egy gyászba öltözött pipacs. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Halál esetén dekorációként haszn. fekete posztó v. egyéb szövetanyag. □ A koporsót kivitték a gyásszal bevont dereglyébe. (Jókai Mór)
3. Az az időszak, amelynek folyamán vkinek a halálát gyászolják. A gyász elmúltával; letelik a gyász.
4. jelzői használat(ban) (régies, költői) Gyászos, szomorú. □ S kezdődik a gyász ütközet: Magyar magyarra vág. (Vörösmarty Mihály) Felséges királyom! keserű az nékem, Amit jelenteni gyász kötelességem. (Arany János) Gyász egünkre aranyszínű | fénynek hozd fel a holdat. (Babits Mihály)