Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Ügyirat, akta. Az iratok → csatolásával v. csatolása mellett; az iratokhoz csatolja; iktatja az iratot. □ Felturkálták a főispán bőröndjeiben az összes hivatalos iratokat. (Mikszáth Kálmán) || a. A magánfél szempontjából tekintett hivatalos jellegű írás. Fölterjeszti, visszakapja az iratokat. || b. Hivatal, intézmény, szervezet által rendsz. meghatározott alakban kiállított, vmit igazoló, bizonyító írás. Személyi iratok; beszerzi az iratait.
2. Vmiféle írást tartalmazó papír, ill. a rajta levő szöveg. A könyvtárban felejtette az iratait. Asztala tele van cédulával, irattal. □ Heraklész hátrahagyott egy iratot, mintegy végrendeletét. (Péterfy Jenő) Annyi irat meg nyugta van már abban a fiókban, hogy az ember nem tudja, melyik miféle. (Nagy Lajos)
3. (régies) Irodalmi, főként prózai mű; írásmű. Apokrif iratok. Kossuth emigrációs iratainak II. kötete.