Czuczor Gergely: A magyar nyelv szótára


prevnext
SZEREPKÖR
SZEREPLÉS
SZEREPLŐ
SZEREPOSZTÁS
SZERET
SZERETET
SZERETETADOMÁNY
SZERETETCSOMAG
SZERETETHÁZ
SZERETETLAKOMA
SZERETETLEN
SZERETETREMÉLTÓSÁG
SZERETETT
SZERETETTELJES
SZERETETVENDÉGSÉG
SZERETKEZIK
SZERETŐ
SZERETTE
SZEREZ
SZERFA
SZERETETVENDÉGSÉGSZERETŐ
SZERETKEZIK [e-e-ë] tárgyatlan ige- (tem), -ett, -zék (-zen) [e, ë, ë], (régies) szeretkőzik ..zött, ..zzék (..zön) (választékos)
  • 1. Nemileg érintkezik; közösül. Szeretkezik vkivel. □ A féreg is meglelte párját, Virág ölén szeretkezett. (Reviczky Gyula) A fiú megint csókolta leányt, és a díványra hanyatlottak… szeretkeztek… buja szemérmetlenséggel. (Nagy Lajos) || a. Szerelmi viszonyt folytat, ilyen viszonyban él vkivel. □ Szeretkeznek az emberek, Boldog, akit szép lányt szeret. (Reviczky Gyula)
  • 2. (régies) Simogatással, csókkal, öleléssel adja tanújelét szeretetének, szerelmének, a szeretett személyhez való, rendsz. nemi vonzódásának. □ Magyar ember nem szeret mások előtt szeretkőzni, még a feleségével sem. (Jókai Mór)
  • szeretkezés; szeretkező.