BANYHÁKOND

Itt nyűttem fel kis korámbul,

emlíkszem,

nogy tatámnak kabaláját

űresztem,

és a zünüket legeltem

pataknál,

lúzák alatt meleg nyárand

hacásznál.

Bengeredtem le a lütűnd,

jáccattam

ludasztúnál, hul forogatt

vízmolom,

szénábúl virágat szedtem,

azakat

osztottam, hul feérítik

vásznakat.

Mindig ott vultak a lyányak

forrásnál,

legínek is ott forogtak

molomnál,

menecskék is feltürkezve

ebríttek,

kölökök csuparval vizet

meríttek.

Mosztis banyhánd gyokrond járok

lankába,

lúzák alatt míg szültűlek

szénába,

itt üsmer már minden ösvény,

minden út,

szép lyeányakra a szemem

mosztis fut.

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/359)

Szójegyzék:

bengeredik = hengeredik, görög, forog

banyha; bonyha = nádas rét; helynév: egy völgy Szabófalván (rom. bahnă)

ebríttek = öblítnek

hacász = L.D.: „egy legelő, hul esznek bárányak (hul nem terem csak fű”) - rom. hăţaş: ösvény. Füves sáv a szántott földek vagy az út mellett, amelyen hajtották a csordát banyhára.

kabaláját = kancáját

lanka = patak tere, árterület, rét

ludasztú = ludas tó; helynév Szabófalva határában

lúza = fűzfa

lütű = lejtő

nogy tatámnak = nagyapámnak

nyűttem = nőttem

szültü = „süvöltö”, furulya

(z)ünü = az ünő, növendék tehén