ÉLVIRÁNAK

Átkazatt a lyánynak sorsa,

el kell távazzon hazúlrul,

így szokott ez mindig lenny,

nem egy új divat csak murul.

Jön az üdű, mikar hagyad

anyádat és apádat,

szülűfüldedet is sokcor,

szép gyönörű házadat.

Errül nem tehet már senki,

ez az élet, ez a sors:

úgy elmensz, mind egy szép álom,

mind a sínakand a gyors!

Most már gyermeked is vaan,

legíny, a hogy kívántad.

Tudom: hogy messzire mentél,

nogyon sokcar megbántad.

Azt szeretem, gondolsz haza,

nem felejted apádat,

minden leveled említi

szülűfüldet, anyádat.

Tudam, itt maradt a szíved!

Hangodat míg halljuk kind,

hul elűszer napad láttad:

Moldovának tájaind...

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/299)

Szójegyzék:

murul = mától

sínakand = síneken

üdű = idő