ÚJBUL MEGKEZDŐDETT A SZKÓLA

Mezítláb, tarisnyácskával

nyakába,

Megy egy gyermek ábécével

szkólába.

Láccik, szerety a szkólát,

tanulny,

Ott tanul sok mindenfélit

olvasny.

Virágat tett kalapjába,

ínekel!

Mintha tudja ez a gyermek,

mimiánt él.

Hátracsapta tarisnyáját

hátára,

Mintha nem menend szkólára,

nuntára.

Valamikar és isz jártam

szkólába,

Vert a tanytú, vesszűvel

morkába.

Félve mentem a szkólába,

nem hiába,

Tanytúnak hátaman táncalt

a lába.

Tanítászt kaptam, nem kaptam,

futtam el,

Veríszt kaptam a hátamra,

mennyi kell.

Dolgoztam a tanytúnak

napakat,

Ha szuszagtam a szkólába,

hát kapatt.

Felfeszíttek, mind a Krisztust

ingemet,

Oddig vertek, elhaszíták

zingemet,

Elpukkantak a gagyáim

igazan,

Beteg ultam háram hétig

uldalan.

Irígyelem gyermekiket,

dét látam,

Szkólára nekem minha fáj

a hátam.

Myántik isz én értem veríszt,

dét jártam,

Mu szokat mondna, ha tudna

a hátam!

Mennek gyermekik szkólába

kacagva,

Nem féltetik a hátikat

táncalva ...

Kacagjanak, mert és szokcar

én sírtam,

Feldagadva a kezemvel

verten, írtam.

(Domokos Pál Péter gyűjteménye - DPP)

Szójegyzék:

dét = amikor

ingemet = engemet

szkóla = iskola

nuntára = esküvőre, lakodalomra (rom. nuntă)