A VERS

A vers szület, miúta a világ,

úgy mind a nap alatt a virág

a szív kamarájába bennünk

úgy, mind mindennapi kenerünk.

Ez a drága kincs ha ne születne,

életünk sokval pusztább lenne;

ének, vers ha szívhez nem menne,

szeretet benne nem míg lenne.

Máskíppen szúl az öröm benne,

beszíd nem polyva a szélbe;

csak bengeredik, míg eltűnik

mind golyu, azután elbújik.

Sokcor nyom nélkül el is pusztul,

nem hallasz semmit a nevirül,

de szép versre az ember akad,

ameddig él, szívibe marad.

Mert benne angyalaknak hangja,

szeretet és szerelem langja;

jobb, mint az iszatnak a víz,

és ídesebb sokcar mind a míz.

Nekünk szárnyakat ad repülny,

de jó verseket kezdel olvasny;

a maii zavaras világba

a jó vers lelkünk orvossága.

Csargund a lyányak ínekelnek,

legínek dét aratny mennek,

a vények egy kancsú bor mellett

hallam, hogy míg mondnak verseket.

Az ének csupán versbül szület, -

hul nincsend ínek, az nem szüret.

Ha szép a vers, szület nótája,

szeretjük, Isten is se utálja.

(Bajkó Sándor gyűjteménye - BS)

Szójegyzék:

bengeredik = hengeredik, görög, forog

csargu (csorgó) = berendezett forrás

dét = amikor

iszatnak = szomjazónak, szomjasnak

míg = még