A VERSEIMBE

A verseimbe

én ínekelem az enbert,

melyk feltürkezve

télbe-nyárba dolgozik,

és a csillagak

byrodalma felí ugrik;

ha kell, dülti hegyeket,

pusztíssa tengert.

Ínekelem az enbert

ma, mikar büszkénd hág

mennyország

és angyalaknak tájaira,

keres gyógyszert

világnak minden sebinek

és bajaira,

nem nogyon türűdik

ha zavaros a világ.

Verseimbe

sokszor a jó kívánság nem fér,

ínekelve az enbert

mikor a gonosz míg rág,

legyend már itten fülden

béke, és szabacság,

ne míg folyjon könyű többöt

és az enber vér.

És a verseimbül

nem hiánzik se a bor,

mért, utuljára belűlem

nem marad, csak por.

1958

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/83)

Szójegyzék:

míg = még

könyű = könny