CSÁNGÚ STRÓFÁK*

* Ezeket a strófákat hallattam a vényektül a fonúkba és a menekezükbe faluba.

Háram piszlény hat szemvel,

puszta pojta fedetlen;

hul egy csúk mind abajog,

hiánzik a polozmog.

Nica, Nica, kapica!

cigány leginy taszisza,

nem zútra, nem kürtűre,

darabonccal lütűre.

Eccer jártam hozzátak,

letörött az ágyatak,

okkor, mikar csukaluztunk,

katlú piszlényt megüttük.

Demeter, Demeter, itt ne hálj,

Zire teszlek, matulálj,

itt az üdüje immár,

a koszár gomolya vár.

Ej haj, daruk láb,

fut a kusa mezítláb,

egyik lába míg szánta,

bocskorait elhánta.

Gyére koma igyünk bort,

azuta míg mulasszunk,

táncoljunk és mulasszunk,

lehet, hulnap megholunk.

Komasszony, ne míg fonjunk,

míg igyunk, míg mulassunk,

bajainkat felejtsük,

már csak dolgozni éljünk.

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/8)

Szójegyzék:

abajog = panaszkodik, siránkozik

csukaluztunk = csókolóztunk

darabonc = targonca, talicska (rom. tărăboanţă, nép.)

daruk láb = gólyaláb

kapica = boglya (rom. căpiţă)

katlú = kotló

koszár = kosár

kusa = kutya

kürtű = kürtő, kémény

lütű = lejtő

matulálj = motollálj

megüttük = agyonnyomtuk; megöltük

menekezü = menyegző, lakodalom

míg = még

Nica = Anna román beceneve (rom. Aniţa, Niţa)

piszlény = csirke; néha: veréb

pojta = pajta, istálló

polozmog = csalitojás, tojató fatojás

szánta = sánta

taszisza = taszítja, nyomja

üdüje = ideje

vény = vén

zire = éjjelre, éjfélre