ELJÖTT AZ ŰSZ

Jáccodik moszt az űszi szél a szűlűlevelekvel

Mezűnd, mind a kusa a kertekbe a gyermekekvel.

Forognak a szárig levelek, minden feli járnak,

És azt hiszi az enber moszt, jó kedvikbül táncalnak.

Kantáraznak a gerezdek a szűlűn, minha ámítnak,

Te repeszkedel hozzáik, mind a lyányok csábítnak.

Mind a forrász a jó kedv a szívekben, det szárítjuk a bort,

Nem bánja csángú: megríszegül, ínekelve rúgja port.

Koszarakba szedik a szűlűt a lyányak szoporán,

Ínekelnek, kacagnak a hegy teteje uldalán.

Legíneknek nem kell szűlű, nem odnok szokot rája, -

Idesz a szűlű, de ideszebb a lyánynak a szája.

Szedjük a szűlűt, csúkalgatunk, ez az élet, mit csinálj!

Szerelem ez így ult mindyg, szíveknek egy ragadály.

Fő a bor, a szerelem is űszvel mindig klakacsil,

Menekezűknek bor van, járja tested mind a nyíl.

Imádom és szeretem mindig az űszt, szok mindent ad:

Pujt a hiura, hurbába bort, sziginysig háztul szalad,

Veresz bort isz feér kynert, ky dolgozt feltürkezve,

Igisz nyárand ad az űsz mu vagyanat felszentelve.

Eljött eszmit a drága zűsz, mezű kopoc, nem bánam,

Mindig az űszt életembe nogyon dorsa kyvánam.

Nem bánom ha hordástul tönkre mennek a szekerek,

De örvöndek gabonátul, kacagnak az enberek.

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/177)

Szójegyzék:

det = amikor

dorsa = nagyon

hurba = verem, pince, gödör (rom. hurbă)

kantárazik = mérlegel, hintázik (rom. cântar)

klakacsil = pezseg, forr (rom. clocoti)

kusa = kutya

menekezű = menyegző, lakodalom

mu = ma

puj = kukorica

ragadály = állhatatos

repeszkedik = repdes, repeskél; erőlködik, vergődik