IGAZ

Igaz, hodzs az űsz meg iérkezett,

Kertbe virágok fonnyodnak,

Zeszűktül ki dagadt a Szeret,

Surbába levelek rothodnak.

Búszult az üdű, gondolkozik,

Humállyiak dzsászolnak, riúnak,

Nap szohult nem micsitkozik,

Niágiak a Bonyhába sziúnak.

Rút az üdű dzset essz dorsa,

Feketi humállyiak mennek fel.

Szűvem illyen táj nekem edzs kút,

Mellyikbe iérzem, nyúvadok el.

Űsz van sza virágok fonnyodnak -

Szűvembe tavasz megiérkezett,

Isz szíp remínyek virágoznak,

Met a szűvem igazánd szeret.

Kit szeretek ién, szám nem mondzsa,

Világond sak szűvem üszméri;

Hodzs el árullyam, nisen gondzsa,

Sak údzs boldogszágát megnyeri.

Igaz, űsz van, sza falevelek

Füldend a surbában rothodnak,

Szűvembe tavaszi meleg szelek,

Leg szebb virágok moszt nillnak.

Mu szűvem bimbú lett, virágzik,

Szerelem ellátta bajamat.

Az űszi harmat sak annyit láccik:

El verte seppet hajamat.

(Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára - OSzK Fond 402/33)

Szójegyzék:

banyha; bonyha = nádas rét; helynév: egy völgy Szabófalván (rom. bahnă)

dorsa = nagyon

dzsászol = gyászol

humály = felhő (homály)

micsitkozik = mutatkozik

mu = ma

niágiak = bíbicek (rom. nagâţ)

riúnak = sírnak

sak = csak

surba = latyak, sár, pocsolya

sziúnak = sírnak; sivítanak

szohult = sehol

üdű = idő

(z)eszűktül = az esőtől