Dorsa szérik szíp világrul...

Válogatás LAKATOS DEMETER (1911-1974) csángó költő verseiből

Forrás

Lakatos Demeter: CSÁNGÚ ORSZÁGBA

Összegyűjtött versek, mesék, levelek

Összeállította: Libisch Győző

Kiadta a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület

Budapest, 2003.

„Lakatos Demeter átlépte az irodalomtörténet kapuját: érdekességből örökség lett” - állapítja meg Beke György a Csángú országba c. kiadvány előszavában. Arra is figyelmeztet: a csángók történelmének ismerete nélkül érthetetlen lenne az ő személyes sorsa, és e nélkül pedig egész költői munkássága. „Fájdalom és lázadás összegyűlt annyi a fiatal Lakatos Demeterben, hogy elegendő volt a költői indulatok felforralására. Témái egész életén át: moldvai szülőföldje, a táj szépsége, a csángók szomorúsága, az ő különös lázító és megalázó magyarsága...”

Cseke Gábor kezdeményezésére mintegy félszáz verset emeltünk ki a gyűjteményből, közlésre a Bukarestben megjelenő Romániai Magyar Szó, közéleti napilap Színkép mellékletében. Innen került a válogatás a budapesti Andrassew Iván íróhoz, kinek révén most a világhálón is betekintést nyújthatunk abba a „dorsa szérik szíp” /nagyon fájó szép/ világba, amely Lakatos Demeter sajátos nyelvezettel írt verseiből elénk tárul. Az illusztrációk archív felvételek a családi albumból, melyeket az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola elnöke, Harangozó Imre digitalizált.

A budapesti székhelyű Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület 2003 elején adta ki a csángú ínekes kültű - ahogy a szerző önmagát nevezi verseiben - Magyarországon kéziratban fellelhető műveinek gyűjteményét, két kötetben, közel hétszáz oldalon.

A kiadásért felelős Halász Péter, aki 1966 óta foglalkozik a csángók néprajzával, életterük tanulmányozásával, a verseskötet moldvai és erdélyi, egyhetes bemutató körútja után kérdésünkre elmondta: „Verseit illetően lehet vitatkozni azon, hogy nyelvészetileg értékesek-e inkább vagy pedig irodalmi szempontból, hisz ő nem tudott magyarul írni-olvasni, román ortográfiával rótta sorait, de nagyon sok régi, nyelvemlékszámba menő, már nem használt vagy teljesen elfelejtett magyar kifejezés, szó bukkan fel írásaiban, melyek rendkívül szép gondolatokat és érzéseket hordoznak. Szerintem mindkét vonatkozásban értékesek. A bemutatókat követő sajtóvisszhang alapján remélni lehet, talán megtört a jég, és elindulhat egyfajta elégtételadás annak a Lakatos Demeternek, aki ilyen megismételhetetlen, értékes örökséget hagyott ránk.”

A kötetet szerkesztő Libisch Győző tizenhárom témakör köré csoportosította Lakatos Demeter rendelkezésre álló hagyatékát. Válogatásunkban az első hét fejezetből adunk ízelítőt: I. A füld küldike (Moldovám); II. Ember ledny (Biográfiám); III. Ős apáink nyelvén (Költészet); IV. Iszten odjon (Imácságak, hejegetíszek, mongyikálászak); V. Csodavirág (A szív); VI. Falevelek hullodoznak (Évszakok); VII. Ez a világ állapatja (Búcsú az ifjúságtul). További fejezetek: VIII. Élet legszebb stafírungja (Béke), IX. Nevet a szívem (Munka), X. Udvarias csángu (Igaz mesék és pogocsák), XI. Lelki orvosság (Verses levelek), XII. Ídeszanyám meséli (Mesék), XIII. Kedves magyar testvér (Levelezéséből). Háttéranyagként mellékeljük a válogatáshoz Libisch Győző utószavát a kötetből.

Izgalmas barangolásban lesz része annak, aki belép Lakatos Demeter csángú országába!

Guther M. Ilona

újságíró, RMSZ

2003. július 22.