SZÉKELY-BENCZÉDI ENDRE
A nyáj visszament a völgybe
Anyánk még dúdol altatót
Cseppkő
Elhagyott malmok
Esőének
Kökényvár a senki földjén
Mint az alkonyati köd
Síkmetszet térdmagasságban
Szénrajz
A Föld csak nehezék
A szív
Ellenérzés
Jóllakottan
Vigasztalónk
|
|
Azt írja magáról a szerző Kökényvár a senki földjén (Juventus Kiadó Marosvásárhely, 2007) című kötete megjelenése alkalmából: "1949. február 2-án születtem a Maros megyei Hármasfaluban, Csokfalván. Szovátán érettségiztem 1967-ben, majd matematika szakon tanultam a Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolán. 1971 óta tanítok a Nyárád menti Csíkfalva iskolájában. Első versem 1968-ban jelent meg. Egy csokfalvi ház küszöbén még ott virít a kopott patkó, amelynek az ártó szellemektől kellett volna megóvnia, s az életem fonalára hurkolt bogokon kellett volna oldania egyet-egyet. Későre sikerült átjutnom a sötétségen, miután Erdély fölött is kiderült az ég. Nem akarom már megváltani a világot, de szeretném olyannak mutatni, ahogyan én látom. Ez az első könyvem. Elsőkötetes nagyapa vagyok." |
A nyáj visszament a völgybe
fektessetek majd szirom-ágyba
ha rám találtok hóba zárva
az elhagyott legelőn
gondoljatok arra
hogy magasabbra
nem volt
már időm
a nyáj visszament a völgybe
ahol a szél még zöldet ringatott
csak engem ért itt a lavina
mikor a szikla ég felé csapott
Anyánk még dúdol altatót
ködöt álmodunk mint anyatej
nélkül a csecsemők -----------
érzéketlen gödör a köldökünk
elkallódott a csonk a száraz zsinór-
maradék ------------- megakadnak
ujjaink egy lágy bogon pontosan ott
ahol a közepünk --------- értelmünk
a lent és fent között feszül ---------
------------ anyánk még dúdol altatót
ha riadtan holnapra ébredünk
Cseppkő
a víz is tornyokat rakhat lentről fel és fentről le
de neki az idővel van szerződése és hiányzik tornyaiból
a harang legfennebb csontokat épít a falba vagy bogarakat
madárürüléket vagy bármit amit begyűjtött a barlang
a mi mutatóujjaink mikor érhetnének össze oszlopokká
és ki jönne rá hogy egymást mért kerestük fentről le
lentről fel melyikünk érzett fenyegetést ha megérintette
a másik az ujjbegyét miért dőlt másfelé a lenti s a fentről
érkező miért pont melléje zuhant ki csente el az utolsó
pillanatban a találkozást
Elhagyott malmok
hagyjátok a malmot a faluvégen
átőrölt már mindent amit lehetett
búzát embert szemrefagyott verítéket
rostáján nem akadt fenn határ
kopott a kő megbolondult a rosta
fölötte maradt ami alája hullna
s a molnár pokolra miatta járt
adjátok vissza a földet
adjátok vissza a folyót
adjátok vissza ha lehet
a megszokott gravitációt
és hagyjátok békén a malmokat
ne számláljátok hány gerinc roppant
megrakott zsák alatt
őröltek mindent amit lehetett
búzát embert verítéket
a kerék nem pihent
de ott feküdt már alatta
a molnár mikor elvették
a folyót elvették a földet
s a korpa égre hullt
Esőének
verj eső verj moss eső moss
tetőt mezőt ruhát patát
temetőt szemfedőt
adj eső adj
száraz szemnek
könnyet
légy eső légy
égből hullott
mézcsepp
moss eső moss verj eső verj
lábat is ha hátat is ha
botlott hajlott
Kökényvár a senki földjén
a senki földjét bitorló
kökény filozófiája
a várépítés
és senki földjévé
tenni a hódíthatót
a senki földjét testvéreim kökényfélével
ha lehet hogy egymás szemébe tüske nélkül
még véletlenül se nézzetek csak rajta át
s őrizzétek a sebzett meleget mint ritka
kabalát mert fogyni fog előbb vagy
utóbb a birtok amit még magatok uraként
szétszaggattatok azért a semmi kéjért
hogy legyen saját a sírotok és testetek
nedvével telt a rög örök a kő
amelyre írtatok nevetek mellé
ki tudja kinek titkos testamentumot
de nem láthatjátok miként növekszik
a senki földje hogyan költözik köveitekhez
egyre közelebb a dústüskéjű
kökényvárban a moha sem neszez
sem a vésett szó mikor az új gyökér
alatt megreped
Mint az alkonyati köd
Elfogytak a kapuk elől a köszönők.
Egyszerűen, hangtalanul,
mint az alkonyati köd.
Az utolsó rozoga padon
még kötöget egy asszony.
Köszön, és elharap egy
láthatatlan fonalat.
Elfogytak a kapuk elől a köszönők,
vagy csak láthatatlanná lettek,
mint az alkonyati köd.
Csak a rozoga pad haldoklása
maradt. Terhe nélkül.
Az ajak-forma repedésbe szorult
egy vérvörös fonaldarab.
Síkmetszet térdmagasságban
Bölöni Domokosnak
egy képzeletbeli síkmetszet
térdmagasságban
A PARTVONALRÓL NÉZVE MUTATÓSABB
bőrgömb röpköd föl-alá
bokák szakítják át a hártyát
és néha zuhanó testek
le csak a fenti történések
morzsái hullnak TALPAK
EMELKEDNEK MINT REJTETT
KÁRTYÁK villámgyorsan át
ezen a képzeletbeli síkmetszeten
alig láthatóan ÉPPEN VALAMI
MÁST KERESNEK A KAMERÁK
Szénrajz
Kusztos Endrének
annyira csendes a kérdés
hogy alig látszik a képen csak a
törzs alá tört kar csonkja izzik
fekete mezőben hófehéren és
táncol a megmaradt a fényben
messze már az erdő
szürke puha bársony csatakos
szénpor a szikla
elmosódó lábnyom arcokat
formáz kéregre a lélek
sebhelyek cserélnek ajkat némán
gyökér közelében sötét
lenne nagyon a béna test de
föléje mozdul a holdas est
a művész keze a gödörbe
csemetét karcol kiáll a
képből mint a felkiáltójel
ahol fekete fehérrel harcol
A Föld csak nehezék
nem érdekel a tegnap merre
van -------------- az iránytű
elbutult a síkban ------------
házunk alatt nincsenek temetők
sem falvak ---------------- gépek
ringatnak egyre magasabbra
a Föld csak nehezék ---------
------------------ közelebb jött
hozzánk már egy másik bolygó
mint lencséjéhez a szemfenék
A szív
..... számtalan dobbanás után
úgy döntött, hogy szóba áll
az istenekkel.
Dobbanás. Dobbanás. Szünet.
A szünet az istenek hangja?
A szünet a szív füle?
Dobbanás. Szünet. Dobbanás.
A dobbanás a szív hangja?
A dobbanás az istenek műve.
Szünet. Szünet. Dobbanás.
A második szünet a szív
szkizofréniája.
A dobbanás az istenek
türelmetlensége.
Szünet. Dobbanás. Szünet.
A szünet a szív szava.
A dobbanás az istenek hangja.
A szünet az istenek párbeszéde.
Dobbanás. Dobbanás. Dobbanás.
A szív érteni kezdi az istenek szavát.
Ellenérzés
(Gyalogátkelőn)
Az ellenérzésemet elviselők
látványa bántó. Jönnek és mennek,
mintha nem léteznék. Talán
a külsőm lehet hibás:
nincsenek rajta (látható) foltok.
Sem a képemen, sem a kabátomon.
... pedig a napkelte rakott rá sujtást.
Vitézit. A gesztenyelombról.
Jobban kedvelem a hársfát, de
titkolom. Gombot a toronyról
örököltem. Árnyéka csak a
valódinak, s nem tartja össze
a szárnyakat.
*
Ellenérzésem ellen való vétek
a közömbösség. A gyalogátkelőn
sem látszom. Az sem szúr szemet,
hogy mélyen a szemükbe nézek.
Nem idézi fel a naplementét.
Öltönyükről nem kívánom
az aranygombot. Kabátom
két szárnya sem érték. Nem
röpítenek tovább a (következő)
gyalogátkelőnél.
Ellenőriznem kellene az ellen-
érzésemet. Úgy nő, mint estefelé
az árnyék. Ilyenkor szemtől-
szemben kell vitába szállnom
a Nappal. Mert csíkká olvaszt
egy gyalogátkelőn ...
Jóllakottan
Jól érzem magam e völgyben. Ölel.
Állig emelt térddel fürkészem a jövőt.
A dombok csak foltok a függönyön.
Néhol szakadozott. Ott süt be a Nap.
Délelőtt. Délben Ő fürkészi az asztalt.
Ilyenkor a térdem alám kerül:
Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak!
Elviseltem egy fél napot emberül.
Engedd, hogy eképpen táplálkozzak.
Délután már én ölelem a völgyet.
Karjaim messzire nyúlnak.
Kitapinthatom a dombok arcát.
A dombok halántékán az erdőt.
Összeborzolnám azt is, mint mindent,
ha hozzáérek ... Mint a gyermek,
aki azt hiszi, anyja fölé nőtt. Tudom,
hogy látszat, de jólesik, hogy az alkony
velem is óriást játszat.
Vigasztalónk
Már nem a gyermekeinkről kell
gondoskodjunk. Itt van helyettük
az autó. A hűtőszekrény. A fagyasztó.
Tévé. Mikrohullámú sütő. Kenyérpirító.
Kávéfőző. Szennyeseinknek automata.
Vízcsapok minden mennyiségben,
szívük a pincében: a hidrofor.
(A legújabb generáció!)
Van még számítógép. Vezetékes-, és
maroktelefon ...
(Áramszünet esetére gyertya, hogy
valamiképpen kihámozzuk
egymást a sötétségből.)
A gyermekhelyetteseket etetni kell!
Jóllakottan adnak hálát, hogy vagyunk.
Szófogadók, ha egészségesek ...
Gondozzuk, óvjuk őket, ahogy erőnkből telik.
Az autóra életbiztosítást kötünk, mert
ő a legnagyobb; és külön lakást. (Van
hús-vér gyermekünk, aki albérletben lakik!)
Számítógépünk megkapja a védőoltást.
Néha semmit sem ér. Aggódunk, ha
kitör a járvány. A fertőzést ő sem kerüli
el. A hidrofor "kihagy". A fagyasztó lázas.
Vízkő kínozza a mosógépet. A marok-
telefon kimerült. Tévénk látása gyengül.
Nem ismeri fel a távirányítót. Közel-
ről sem. A vezetékes telefont szélütés
érte. Autónk asztmája krónikus.
(Ahány kedvenc, annyi gond!)
(Nem csoda, ha időnként erőt vesz
rajtunk a kimerültség. Egyetlen
vigasztalónk a gyertya. Amikor ő
suttog, mi gondolkodunk ...)
