Évek óta készítem a http://gs.innotica.hu/ weboldal cím alatt látható, Honlap3-nak elnevezett próbálkozásomat.

Ez az anyag nem több, mint egy szerény fényképgyűjtemény magánhasználatra. Nem érzem magam valamiféle „szerző”-nek, semmi ilyesmire nem tartok igényt. A technika hozta magával, hogy adva vannak a lehetőségek szélesebb körben is kiadványokat, weboldalakat stb. szerkeszteni, amik gomba módra burjánzanak. Az én fent említett próbálkozásom is egyike ezeknek. Túlkínálat áraszt el bennünket, úgy a könyvek, mint az Interneten hozzáférhető anyagok vonalán. Nincs annyi érdeklődő, amennyi az ajánlat, és főleg nincs rá idő mindent – akár futólag is – megnézni, netán elolvasni.

Az általam készített anyag 1930–49-ig, tehát szigorúan csak két évtizeden át próbálja megjeleníteni az akkori időket. Hogy miért pont ez a két évtized? Mert én akkor éltem ott, és nekem volt szükségem a képeken keresztül visszaemlékezni.

Kezdetben csak magamnak készítettem, aztán az évek folyamán kiterebélyesedett ez a gyűjtemény. Mégsem számíthat széleskörű érdeklődésre, mert a nálunk fiatalabbakat már nem érdekli, és ezt ma már nem is lehet rossznéven venni. Élményt igazán csak azoknak jelenthet, akik megélték azokat az időket, akár csak mint gyerekek is, akik bizonyára ugyanabból a szemszögből látják az akkori dolgokat, mint én, és így a látvány visszavisz bennünket a múltba, megelevenítve a számunkra kedves emlékeket. Egy letűnt kort jelenít meg, egy merőben más világot, még akkor is, ha az épületek többségükben még most is láthatók. Szerencsére a városmag nagyjából nem változott lényegesen, ami most is meghatározza a városképet. (eltekintve a beleerőltetett lakóteleptől).

A kezdő oldalon, ahol az alcímek vannak, elhelyeztem az alábbi szöveget: Véleményeket, javaslatokat és a témakörbe illő fényképeket lemásolásra szívesen fogadnék itt: gonczy7@gmail.com Ennek köszönhetem, hogy többen is jelentkeztek. Ezek közül talán legérdekesebb volt eddig egy Új-Zélandon élő fiatalember angolul írt levele, akinek az Édesapja kisújszállási, és annak nevében mond köszönetet a számára élményt jelentő képekért. Érkezett hasonló visszajelzés ismeretlen kunhegyesi diáktól, Floridából is, és egy hölgytől Arizonából. Továbbá kaptam ajándékba egy fényképalbumot, akinek már elhunyt egykori, Kisújon élt tulajdonosa közel kétszáz fényképet gyűjtött össze, többségében Kisújról készült képeket, ezek feldolgozásra kerültek. Az anyag "Városunk egykor" alcím alatt már a város honlapján is megtekinthető:
 http://www.kisujszallas.hu/index.php?id=13321&maintype=kisuji&language=hun&type=static_content

Lendületet adott a gyűjtemény fejlesztésének a dr. Scheftsik György, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyeházi főlevéltáros által 1935-ben megjelentetett adattár. Az ebben olvasható nevek alapján is próbálom keresni azokat a házakat, melyekhez a fénykép hiányzik. Több, mint ötven személlyel folytattam levelezést a képek érdekében. Nemcsak a képek, hanem az egyéb szöveges emlékezések is szervesen hozzátartoznak az akkori idők Kisújszállását felidézni óhajtó gyűjteménynek.

A város jövedelme 80-85%-ban a mezőgazdaságból származott abban az időben. Fontosnak tartottam és megpróbáltam ezt a rendelkezésemre álló fényképek segítségével megjeleníteni. Bár elkerülhetetlen volt, hogy más kiadványokból ismert képek is a teljesség miatt bekerüljenek a gyűjteménybe, mégis szerencsére a nagyobb többsége olyan a jelenlegi több mint  nyolcszáz képnek, ami még sehol nem került kiadásra. Szintén elkerülhetetlen volt, hogy azokról az épületekről, melyekről nem maradt korabeli fénykép, de még nagyjából a korábbi állapotban vannak, felvétel készüljön. Az ilyen utólag készült képekről gondosan eltávolítottam mindazt, ami abban az időben még nem volt. Gázkonvektorokat, előtte álló autókat, lámpavasakat, parabola antennákat stb.

Érdekes, hogy négy gimnáziumi igazgató is lakott a Széchenyi utcában, Szeremley, Soós, Janó és Vadai. De a tanárok közül is sokan ott laktak: Kakasy, Oláh, Hársing, Hoffmann. A 30-as évek sáros Kisúján akkoriban kevés olyan széles betonjárda volt, mint a Széchenyi utcában. Ott is csak az egyik oldalon, és mind a négy igazgató azon az oldalon lakott.

A gyűjtemény jellegénél fogva a lényeg a fényképeken van. Az azokat kiegészítő írás, korabeli feljegyzéseken és a kollektív emlékezeten alapul. A képeket lehetőség szerint igyekeztem minél rövidebb mondatokkal kommentálni. (Kivétel eddig az ifj. Pólya Endre kiváló írása, amit én nem rövidíthetek meg).

A képek megfelelő monitoron látványosabbak,  mint az ismert kiadványokban, melyekben a magas nyomdaköltségek miatt a képek sajnos elég gyenge minőségűek. A képek megtekintésénél fontos, hogy a hivatkozásokat (linkeket) is megtekintsük. Az aláhúzott szavak hivatkozások, ahol a feléje helyezett kurzor kéz alakra vált. Itt egy kattintással a bal egér gombon továbbjutunk egy másik képre, vagy szövegre.

Aki könyvet ad ki és valami kimaradt, csak egy második kiadással pótolhatja. A weben megjelenő anyag naprakészen pótolható. Ez az előnye is megvan a könyvvel szemben. A hátránya, hogy sajnos, a mi korosztályunk nagyobbik része – különböző okok miatt – kimaradt a web adta lehetőségek kihasználásából. Így akiket érdekelne, azok sem tudnak hozzáférni.

Remélve, hogy az érdeklődő talál számára érdekes képeket, és emlékezni fog az esetleg már nem létező épületekre és egyebekre is.

Hasznos időtöltést!