Abba

(kald.) a. m. atya, az uj testamentombam isten elnevezése; a keleti keresztényeknél a patriarkák megszólítása.

Abbach

(Abach), a bajorországi Niederbayernben, a Duna jobb partján vasuti állomás, sörfőzéssel, (1890) 1315 kat. lakossal. A régi Heinrichsburg, hol II. Henrik császár született, ma romokban hever. A közeli Wildbad a XIII. század óta ismeretes, köszvény-, bő- rés hólyagbajok ellen kitünő kénfürdőiről. 1809 ápr. 19-én itt az osztrákokat megverték a franciák.

Abbadie

(ejtsd: -dí), két francia utazó. Abissziniában és a szomszédos országokban jártak. Az idősebbik Antoine Thomson d'A. 1810-ben, öccse Arnould Michel d'A. 1816-ban szül. Dublinben. Franciaországban nevelkedtek föl és ott meghonosodva Etiópia kikutatására készültek. Miután az idősebbik 1836-37. Braziliában, az ifjabbik pedig egy ideig Algérban volt, 1837-ben a Vörös-tengerhez Masszauába utaztak és onnan kiindulva részint együtt, részint külön bejárták Abisszinia nagy részét, az addig csak kevéssé ismert Enarea és Kaffa tartományokat is. Utazásuk igen kalandos volt, Tigré akkori fejedelme, Ubié politikai ügyekbe is bele bonyolította őket. Mindennemü tudományos kinccsel, ó-etiópiai kéziratoknak nagy gyüjteményével és sok szógyüjteménnyel megrakodva tértek vissza 1848-ban Franciaországba, ahol apránként tették közzé utazásaik eredményeit. Voltak, akik az ő utleirásaikat koholtaknak tartották, de későbbi utazók meggyőződtek, hogy teljesen megbizhatók. Arnould 1853-ban ujra Abissziniában járt. Antoinetól, aki öccsénél kiválóbb volt, kisebb értekezéseken kivül megjelent. «Catalogue raisonné des manuscrits éthiopiens», (1859), az igen becses «Géodésie d'Éthiopie» (1860-1873), «Observations relatives a la physique du globe faites au Brésil et en Éthiopie» (1873). Összes utazásaikat Arnould irta le «Douze ans dans la Haute-Éthiopie» (1868, 2 kötet) címü művében.

Abbadón

(héber) a. m. pusztulás, a pusztulás helye, örvény, hasonló jelentésü a seól «alvilág» szóval. János jelenéseiben a pusztulás angyalának neve.

Abbas

abbatia, abbatissa, l. Apát, Apátság, Apátnő.

Abbassamento

(di mano), a zenében két különböző értelemben használják és pedig 1. az ütemezésnél a kéznek lefelé való mozgatását jelenti; 2. a zongora- és orgona-játszásnál azt jelzi, hogy a kezek keresztezésénél melyik kéz játszék a másik alatt.

Abbasszidák

a) Kalifa-dinasztia; l. Abbasz 1. és Kalifák. b) Persa dinasztia, l. Abbasz 2.

Abbasz

1. szül. Mekkában, Kr. u. 566 körül, Mohammed prófeta nagybátyja, kinek családja az iszlám előtt a Kába körül nevezetes tisztségeket látott el. Az iszlám első idejében A. Mohammed ellenségeihez szegődött; csak a Bedr mellett vívott győzelem után (624) követte öccsét. A. őse a róla abbasszidák-nak nevezett dinasztiának, mely az Omajjádok bukása után 750-ben magához ragadtaa kalifai hatalmat, melyet Bagdadban 1258-ig folytatott, midőn a mongolok Hulagu khán alatt a keleti kalifátusnak véget vetettek. E katasztrófa után A. utódai az egyiptomi mameluk szultánok gyámsága alatt cím szerint fentartották a kalifai méltóság árnyékát, míg Egyiptom 1517. évben az oszmánoktól meghódíttatván, méltoságuk legutolsó maradványa is megsemmisült.

2. I. Nagy A., persa sah, a Szofik dinasztiájából, V. Mohammed Chodabendeh fia, született 1557., megh. 1628. Apja alatt Khorazan helytartója volt s testvérei meggyilkoltatása után 1586. lépett a trónra. Kétségkivül az új Persia legnagyóbb uralkodója volt. Szerencsés háborút folytatott a törökök ellen s nagy kegyetlenségek útján jutott Bagdad birtokába 1623. Az európai nagyhatalmakkal összeköttetésben állott s Spanyolország és Angolország is követet tartott Ispahanban. A szunnitákat üldözte, de a keresztényekkel szeliden bánt.

3. Unokája II. A. (1641-66) szeliden uralkodott és számos francia kereskedőt, kézművest és művészt fogadott országába.

4. A Szofik dinasztiájának utolsó ivadéka III. A., meghalt 1736. Utódja lett fővezére Nadir Thamasp Kuli khán.

5. A. pasa, Egyiptom alkirálya, Mehemed Ali unokája, született 1813., megh. 1854 jul. 13. Hidsaszban és Kairóban nevelkedett. Kora ifjuságától magas hivatalokat viselt s mint miniszterelnök és a kairói tanács elnöke a benszülöttek és az európai konzulok tiszteletét vívta ki. Részt vett az 1841. sziriai háboruban. Mehemed Ali utódjául jelölte ki, de Ibrahim pasa magához ragadta az uralmat (1848). Azonban ez utóbbi (Ibrahim pasa) még ugyanabban az esztendőben meghalt, mire a porta A. pasát ismerte el Egyiptom alkirályául. A. türelmetlen, henye s élvvágyó volt, gyűlölte az idegeneket és általában az európai civilizációt. A hadsereg létszámát leszállította és a fejadót eltörölte. Az 1854-iki orosz háboru alkalmával 15000 emberét és a flottáját bocsátotta a szultán rendelkezésére. Utódja Szaid pasa, Mehemed Alinak ifjabb fia lett.

6., A., egyiptomi alkirály, Mehemed Tevfik alkirály fia, ki 1892 jan. 6. meghalt apját a trónon követte. A szultán jan. 9. nevezte ki a szokásos fermánnal. A. a bécsi Tereziánumban neveltetett, de miélőtt tanulmányait befejezhette volna, trónra kellett lépnie. Inkább hajlik Franciaországhoz, melynek elnöke máris kitüntette a becsületrend nagykeresztjével, mint Angliához, melynek követét (Baring-et) elfogadni vonakodott. Külügyminisztere, a dicsvágyó Huszein pasa, szintén a franciák érdekében működik.

Abbasz-Mirza

persa herceg, Ali Feth sah második fia, szül. 1783 körül, megh. 1853. Apja őt jelölte ki utódjául. A.-M. Persia, első sorban pedig a kormánya alatt álló Aszerbeidsan civilizálásához fogott. A hadsereget francia és angol tisztek közreműködésével reorganizálta, könyvnyomdákat állított, gyárakat építtetett, s bányákat nyitott. Szerencsétlenül harcolt Oroszország ellen 1811. és 1821. s szerencsésen a törökök ellen 1821. A londoni kir. Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. A.-M. különben iszákos ember volt s alatta az országban a legnagyobb korrupció uralkodott. 24 fiút és 26 lányt hagyott hátra. Fia Mohammed Mirza 1834. lépett a trónra.

Abbate

(olasz) a. m. apát, abbé, l. o.


Kezdőlap

˙