Abd ul Mumin

(Abu Muhammed), az almohádok mór-spanyol dinasztiájának megalapítója, szül. 1101. északi Afrikában, megh. 1163 máj. 15. Tanítványa volt Abdallah Ibn Tumartnak, aki a muvahhidum vagyis almohádok (l. o.) új mozlim államának megalapítója volt. Az almohádok élére állván 1125-ben változó szerencsével harcolt Marokkó ellen. De midőn 1130. emir lett, győzedelmesen vonult Marokkóba s birodalmát nemsokára Barkáig terjesztette ki. Spanyolországban Szevillát és Kordovát birta és az egész ország meghódítására törekedett.

Abd-ul Rezák

kiváló török szinész, akinek nagy része van abban, hogy a szinészettől idegenkedő törököket a szinházlátogatáshoz szoktatta. Egy víg-szinház igazgatója, és majdnem valamennyi szerepét improvizálva játssza el. Rövidítve Abdi-nak is nevezik.

Abd ur Rámán

1. arab helytartó Spanyolországban. Vitézsége által kitünt a toulousei csatában (721) s 731-ben roppant sereggel pusztította Aquitániát és Burgundiát. Végre azonban Martell Károly, a frankok majordomusa, megverte a Tours és Poitiers között vivott hét napi csatában (732) ahol A. maga is elesett. - 2. A. el Dakhel (a menekült), Kordova első kalifája, Muavija fia. Az Omajjádok kiirtása alkalmával (750) egyedül ő menekült az Abbasszidák gyilkoló vasa elől. Sok veszedelem és kaland után Spanyolországba ért, ahol 755. a kordovai kalifátust alapította. Számos lázadást kelle levernie, mig végre 786-ban egész Spanyolország ura lett. Vitéz, művelt és nemeslelkü uralkodó volt. Az ország jólétére törekedett. Alatta épült a kordovai nagy mecset. Megh. 788 okt - 3. A., marokkói szultán, szül. 1778 nov. 18., meghalt 1859. Nagybátyját Mulej-Szulejmánt 1823-ban követte a trónon. Marokkónak független törzseit nem birta meghódítani. 1828-ban az osztrákokkal, Abd el Kader idejében pedig a franciákkal volt háboruja. Fia és utódja Szidi Muhammed, szül. 1803. - 4. A., afgán-emir, Afzul-khán fia, született 1830. Apjával és nagyapjával szerencsésen harcolt Sir Ali, a törvényes emir ellen. Azonban 1868-ban megveretett s Oroszországba menekült. Mint orosz nyugdijas Szamarkandban élt. De midőn Jakub-khán (Sir Ali fia) gyengének bizonyult, az angolok őt tették meg uralkodónak 1880 jul. 22.

Ábéce

a latin ábéce első három betüjéről vett, elnevezése a betüsornak. Mi az olaszoktól, a rómaiak a görögöktől, ezek pedig a feniciaiaktól kapták az ábécét. Feniciában vagy valamely más sémi népnél szedték a betüket ebbe a hagyományos sorrendbe, melyben azonban semmi határozott elvet nem lehet fölismerni. Ellenben a régi keletindiai (szanszkrit, úgynevezett devanagari) ábéce szigorúan hangtani elvek szerint van rendezve: elül a magánhangzók, azután a beszélő-szervek szerint; csoportozva a mássalhangzók (l. ezeket). A magy. ábéce a következő negyven betűből áll: a á b c cs d ds dz e é f g gy h i í j k l ly m n ny o ó ö ő p r s sz t ty u ú ü ű v z zs. Ezekhez járulnak még régi családnevekben s az idegenből átjött szavakban az y, ch, x, qu; nyelvészeti munkákban pedig ë, e, â. stb. (l. Magánhangzók).

Abecedarius

(ujlat.). Ábécés gyermek; gunyneve a tudást megvető ujrakeresztelőknek.

Ábéce és olvasókönyv

az oktatás első fokán a betük ismertetéséhez és az irva-olvasás tanításához szükséges taneszköz, mely a tanuló kezébe kerül naponként való használatra, ellentétben a fali olvasó táblával. Az A. kellékei - Erdődi szerint - a következők: 1. Legyen erős papirból készítve és jól bekötve. 2. Minden cifraságtól ment, de elég nagy és tetszetős betükkel, hibátlanul nyomtatva. 3. Legyenek benne előbb az egyszerü, könnyen kiejthető és leirható betük kezelve, melyek csupán két vonal közé vannak elhelyezve, ezek után következnek azok, amelyek a felső, alsó vagy végül mind a három közbe irandók. A nagybetük alapvonalaik szerint csoportosítandók. 4. A gyakorlatokban előbb az egy-, majd a két-, végül a három- és többtagu szók forduljanak elő. Ez kiegészítendő azzal, hogy a szövegből népies mondások, találós, erkölcsi és klasszikus jellegü népmesék ne hiányozzanak s az olvasmányok nyelvezete feleljen meg a gyermekek gondolatkörének. Hazánkban a legelterjedtebb A.-t Gönczy Pál irta ezenkívül használatban vannak a Gyertyánffy, Índali-, Péterffy-, Arany-, Bárány- és Müller-félék.

A Beckett

(ejtsd: e-beket) Arthur Vilmos, angol iró, szül. Hamersmithben, London mellett, 1844 okt. 25. Fia a szintén iró A.. Gilbert Abbottnak. A hadügyminisztériumban kapott állását pár év mulva odahagyva, s az irodalomnak szentelte magát. Vezetője volt a «Glowworm» c. élclapnak s utóbb a «Tomahawk» c. folyóiratot indította. A német-francia háboru alatt hirlaptudósító volt, 1874 óta pedig a «Punch» dolgozótársa. Több elbeszélést és szinművet irt, ez utóbbiak közül az «About Town» címü (1875) egymás után 150 előadást ért.

Abedin

pasa, török államférfi szül. Prevezában 1838-ban. Először a katonai pályán, mint az albán testőrség tagja, később mint polgári hivatalnok működött. A tőzsdei üzletekről könyvet irt törökül. 1878-ban a lázongó kurdok megfékezésével érdemeket szerzett, miért 1879-ben Szaloniki kormányzójává és a következő évben külügyminiszterré nevezték ki, de még abban az évben elbocsátották.

Abegg

Gyula Frigyes Henrik hírneves büntető jogász, szül. Erlangenben 1796., megh. 1868. mint boroszlói egyetemi tanár. Főmunkái: System der Kriminalrechtswissenschaft (1826); Lehrbuch des Kriminalprocesses (1833); Die verschiedenen Strafrechtstheorien (1835); Lehrbuch der Strafrechtswissenschaft (1836) és Beiträge zur Strafprocessgesetzgebung (1841). Hegel spekulativ álláspontjának hive, mellyel azonban a büntetés eszméjének történelmi fejlődését összekötni törekszik, és habár a büntetésnek alapja szerinte is kizárólag az igazság, a büntetés relativ céljainak, amennyiben az igazság eszméjével ellentétben nem állanak, jogosultságát, sőt fogalmi szükségszerüségét elismeri.

Abeken

1. Bernát Rudolf, német filologus, szül. Osnabrückben 1780 dec. 1., megh. 1866 febr. 24. Jenában tanult teologiát; 1808-10. Schiller gyermekeinek nevelője volt; 1814 óta gimn. tanár, 1841 óta igazgató szülővárosában. Jelesen adta ki Möser Justus (l. o.) munkáit; saját művei közül a legkiválóbbak: « Cicero in seinen Briefen» (1835), «Ein Stück aus Goethes Leben» (1848), «Goethe in den Jahren 1771-75» (1861, 2. kiad. 1861). - 2. A. Henrik, német pap és író, szül. Osnabrückben 1809 aug. 19., megh. Berlinben 1872 aug. 8. 1827-31-ig teologiát tanult, 1834-ben Bunsen ösztönzésére mint porosz követségi hitszónok Rómába ment, majd 1841-ben Londonba. 1842-ben elkiséri Lepsiust egyiptomi és etiópiai expediciójára, visszatérte után 1848-ban a porosz külügyminisztériumban nyert állást, ahol is 1853 óta titkos követségi tanácsosi minőségben működött. Az 1870-71-ki háboru alkalmával a király főhadiszállásán tartózkodott. Irodalmi téren Hahn-Hahn grófnő ellen intézett «Babilon és Jeruzsálem» (Berlin 1851) címü iratával tette ismertté nevét. - 3. A.. Keresztély Vilmos Lajos, Szászország igazságügyi minisztere, szül. Drezdában 1826 nov. 26., megh. 1890 okt. 15. Jogot hallgatott Lipcsében és Heidelbergben (1845-48), államügyész lett 1856, igazságügyi miniszter és a szövetségtanács tagja 1871-ben. A királyi pár ezüst lakodalma alkalmából nemesi rangot kapott 1878 jun 18.


Kezdőlap

˙