Abonné

(franc.) a. m. elöfizető, aki az előfizetés jogait megszerezte. Abonnement, előfizetés valamely dolog élvezéséért a közönséges árnak leszállításával, p. szinháznál, hangversenynél, könyvkölcsönzésnél vagy étkezésnél is. A. suspendu (szóról-szóra: fölfüggesztett előfizetés) jelenti az előfizetők jogának esetleges fölfüggésztését p. a szinháznál rendkivüli előadások alkalmával. Abonnálás egyszersmind kötelezettség, melyet valaki egy folyóirat, hirlap vagy más, időközönként megjelenő irodalmi termék megrendelése által elvállal, melynek azonban jogi szempontból tekintve alig van kötelező ereje, mert a legkisebb rendetlenség a szállításban, vagy eltérés a kiadó által programmszerüleg igért módozatoktól, visszalépésre jogosítja a megrendelőt. Könyvkereskedői szokás szerint az abonnens különösen folyóiratokból annyit tartozik átvenni, amennyire a legelső eredeti megrendelése szól s ha a kiadó igéreteit nem teljesíti, az abonnens nem a közvetítő könyvkereskedőtől követelhet kárpótlást, hanem a vállalat kiadójától.

Abony

1. (Szolnok- vagy Nagy-), nagyközség Pestm. alsó j.-ban, termékeny vidéken, (1891) 1991 házzal és 12012 magyar lakossal (közte 9119 kat., 2028 helv., 778 zsidó); posta- és táviróval. Városi kórháza, takarékpénztára s több jótékony intézete van. Határa 22204 hold. A község 1700 óta települt meg. - 2. Füzes-A., nagyközség Hevesm. egri j.-ban, (1891) 4116 magyar s túlnyomóan kat. lakossal; posta- és távirdahivatal van benne s vasuti csomópont (az Eger felé vezető szárnyvasút kiinduló pontja). - 3. Nagy-A., kis község Pozsonym. alsócsallóközi j.-ban, (1891) 987 magyar lakossal (kat. és ref.), egyike legrégibb községeinknek, III. István alatt bevándorolt csehek alapították, később Pozsony várához tartozott.

Abonyi

1. Árpád, szépirodalmi iró, szül. Bars-Szt-Kereszten 1865 szept. 11-én, iskoláit és jogi tanulmányait Kolozsvárt végezte. Az irodalmi körök figyelmét «Füst» c. elbeszélésével vonta magára, mellyel pályadijat nyert («Ország-Világ» 1887). Novellisztikai dolgozatai, melyeknek főleg drámai ereje hatott, ettől fogva gyors népszerüségre tettek szert. Megjelentek a «Nemzet»-ben, «Főv. Lapok»-ban, «Pesti Napló»-ban, «Ország-Világ»-ban, «Magyar Szalon»-ban, «A Hét»-ben, «Magyar Géniusz»-ban, «Magyar Hirlap»-ban stb. Első szinművét A hirnév cimmel 1887-ben a kolozsvári nemzeti szinház mutatta be, ahol Mór herceg és György úr c. szinművei is előadattak. 1889 dec. 20-án a budapesti nemzeti szinházban Nehéz sebek c. drámája adatott először. Regényei közül: Egy lángocska (Ország-Világ 1885), A rajongó (ugyanott 1890), Fülöp házassága (Szépirodalmi Könyvtár 1891 X ) A Nagyasszony (u. o. 1892, 3. évf. III.), Forradalom (Magy. Hirl. 1892) említendők. Munkatársa kevés kivétellel valamennyi fővárosi lapnak: 1889-ben az «Erd. Irod. Társaság» 1891-ben a «Petőfi-társaság» választotta rendes tagjai közé. - 2. A. Lajos (családi nevén Márton Ferenc), szépirodalmi iró, a Kisfaludy- és Petőfi-társaság tagja, földbirtokos Abonyban, Pestm., szül. KisTerenyén Nógrádm. 1833 jan. 9-én, vagyonos nemes szülőktől. Iskoláit a kecskeméti kollégiumban, a pesti ev. liceumban járta és a pesti egyetemen végezte (1852), időközben a szabadságharc alatt rövid ideig mint mozgó nemzetőr szerepelt, majd egy lengyel menekülttől franciául és angolul tanult. 1853 óta előbb apja oldalán, majd önállóan gazdálkodott, mi mellett szabad idejében a szépirodalmat is állandóan művelte. A közbizalom ezalatt kétszer is előszólította elvonultságából, s 1861-ben Pestmegye aljegyzője, 1867-72. pedig járási gyámfelügyelője volt; jelenleg nagyabonyi birtokán él. Az irodalomba Nagy Ignác vezette be, s alig husz éves korában számot tevő tagja volt annak az irói csoportnak, mely az 50-es évek elején fölserdült, s melynek tagjai közé Vadnai Károly, Balázs Sándor, Beöthy László és Kövér Lajos is tartoztak. 1850-1862-ig a Hölgyfutárba folyton dolgozott;főleg azonban 1857 óta fejtett ki nagy tevékenységet s azóta a legtöbb szépirodalmi lap és album tartalmát gyarapította elbeszéléseivel, melyeknek száma 80-nál többre megy. Ugyanez idő alatt számos önálló kötetben is közzé tette szépirodalmi műveit. Regényei: Észak csillaga 3 köt. 1855, Az egyetem pallosa 3 köt. 1859, A mi nótáink 4 köt. 1864 (a legjelesebbek egyike), Kenyér és becsület 3 köt. 1865, Magduska öröksége 2 köt. 1887, Az utolsó kurucvilág 3 köt. 1887, A pénzes molnár románca c. alatt jelentek meg; beszélygyüjteményei közül nevezetesebbek: A fonó krónikája 3 köt 1872, Itt a szép alföldön 1878 és Az özvegy tehénkénje 3 köt. 1882. Népszinmüvei: A betyár kendője (1872), Panna asszony leánya (1875) és Magduska öröksége (1888). Izmos elbeszélő tehetségének főtere a magyar vidéki élet, különösen az alföldi népélet rajza; népünk gondolkodásmódját hiven és szeretettel festi, felfogása egészséges, szelleme magyaros, előadásának eredeti népies zamata van, általán a népies elem irodalmi értékesítésében kevés iró áll fölötte.

Aborigines

(lat. őseredetü, őslakó gör. tudományos neve a. m. autochthon, l. o.). Általában valamely földrész, vidék, ország oly lakóit nevezik őslakóknak v. ősbenszülötteknek, akik a történet, a hagyomány, v. monda szerint a legrégibb lakók. Az egész földkerekségen a valódi őslakókat, t. i. akik az emberiségnek első fellépése óta ugyanazt a földrészt lakják, sehol sem ismerjük biztosan; ami onnét van, hogy az emberiség már a legrégibb idők (a jégárkorszak) óta kisebb-nagyobb, de folytonos vándorlásban van. Egyik fajta, törzs v. nép a másikat tolja ki helyéből s ha valamely lakosság már régi, akkor az ujabbi lakókkal szemben magát őslakónak tekinti. Római monda szerint A. ltália ősnépeinek egyike, mely eredetileg az Apenninek tövében Reate területén lakott, majd Latiumba nyomult; hol a latinok neve alatt szövetséges államot alapított. Királyaik gyanánt említik Saturnust, Picust, Faunust és Latinust.

Aborticidium

(lat.), l. Abortusz.

Abortiv gyógyítás

A betegségek A. gyógyítása és lefolyása alatt azt értik, ha a rendes lefolyásában hosszabb időközre kiterjedő betegség még teljes kifejlődése előtt vagy magától, tehát előttünk ismeretlen okból vagy pedig bizonyos orvosság használata következtében többé-kevésbbé hirtelen, s a rendesnél sokkal rövidebb idő alatt meggyógyul. Ilyen lefolyás észlelhető elég gyakran a has-tifusznál és más fertőző betegségeknél, amidőn azonban sokszor hiányzik annak teljesen meggyőző bizonyítéka, hogy a betegség kórjelzése az adott esetben helyes volt-e; az azonban kétségtelen, hogy ilyen lefolyás létezik. A. gyógyításra a régebbi időkben inkább törekedtek az orvosok, mint ma, amidőn a legtöbb A. kezelésről (erős hánytató és hashajtó szerek, érvágás gyuladásos betegségek kezdetén, étető oldatok befecskendése kankónál, a sanker kimetszése szifilisnél stb.) annak sikertelensége, sőt gyakran káros hatása is el van ismerve; kivételt képeznek a mérgezések, amelyeknek ily kezelése a legsikeresebb. Ha a fertőző bántalmak specifikus gyógyítása fel lesz találva, akkor az A. kurák nagy kitérjedésben lesznek használhatók, de azért nem nevezhetjük A. hatásnak a mai specifikus szerek (chinin váltóláznál, kénesö szifilisnél, stb.) befolyását, mert ezek a szerek a már teljesen kifejlődött bántalmak ellen jönnek alkalmazásba.

Abortiv szerek

elhajtó, vetéltető szerek, melyek az anyaméh gerincagyi idegcentrumának v. a méh saját izomzatának közvetetlen ingerlése által állítólag korai szülést képesek létrehozni. A hószámhajtó szereket, az erős hashajtókat; a meleg fürdőket s különösen az anyarozsot már igen régóta használja a köznép bűnös vetélések előidézésére; ellenben az orvosok még akkor sem használják a koraszülés megindítása végett, ha ennek javalatai fenforognak; inkább operáló módon fejezik be a terhességet. Az anyarozsról u. i. bebizonyosodott, hogy csak a terhességnek előrehaladott szakában van hatása a méh izomzatára, s e hatása orvosilag csak a szülés utolsó stádiumában, vérzéscsillapítás céljából, vétetik igénybe. A rúta, túja, szabina, pilokarpin stb. képesek ugyan vetélést előidézni, de csak oly dózisban, melyben az egész organizmust is megmérgezik; úgyhogy e hatásuk nem direkt abortiv hatásukból, hanem az általános mérgezésből magyarázandó, mely a terhes állapot kiviselését lehetetlenné teszi.

Abortusz

(lat., «vetélés»): az állati petének kiküszöbölése idő előtt az anya testéből, a méhből. Megkülönböztetésül a koraszüléstől vetélésnek nevezik az idő előtt való megszületést embernél akkor, ha az a terhesség 28-ik hetéig következik be, amikor rendszerint nem életre való még a magzat; míg a 28-ik héttől fogva a korán szülött gyermek kellő gondozással többnyire életben tartható. A vetélés oka vagy a petében van, vagy az anyában. A pete a méhben elhalhat s az elhalt pete előbb-utóbb kiküszöböltetik belőle (macerálás, zsugorodás, mumifikálás). A pete halálát okozhatja annak szifilitikus megbetegedése akár a fogamzásnál, akár később a méhlepényen keresztül; megbetegszik a pete és elhal akkor is, ha az anya himlőbe, vagy más fertőző bajba esik; ha nagy lázai vannak, ha fuldoklik, s így a pete vérkeringése is meg van zavarva. Néha a pete burkai fajulnak el majd a méhlepényben van hiba vagy a köldökzsinór lefutásában, illetve az abban futó edényekben van vérkeringési akadály; máskor a magzat torzképződése van jelen s oka a vetélésnek. A méh megbetegedései, gyuladása, elgörbülése, odanövése, nemkülönben erős megrázkódtatása, megütése ingerlése forró fürdőkkel stb. is vetélésre vezetnek. Épp úgy nagy lelki felindulás, ijedtség lehetnek megindítói a vetélésnek. Gyógyszerekkel (abortiv szerek) vetélést előidézni csak úgy lehet, ha azokat mérgező dózisokban veszi be az anya; olyan szereket amelyek csak a magzatot ölnék s az anya szervezetét nem mérgeznék, nem ismerünk. Krónikus ólommérgezésnél gyakori a vetélés; morfiumfaló nők rendesen meddők; nagyobb dózis morfium megöli a fejlődő magzatot. Mesterségesen is előidézhető a vetélés. Az orvosnak mesterségesen szabad, sőt meg kell szakítani a terhességet, ha az anya élete a terhesség következtében veszélyben van, és biztos a kilátás, hogy a terhesség megszakításával az anya életet megtartható. Bűnös szándékkal megszakítani az terhességet (aborticidium) magzatelhajtás számba megy, amire a törvény szigoru büntetést ró.

A készülő vagy bekövetkező abortusz jelei a vérzés, amely a pete ágyának (decidua) elszakadt véredényeiböl ered. A vér a pete burkaiba ömlik, ott megalvad és a petét eltorzítja, mólává (üszök) változtatja: vérmóla, húsmóla Más a fürtös móla vagy hólyagos üszök. Ez a pete bolyhainak megbetegedése; amidőn minden bolyhocska hólyaggá fajul el (myxoma chorii), ami a petét tönkre teszi s elébb-utóbb vetéléshez vezet. A vérzéssel megtörténik a pete leválása a méh belső lapjáról s csakhamar a vetélés második jele: a fájás is mutatkozik, ami a méh összehúzódásaival jár. A fájás és vérzés egyszerre is jelentkezhetnek s elválasztva a petét ágyától, kihajtják a méhürből. A vérzés néha igen erős lehet és veszélyeztetheti az anya életét is. Megeshetik, hogy vetélésnél a magzatburkok megrepedésével előbb csak a magzatot hajtja ki magából a méh, és a pete többi részei: a lepény és a burkok visszamaradnak. Ilyen tökéletlen vetélés ujabb veszélyeket rejt magában, ha idejében nem érkezik orvosi segítség. A vetélés legkisebb jelénél nyugalom és ágybafekvés szükséges, addig is, míg az orvos megérkezik. A fenyegető vetélést így elhárítani sikerülhet. Ha egyszer megindult, feltartóztatni nehéz s az orvosnak csak szemmel kell tartani, nehogy a vérzés túlságos legyen és a vetélés befejezése nagyon elhúzódjék. Ilyenkor siettetnie a vetélést már kötelessége az orvosnak. Bábát hozni vetéléshez orvos helyett nem szabad; a bába nem ért hozzá, hogy a vetélés veszélyeivel szembeszálljon. A vetélés, ha szakértő orvos ellenőrzésével esik meg, rendszerint nem jár veszéllyel. A vérzésen kivül nagy a veszedelem akkor, ha a petében vagy a méhürben visszamaradt peterészletek rothadásnak indultak, amikor az anya szervezete vérmérgezésnek van kitéve, aminek első jele a láz, második a bűzös kifolyás a nemi szervekből. Ilyenkor a méh tartalmát mesterségesen kell kiüríteni és az üreget naponkint öblögetni, amíg a bűzös folyás és a láz megszünnek. Vetélés kikerülésére szolgáló óvórendszabályokat a bábától is lehet nyerni; de aki egyszer már vetélt, forduljon orvoshoz, hogy a vetélés okát fürkéssze ki és hárítsa el, nehogy a vetélés megszokottá, habituálissá váljék. - Abortusz növénytani értelemben l. Elsatnyulás és Magvesztés.

Abos

(Obisovce), kis község Sárosm. alsó-tárcai j.- ban, a Hernád felső völgyében, (1891) 477 lakossal vasuti elágazással Eperjes és Oderberg felé, postával és táviróval. Észak felé van a Hernádnak tájképi szempontból szép s gyakran felkeresett szorosa.

Abosfalva

(Abus), kis község Kis-Küküllőm. dicső-szent-mártoni j.-ban, 388 (1890) oláh-magyar lakossal. Br. Apor kastélyával.


Kezdőlap

˙