Ábrahámbokra

v. Á.-fája (Vitex agnus castus.) L Szűzbariska.

Ábrahámfalva

(Avram), kis község Udvarhelymegye homoródi j.-ban, (1890) 126 magyar lakossal; a falu felett levő legmagasabb csucsot Szabarcsnak nevezik. A hagyomány Szerint itt Szt. László királynak vára volt, nyoma azonban nem található.

Ábrahám há-Kóhen

1450 körül rabbi Budavárban, honnan teologiai kérdésekről levelezést folytatott Iszerlein Izráel bécsujvárosi rabbival, ki tanítója volt.

Abrahamides

Izsák, ev. szuperintendens, szül. Hrochoton, Zólyommegyében; megh. 1621. Tanult Zólyomban Selmecen, Besztercebányán, Bártfán, Mossócon. Azután a prágai egyetemre ment, hol magister cimet nyert; két év mulva, 1580 körül pedig a lipcseire. Innen egy éwel később Bécsbe jutott, hol több évig nemes ifjak tanításával foglalkozott. Majd Zólyomon lett iskolai igazgató, 3 1/3 év elteltével Körmöcbányára hivatott városi jegyzőnek, hat év mulva Bajmócra lelkésznek és prépostnak. Lelkészi hivatalára Wittenbergben avattatott fel 1595 aug. 27. Az 1610-ben Zsolnán tartott zsinat a pozsony-nyitra-barsi egyházkerület első szuperintendensévé választotta. Nagy tudós és kitünő szónok volt. Thurzó György nádor és Láni Illés szuperintendens, valamint Thurzó Miklós és Kristóf temetésén is tartott beszédet. A Bittsén, 1616 febr. 28. tartott zsinaton megcáfolta Moschovinus János lengyelországi lelkésznek Photinus irataiból merített tévtanait, miket Magyarországon terjesztgetett. Munkái: 1. Luther katekizmusa. (Cseh nyelven, Láni Illés és Melikius Sámuel szuperintendensekkel együtt adta ki.) Lőcse, 1612. (Ujra kiadta Pribisch Dániel.) 2. «Oratio exequialis Georgis Thurzoni Levtschoviae, 1617».

Ábrahámi prépostság

(Szűz-Máriáról nevezett), régebben a premontrei rend birtokában volt, most a nagyváradi egyházmegyéhez tartozik. Feküdt Biharmegyében a Körös folyó mellett, a mai Felső-Ábrány körül.

Abrahamiták

Így nevezték magukat a Csehországban (a chrudimi kerülethez tartozott pardubitzi uradalomban) a mult század vége felé keletkezett csekély számu desták. Nagyobbára földmivesek, kik elvetették a szentháromságot, Krisztust csak igen jámbor embernek, a szentlelket pedig isten személyiség nélkül való szellemi erejének tartották. Továbbá elfogadták ugyan a halhatatlanságot az igazak tulvilági jutalmazásával és a bűnösök büntetésével, de tagadták a pokoli büntetések örökkévalóságát, valamint az eredeti bűnt és a legtöbb keresztény hitágazatot. Következetesen sem a szentségekről, sem a ker. isteni tiszteletről nem akartak tudni, gyermekeiket azért mégis kat. papok által kereszteltetni és magukat is házasságilag összeadatni kivánták, hogy a polgári törvényeknek eleget tegyenek. Miután a vesztfáli béke csak a lutheránusokat, kálvinistákat és zsidókat ismerte el, II. József császár 1783-ban Gácsorsz.-ba, Erdélybe és Szlavoniába telepítette őket, a férfiakat pedig a határőri zászlóaljakba sorozta be. Ez erőszak és a buzgó oktatás folytán, melyben a papok az ujonnan betelepítetteket részesítették, a felekezet hamarosan eltünt a föld színéről. Abrahamiták nevet viselte még egy szíriai szekta a IX. században. Ez a szekta az antiochiai Abrahám nevéről nevezte el magát, s fő ismertető jele az volt hogy tagadta a Krisztus istenségét.

Ábrai

Károly, szépirodalmi iró, szül. Szatmárt 1830 dec. 8-án.; mint ifju résztvett a szabadságharcban s csak azután fejezte be jogi és teologiai tanulmányait a debreceni főiskolán. 1853-tól Szatmárt, 1862-től Hódmezővásárhelyt tanárkodott, 1870-ben Hódmezővásárhely városa, 1871-ben pedig Csongrádmegye főjegyzővé, s 1876-ban ismét Hódmezővásárhely városa polgármesterré választotta, mely tisztéből 1884-ben vonult vissza a magánéletbe. Irói pályáját az 1846-iki Életképekben kezdte tudósításokkal s azután egyéb lapokban folytatta, igy 1854-től a Hölgyfutár, 1856-1860 a Napkelet, majd a Divatcsarnok, Nefelejts, Fővárosi Lapok, Hon, Magyarország és a Nagyvilág munkatársa volt, 1869-ben pedig a Vásárhelyi Közlönyt alapította és 9 éven át szerkesztette, azonkívül is számos fővárosi és vidéki lapba és naptárba irt novellákat, történeti rajzokat, esztetikai és tárcacikkeket birálatokat és apróságokat. Önálló munkái: Történeti beszélyek 2 köt. Pest 1859, Az utolsó Szapolyai regény 4 köt. 1860, Egy esküszegő király 1861 Emléklapok a hazai történelembőL 1861 Rajzok nemzetünk multjából 1862, Nagy hazafiak regény 3 köt. 1865, A paradicsomkertben 2 köt. 1866, Vihar után 4 köt. 1867, Romok a hullámtörésből 4 köt. 1868, Hangok a viharból elbeszélések 1869, Magyarország 1848-49. regényes korrajz 1870. Mint iró az 50-es és 60-as évek alatt volt virágjában.

Abrak

alatt azok a töményített takarmányfélék értendők, melyek kedvezően hatnak az izomerőre, s emiatt főleg lovak és jármos ökrök etetésére használtatnak Ilyenek elsö sorban a zab, a hüvelyes magvak, a rozs, a húsliszt és a szárított sikér, másodsorban pedig azok a takarmányfélék, melyekkel előbbiek bizonyos mértékig hátrány nélkül helyettesíthetők, minő a kukorica, árpa, malátacsira sat. Az A. elnevezés eszerint nem a takarmány táptartalmával, hanem azzal függ össze, hogy kedvezően hat az izomerőre. - Gyökér-abrakot nyujt a cukorrépa (burgundia), a káposzta-repce fajtái (Brassica Napus L. var. rapifera; karórépa, földi kalaráb), a kerekrépa (Br. Rapa L. var. rapifera (fehérrépa, tövesrépa), a földi mogyoró (Lathyrus tuberosus L.), a sárgarépa, csicsóka, pasternák, burgonya stb., - gyümölcs- v. szemabraknak való a tök, dinnye, alma, körte és szilva, - a vadgesztenye Szlavoniában és Horvátországban az ott vadon termő jó gesztenye is, a zab, árpa, a kánáriköles, a tölgyek makkja, a kukorica, a vetett kaszanyüg (abrakborsó, Vicia sativa). A.-nak nem nevezhetők azok a töményített takarmányfélék, melyek a szervezetet petyhüdtik, p. a repcepogácsa korpa, takarmányliszt stb. Ujabban az A. szó helyett a németből fordított erőtakarmány rossz magyarságu szavat is nasználják A.-mester, A. zsák, A.-tarisznya, A.- pénz, A.-rosta, stb. önként érthető elnevezések. Átvitt tréfás értelemben abrakolás ütés-verést, ostorozást jelent. A régi magyaroknál, a szolgáknak adott étel mennyiségét is abraknak nevezték.

Abrakadabra

a gnosztikus vallásrendszerekből eredő; büvös erejűnek hitt s az Abraxas gemmákkal összefüggő szó, melyet 11 sorban mindegyikben egy-egy betüvel megfogyasztva, táblácskákra írtak s az így elkészített táblácskát amuletül használták. A bűvös amulet formája az ábrán látható. A babonás betücsoporzattal így ellátott amuletet betegségek, legfőképpen hideglelés ellen hordták.

[ÁBRA] Abrakadabra

Abrakbabó

(növ.), a vetett kaszanyügnek (Vicia Sativa L.) a népies abrakborsó helyébe csinált, de elkerülhető neve; l. Kaszanyüg.


Kezdőlap

˙