Acsád

1. kisközség Vasm. szombathelyi j ban, (1891) 726 magyar lak., vasuttal, táviró- és postával. 2. A., kisközség Veszprémm. pápai j.-ban, (1891) 542 magyar lakossal. 3. (Nyir-Acsád), nagyközség Szabolcsm. nagykállói j.-ban, (1891) 2364 magyar lakossal, postahivatallal.

Acsádi

János, budai főbiró 1541-ben, ki Buda városát a Szolimán védelme alatt álló Izabella királynéval egyetértve Ferdinánd számára fel akarta adni s ezért életevel lakolt.

Acsády

Ádám Péter de Acsád, veszprémi megyés püspök 1726-41-ig. Szül. Acsádban, Veszprémmegyében a XVII. század második felében, megh. 1744. októberben. Nagyon gondosan nevelték. Az első latin osztályokat a pápai kis gimnáziumban, a humaniorákat és a bölcsészeti éveket N.-Szombatban végezte. A papi pályára vágyakozván, a győri egyházmegyébe vették fel s a bécsi Pazmaneumba küldtek teologiára. Alig tért vissza, az Eszterházy-uradalomhoz tartozó és akkor a győri egyházmegyébe kebelezett Pápa városában plébánossá választották; rövid idő mulva győri kanonokká és szt. Mihály arkangyalról cimzett hantai préposttá lett. Az 1723-i országgyülésre káptalani követnek választották, s az ennek 45-ik tvcikke szerint kevés, de teljes hitelt érdemlő férfiakból alakult ama bizottságnak tagja v olt, melyet a nádor elnöklete alatt küldtek ki., oly célból, hogy az ország ügyeit érdeklő minden iratokat, bárhol találhatók azok, összegyüjtsék, átvegyék s a rendek felügyelete alatt álló országos levéltárba letegyék. Két év mulva III. Károly király veszprémi püspökké, Veszprémm. főispánjává és kir. kancellárrá nevezte ki. A. püspöki lakot épített Veszprémben, ahol ez ma is áll, ő maga azonban Sümegen v. Pápán tartózkodott. Jótékonyságát bizonyítják adományai. Kimeríthetetlen jótékonyságának bizonyítéka az is, hogy halála után az a harmadrész, mely a Kollonicsféle konvenció szerint a székesegyházat illette, csak 3598 forintot tett ki. Miután még A. a Mária Terézia trónját megmentő 1741-iki országgyülésen részt vett, 18 évi főpásztori és hazafiui lelkes munkásság után a voskai prépostság cimével kitüntetve meghalt és Pápán, a Paulinusok templomában temettetett el. Hazaszeretetét és a magyar nyelv iránt való rajongását szépen illusztrálja a következő eset, melyet Kolinovics Nova Hungariae Periodus c. művének 405-ik lapján beszél el: Az országgyülésen egyik főpap németül kezdett beszélni. Acsády, nem várva meg, míg ezért illetékes helyen felszólalnak, elkeseredetten kiáltott fel: «ki az ördög beszél itt németül? végre a magyar országgyülésen már nem is lehet majd magyar szót hallani.»

Acsády

Ignác, történetiró és publicista, a m. tud. akadémia lev. tagja, szül. Nagy-Károlyban 1845 szept. 9. A középiskolát u. o., továbbá Debrecenben és Pesten végezte, felsőbb tanulmányait pedig a budapesti egyetem jogi karában. 1869-ben lépett a hirlapirói pályára a Századunk cimü politikai napilapnál; 1870 január 1-én a Pesti Naplóhoz ment át s azóta mostanáig e lapnak belső munkatársa, egyidejüleg azonban 1870-1888-ig az aradi Alföld-nek és 1871-1875-ig a kolozsvári Kelet-nek is rendes budapesti politikai cikkirója és munkatársa volt. 1877-ben bölcsészeti doktorrá avatták a magyar történelemből, mely tudománynak beható kutatásokat szentelt, úgy hogy 1888-ban az akadémia levelező tagjává választotta. Számos történelmi, kritikai és szépirodalmi munkálatot tett közzé az emlitett hirlapokon kivül a M. Tanügy, Bpesti Szemle, Szá zadok, M. Könyszemle, Athenaeum, Főv. Lapok Egyet. Philol. Közl., Hadtört. Közlemények, Nemzetgazd. Szemle, Ungarische Revue, M. Szalon és más folyóiratokban és lapokban. Két regénye közül a Fridényi bankja a Pesti Naplóban és külön (2 köt., 1882), a Pénzházasság az Ország-Világban jelent meg, s még előbb egy vígjátékot is adott ki: Aranyországban (3 felv. 1880). Fordította Bluntschli J. C.-től Az ált. államjog és a politika történetét az akadémia könyvkiadó vállalatának (2 köt., 1875-6), és irt egy röpiratot: Zsidó és nemzsidó magyarok az emancipáció után (1883, két kiad.). Munkásságának legértékesebb részét azonban történelmi tanulmányai képezik, u. m. Az osztrák császári cím és Magyarország 1804-1807 (1877), Széchy Mária (1885, a M. Történ. Életrajzokban), Magyarország Budavár visszafoglalása korában (1886, jutalm. pályamű), Magyarország pénzügyei L Ferd. ura1k. alatt (1888), Közgazdasági állapotaink a XVI. és XVII. szd.-ban (1889), A m. jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után (akad. székfogl. értek. 1889); legjelesebbek ezek közt is gazdaságtörténeti tanulmányai. Megindította (1891) és szerkeszti egyuttal az Athenaeum Kézi Lexikoná-t is.

Acsády

Sándor, ügyvéd, magyar jogász. Munkái: 1. Magános magyar törvény kérdések és feleletekben (1837), 2. Magyarországra alkalmazott osztrák polg. törvény kérdések és feleletekben (1854); a címből kivehetőleg tisztán gyakorlati irányuak.

Acsai fehér

Hazai, fehérmegyei szőllőfajta. Fürtje nagy, tömött; bogyói középnagyok, gömbölyüek, zöldessárgák, vastaghéjuak, husosakKözépérésü. Rövid metszés mellett is bőtermő; bora jó években tüzes.

Acsalag

kis község Sopronmegyének csornai j.-ban, (1891) 718 magyar lakossal.

Acsay

1. Antal, bölcselettudor, a kegyes tanítórend; tagja. Szül. Felső-Alpáron Pestmegyében 1861 okt. 28-án s jelenleg a nyitrai rendházban a szentirásra való bevezetést, az egyházjogot s a neveléstant tanítja. Ily cimü munkát adott ki: «A magyarországi kegyes tanítórend befolyása XVIII századi tanügyünk fejlődésére 1750 1800.» (Vác 1887.)

2. A. Ferenc, bencés tanár, szül. Esztergomban 1854 szept. 16-án. Egy terjedelmes könyvben megirta A prózai műfajok elméletét (Budapest 1889) Whately Rikhárd és Bain Sándor retorikai elvei alapján, de magyar példákkal.

Ácsbárd

széles, lapos és félszántu pengéjü szerszám, mely eleven erő és nyomás alkalmazásával hasításra és nyesésre alkalmas. Két kézre használják, amiért is rövidebb nyele a penge sikjától szög alatt elhajlik. Rönkők lapjainak egyengetésére használja az ács l. Rönkőfa.

Ácsfa

oly fa, melyet az ácsok dolgoznak fel. Az ácsok által készített tetőgerendázatot fenyőfanemüekből, vagy tölgyfából állítják elő.


Kezdőlap

˙