Ageláos

1. Heraklés és Omphalé fia, Kroisos ősapja. - 2. Oineus, kalydóni királynak s Althaiának a fia,. Meleagros öccse. A kuréteknek a kalydónokkal vívott harcában elesett. - 3. Penelopé kérőinek egyike.

Agemina

(ejtsd: adsémina; olasz.: lavoro alla gemina), a. m. tausirozó munka.

Agen

(ejtsd: âzsân). 1. Lot-et-Garonne francia arrondissementja, területe 1013,07 km2 (1886) 76170 lakossal; 9 kantonra oszlik 72 községgel. - 2. A. (lat. Aginnum), az ugyanilyen nevü arrondissement fővárosa, a Garonno folyó jobb partján, a Maas torkolatánál, termékeny vidéken, vas. állomás (1886) 16835 l., a departement és egy püspök székhelye. Nyilvános könyvtára van (20000 köt.), karton-, gyapju-, vászon-, kelme-, bőr-, papiros-, vitorlavászon-gyára, híres bíbor- és skarlátszövet-festő házai.

Agence Havas

(ejtsd: ázsánsz ávász), távirati iroda Párisban. Egy kis fordító irodából keletkezett, melyet a spanyol eredetű Havas 1835. nyitott Párisban, hogy az ottani sajtót és követségeket külföldi lapokból vett fordításokkal lássa el. 1840-ben Havas Károly a nyári időre London és Brüsszel közt rendes galamb-postát rendezett be s nemsokára minden europai fővárosban voltak rendes levelezői. Fia, Ágoston, a közlekedési eszközök (távirda, vasut) tökéletesedésével és elterjedésével még tovább fejlesztette az ügynökséget; egymásután keletkeztek a fiók-ügynökségek az európai és amerikai nagyobb városokban; az A H. összeköttetésbe lépett a németországi Wolff-féle s az angol Reutter-féle távirati ügynökségekkel. Az A. H. a francia vidéki lapok számára nemcsak politikai hireket szolgáltat, hanem tárcákat és regényeket, sőt nyomtatásra kész cliché-kbe öntött cikkeket is küld.

Ágenda

(lat. agere, cselekedni), szóelemzésileg jelenti mindazt, amit megcselekedni, megtenni kell vagyis a tennivalókat. Isteni szolgálatra vonatkoztatva e szót, a régi egyházban gyüjtőnévül szolgált az, egyrészt amaz utasítások, szabályok, imák, áldások, megszólítások stb. jelzésére, melyekhez magát a papnak az isteni szolgálat különféle szent cselekményeinél, úgymint a szt. misénél, a szentségeknél, megáldatásoknál s több efféléknél szabnia kellett a célból, hogy az istentiszteleti különböző szertartásokban a rend és a lehető egyöntetüség megtartassék; másrészről jelezte és jelzi e szó most is azokat a könyveket, amelyekben e szertartási szabályok, beszéd- és imaformák összefoglalva találhatók, Aszerint, amint az isteni szolgálat különböző szent tényeinek egyik vagy másik nemére irányító mintául és kézi könyvül szolgáltak, más-más közelebbi elnevezést nyertek; így: Agenda Missarum, Sacramentarium, Liber Officiorum, Pastorale, Parochiale, Ordinarium stb. Első ilynemü könyv, a szent (I.) Gergely pápa (megh. 604) «Sacramentale» ja volt, melyben a nevezett pápa az apostolok korából származó istenszolgálati szertartásokat állította össze. Ugyanez a pápa, mint tudva van, az egyházi éneklési módban is reformokat hozott be, (Antiphonarium). A reformátorok csakhamar belátták, hogy követőik nyilvános isteni tiszteletét nekik is át kell alakítaniok az új tan elvei szerint, ezért Luther már 1523-ban kiadta a gyülekezeti istentisatelet rendjére vonatkozó munkálatát, majd 1526-ban «Német mise» címü művét s keresztelési és erkölcsi könyvecskéjét, melyekben lehetőleg a római katolikus liturgiákhoz csatlakozott. Zwingli és Judae Leo Svájcban 1523-ban adták ki keresztelési és vacsoraosztási stb. formulákat tartalmazó könyvüket; majd 1525-ben Zürichben a keresztény egyház isteni tiszteletének rendjét. Ezek után számtalan A. jött napvilágra. A legrégiebbek közé tartozik a porosz hercegség számára 1525-ben kiadott, s a Braunschweig város számára készült Sváb-, Hall- és Bugenhagen-féle egyházszabályzat, mely több A.-nak szolgált azután mintául. Bár mindebben az A.-ban van valami közös, az egyes egyházak különböző jelleme határozottan előtünik azokból, valamint nyomot hagynak rajtok az egyes korszakok különböző teologiai irányzatai is. Az anglikán egyház szertartásainak jegyzéke a Common Prayer Book, mely magában foglalja ez egyház egész liturgiáját, VI. Eduárd angol király által 1549-ben hozatott be, s 1661-ben nyerte meg mostani alakját. Az anglikán egyház lelkészeinek e szertartásos könyvhöz a legszigorubban kell alkalmazkodniok.

Németország protestáns egyházában rendkivüli sok vitára adott alkalmat az új és új, különböző, lutheránus vagy kálvinista, avagy unionista irányu agendák létrejötte. Ez agendák között legjelentékenyebb szerepet játszott az új porosz A., mely 1798-ban jelent meg, s mely iránt III. Frigyes Vilmos porosz király is oly annyira érdeklődött, hogy midőn annak átdolgoztatása nem ütött ki tetszése szerint, maga is személyesen résztvett egy új A.-nak készítésében, mely udvari A. név alatt 1816-ban jelent meg. Németországban főként a lutheránusok sokat panaszkodnak az ugynevezett A.-kényszer ellen. mely összes istentiszteleti cselekvényeik közben egész életükön át egyetlenegy könyv szabványaihoz köti, míg a református egyház ilyen A.- kényszert nem ismer.

A magyar protestáns egyház lelkészei a reformáció kezdete után csakhamar szinten intézkedtek arról, hogy legyenek könyveik, melyek eléjök szabják a szakramentumok kiszolgáltatását, egyes vallásos cselekvények végzése módját, s általában a külső isteni tisztelet rendjét. A magyar ev. ref. egyházban első ilyen egyház-szertartási könyv Heltai Gáspár agendája volt 1559 előtt, s e könyvet hosszu sorozatban mintegy 30 A., vagy amint a reformátusok inkább szeretik nevezni, egyházszertartási könyv követte, melyek közül legnevezetesebbek Révész Bálint egyházszertartási beszédei (1853 és 1889), vagy az erdélyi egyházkerületben Vadas József és Nagy Péter agendája (1866), vagy a Dunamelléken Fördős Lajos agendája (1866 és 1875). (A magyar protestáns, különösen református agendák részletes jegyzékét lásd Tóth Mihály, Egyházszertartástan, Debrecen 1873, pag. 15-20. Fördős Lajos, Ágenda, egyházi szertartás stb., Kecskemét 1875, a könyv végén. Csiky Lajos, Egyházszertartástan, Debrecen 1892, pag. 20-24.)

Ágenda-vita

A porosz udvari agendának behozatala körül 1816-ban, majd 1822-ben folyt. Nemcsak a legjelentékenyebb teologusok vettek abban részt, mint például ellentétes álláspontokról Schleiermacher és Augusti, hanem maga III. Frigyes Vilmos porosz király is. E vitában Schleiermacher megtámadta a királynak azt a püspöki jogát, hogy liturgiai szabványokat irhatna elő. 1826-ban az uniói egyház javára kedvezőleg végződött A. adta meg a közvetlen alkalmat az ó-lutheránus egyház megalakulására.

Agenész

(gör «természetlen») és agenesia az asszonyok meddősége, mely a vadon élő és már pusztulásnak induló emberfajtáknál sokkal gyakoribb, mint a művelt emberfajták nőinél.

Agénór

a görög mitoszban többször előforduló név. 1. Poseidón fia, Kadmos és Phoinix, Kilix és Európé apja, a föniciaiak őse. Midőn Zeus Európét elrabolta, A. fiainak meghagyta, hogy hugukat keressék fel s nélküle haza ne jőjjenek. Ezek nővérüket meg nem találván, különböző helyeken telepedtek meg, Kadmos Thébében, Phoinix Phoinikiában (Fenicia), Kilix Kilikiában (Cilicia). 2. Phégeus, Psophis királyának fia, ki megölte Alkmaiónt, mert a maga felesége Kallirrhoé számára Harmonia hires nyakövét Psophisból el akarta vinni. A.-t magát később Alkmaión fiai ölték meg. 3. Jeles trójai hős, Anténór és Theanó fia, ki Hektórt megmentette Aiás gyilkos vasa elől. Achilleus fia, Neoptolemos ölte meg.

Ágens

diplomáciai, politikai, l. Ugynök. Hajdan A. aulicus (udvari ügynök), némely hazai testület, nevezetesen a protestánsok által megbizott ember volt azzal a feladattal, hogy az udvarnál a testület érdekeit előmozdítsa; A. dicasterialis a. m. tiszti ügyész.

Agents provocateurs

(franc. ejtsd: azsan provakatőr). Azok, akik mást valamely büntetendő cselekmény elkövetésére csábítanak, nem abból a célból, hogy a cselekmény valóban elkövettessék, hanem azzal a hátsó gondolattal, hogy az elcsábított, mihelyt a büntetendő kisérlet határait átlépte, a rendesen előre értesített tanuk v. rendőrség s ezek útján a büntető hatalom kezeibe kerüljön. A mindig aljas eljárás egyéni indokokon alapulhat; korrumpált rendőrség s kormányrendszer mellett - mely politikailag gyanus egyénektől; kényelmetlen politikai ellenfeleitől ily uton törekszik szabadulni - egész intézménnyé fejlődhetik. Az A. az eljárásában rejlő erkölcstelenség dacára a felhivott által elkövetett büntetendő cselekményért felbujtói minőségben büntetőjogilag nem felelős, mert célja nem a bűntett elkövetésére irányul s tevékenységében a felbujtás morális eleme - a szándék - hiányzik. De felelősségre vonható gondatlanság miatt, ha eljárásából, mielőtt a fölbiztatott egyént a bűn elkövetésében megakadályozhatta volna, oly jogsértő eredmény származott; amelyet előre láthat vala.


Kezdőlap

˙