Ahlefeldt

régi nemes család Schleswig-Holsteinban és Dániában, mely számos hires hadvezért és államférfiut mutat fel. I. Lipót császár és V. Keresztély dán király grófi rangra emelte e családot (1666 és 1672). Két ága ma is él.

Ahlefeldt

Eliza Davidia Margit grófnő, szül. 1790 nov. 17., megh. 1865 márc. 20. Hazafias érzelmü művelt nő, ki mint Lützownak, a szabadcsapat vezérének neje (1810 óta), férjét a csatákba kisérte s a sebesülteket önfeláldozó módon ápolta. Férjétől 1824-ben vált el s benső viszonyban élt Immermann költővel egy nyári lakban Düsseldorf mellett, de törvényes házasságra lépni vonakodott. Midőn a költő később más nőt vett el, Berlinbe vonult s művészek és tudósok társaságában élt.

2. A. János Frigyes, német pap, a szigoruan lutheri irány egyik hitszónoka, szül. az anhalti Mehringenben 1810 nov. 1., megh. 1884 márc. 4. 1834-ben gimn. tanár Zerbstben, 1832-ben rektor Wörlitzben, 1838-ban lelkipásztor Alt-Alslebenben, 1847-ben ugyanily minőségben Halleban és 1851-ben a Nikolai-templomnál Lipcsében. 1882-ben vonult nyugalomba. Egyházi beszédeiből több gyüjteményt bocsátott közre. A nép számára is írt elbeszéléseket «Erzählungenfür das Volk» címmel.

3. A. Sarolta, szül. Seebach, irói nevén Selbig Eliz, német irónő, szül. Stedtenben Weimar mellett 1781 dec. 6., megh. Teplitzben 1849 jul. 27. Első regénye) («Liebe und Trennung») 1797-ben, az utolsó («Der Stab der Pficht») 1882-ben jelent meg. Főleg a nőközönségnek volt sokáig kedveltje.

Ahlheide

(dánul Ahlheden), nagy terméketlen síkság Jütlandban.

Ahlwardt

1. Hermann, a német antiszemiták egyik elszánt vezére. Röpiratai miatt már több izben fogságra ítélték, utoljára 1892 febr. 4., amidőn a hatóság és magánosok ellen elkövetett sértés miatt négyhavi fogságot kapott. Röpiratai ezek: «Der Verzweifiungskampf der arischen Völker mit dem Judenthum». Ebből már 3 rész jelent meg. («Der Eid eines Juden» és «Jüdische Taktik. Antwort an L. Jacobowski.» Berlin 1891-92.) «Die Judenflinten» (1892). «Neue Enthüllungen über die Judenflinten» (1892). Ez utóbbiakban azzal gyanusította a Löwe-céget, hogy a német hadsereg számára hasznavehetetlen puskákat szállított és az átvevő tiszteket megvesztegette. E röpirat miatt 1892 juliusban ujból vizsgálatot indítottak ellene 1892 augusztusban azonban a császár parancsára a fogságból szabadon bocsátották. Fogságának történetét maga irta meg: «Meine Verhaftungn cimmel. (Drezda, 1892.). Ujabban irta még «Dia Judenfrage» c. röpiratot. (Frankfurt 1892.) Ellene fordulnak a következő röpiratok: Ahlwardtfinten: Kritik und sachliche Widerlegung der «Judentünten». Von einem deutschen Offizier (Lipcse, 1892) és Mund, Ahlwardt,s Zusammenbruch (Berlin 1892).

2. A. Tivadar Vilmos, német nyelvész, szül. Greifswaldban 1828 jul. 4-én, 1861 óta a keleti nyelvek tanára ugyanott. Főleg az arab nyelvvel s irodalommal foglalkozott. Legfontosabb műve: «Verzeichniss der arabischen Handschriften der königlichen Bibliothek zu Berlin» (1891-ig 3 köt.).

Ahlqvist

Ágost (Engelbrekt),jeles finn nyelvész és költő. Szül. Kuopioban 1826 aug. 7. Megh. 1889 nov. 20. A helsingforsi egyetemen tanult, s már a negyvenes években élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki s jelentékeny része volt a finn irodalmi nyelv kifejlesztésében és megállapításában. Mint költő Oksanen név alatt irt s összegyüjtött költeményei «Slikeniä» (szikrák) címe alatt jelentek meg több kiadásban. A finn irodalmi nyelv fejlesztése érdekében már ifjú korában nyelvészeti tanulmányokra adta magát. 1854 és 1855-ben több tanulmányutat tett a finn nyelvjárások nyomozására. 1856-tól 1859-ig nagy utazást tett az oroszországi és szibériai ugor és török eredetü népek közt. A hatvanas években Magyarországban járt. A vogul és osztják nyelv tanulmányozására ujolag elutazott 1877. s harmadszor is, 1880-ban. 1859-ben a finn nyelv dócense lett a helsingforsi egyetemen, 1863. pedig ugyanott a finn nyelv s irodalom tanára. A Magyar Tud. Akadémiának is külső tagja volt. Fontosabb munkái: «Die Kulturwörter der westfinnischen Sprachen, Ein Beitrag zur ältern Kulturgeschichte der Finnen». 1875 (svéd nyelven is 1871). «Suome kielen rakennus» (a finn nyelv szerkezete; csak az első kötet, mely a névszók képzését és ragozását tárgyalja) 1877. «Versuch einer Mokscha-Mordwinischen Grammatik» 1861. «Über dia Sprache der Nord-Ostjaken» 1880. «Unter Wogulen und Ostjaken. Reisebriefe und ethnogr. Mitteilungen» 1883. «Votisk Grammatik» (a finnországi vót nyelvjárás leirása) 1856. «Suomalaien Murteis-kirja» (a finn nyelvjárások könyve) 1869. Több más önálló munkája is van és számos értekezése. Irt egy tanulmányt a magyar-finn nyelv rokonságáról is 1863-ban (ismertette Hunfalvy P. a Nyelvtudományi Közlemények III. kötetében). Életrajza a finn Viritäjä cimü nyelvészeti gyüjtemény II. köt. 1886.

Ahm

régebbi folyadékmérték Dániában és Svédországban. Dániában 1 A. = 4 anker = 155 pott = 155 l., nagykereskedésben 160 pott. Svédországban 1 A. = 157 l.

Ahmadabad

(ang. Ahmedabad), az ugyanily nevű kerület fővárosa, Bombay ang. kormányzóságban, a Szabarmati bal partján fekszik, (1891) 145,990 lakossal, köztük 86,544 hindu, 27,125 mohammedán. A. India egyik legszebb városa, hires emlékszobrairól s műépületeiről, melyekben az ind és mohammedán művészet szépen,egyesül; van 16 mecsetje és két mauzoleuma s a város közelében hires siremlékek; figyelemre méltó az ugynevezett elefántcsontmecset, mely márványból épült s elefántcsont, ezüst, drágakövek és gyöngyház ékítményekkel van díszítve. Arany- és ezüst-ékszergyárai, selyem- és gyapotszövet-árui régóta hiresek voltak, épp úgy arany-, ezüst-, acél-, zománc-, gyöngyház- és faragványos ipara, ezek közül most főleg selyem, gyapot és az arany feldolgozása képezi a lakosok legjelentékenyebb munkaágát. A várost Ahmed sah alapította a XV. század elején; a XVI. és XVII. században Nyugat-India legvirágzóbb városainak egyike volt s jelentőségét Akbar császár alatt is megtartotta (1573). A mongol birodalom felbomlása után A. is hanyatlani kezdett s hol a mohammedánok, hol a mahrattok kezében volt; 1818 óta pedig Ahmadabadot folyton az angolok birják.

Ahmed Arif

pasa, török államférfi és iró, szül. Konstantinápolyban 1819-ben. Jó. nevelést kapva korán bejutott a miniszteri fordítók közé. Resid pasa pártfogása mellett követségi titkár lett Londonban, később Párisban. Michaud Histoire des Croisades cimü történelmi művét törökre lefordította. 1881-ben a minisztertanács elnöke, kevéssel azután külügyminiszter lett Kücsük Szaid pasa kabinetjében. Aszim pasa javára a miniszterségről lemondván, az államtanács elnökévé nevezték ki.

Ahmed Midhád efendi

kiváló török regényiró. Köteteinek száma meghaladja a kétszázat, melyek közt sok teologiai, történeti és nyelvészeti is van, Ifju korában ő is a « Jeune Turquie» tagja lévén, részt vett a forradahni mozgalmakban, melyeknek elfojtása után a kormány szolgálatába..lépett. Közigazgatási hivatalt visel és szerkeszti a legkivalóbb török politikai napilapok egyikét a «Terdsumán-i hákikát»-ot (Igazság tolmácsa). Fiatalon kezdte meg irói munkásságát, és oly bámulatos termékenységgel dolgozik, mely a világirodalomban is ritkítja párját. Legnagyobb számmal regényeket ír, azonkivül drámákat és mindenféle tudományos apróságot. Hazájában ő volt az első, aki szépirói működésében a nemzeti iránynak tört utat és regényeinek tárgya legnagyobb részt a török életből van mentve. Mint a nyelvtisztaságnak egyik előharcosa, senkise tudta a tiszta török nyelvet annyira irodalmivá tenni mint ő, és övé a legnagyobb érdem, hogy a nyelv úgy ahogy megtisztut a sok idegen sallangtól. Idegen nyelvekből, főleg a franciából sok regényt fordított le, de mindannyiát török mezbe öltöztette. Nagyszámu munkái között érdekes európai útjának leirása (Ávropada bir dsevellán), melyet abból az alkalomból tett meg, midőn uralkodója megbizásából egy orientálisfa kongresszuson (Stockholm) vett részt.

Ahmednagar

az angol keletindiai Bombay kerületben, az É. sz. 19° 5', K. h. 74° 55' alatt 37,492 lakossal, selyem- és gyapotiparral. Az egykori Aurangabad egyik főhelye volt, 1493. alapította Ahmed Nizam sah.


Kezdőlap

˙