Alcock

(ejtsd: alkak), sir Rutherford angol diplomata és orientalista, szül. Londonban 1809-ben. 1833-36-ig katonai seborvos volt a portugáli és spanyolországi angol segédhadtestnél, 1844. mint brit konzul Fucsuban, majd Sangaiban és Kantonban, 1858. Japánban mint főkonzul s egy évvel utóbb mint meghatalmazott miniszter ugyanott, 1865-1871. Pekingben mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter működött, s azután visszatért Angliába. 1862-ben a Bath-rend lovagja s 1876. a londoni földrajzi társaság elnöke lett. Munkái: «Notes on the medical history and statistics of the British legion of Spain» (1838); «Elements of Japanese Grammar» ( 1861); «Familiar dialogues in Japanese, with English and French translationo (1863), «The capital of Tycoon: a narrative of three years residence in Japan» (1878) stb.

Alcolea

kis helység Spanyolországban, Cordova tartományban, a Guadalquivir mellett, amelyen át szép hid vezet. Itt győzte le 1868 szeptember 2-án a fölkelő-sereg Serrano tábornagy vezérlete alatt Izabella királyné seregét, amelyet Pavia tábornok vezérelt, minek következtében Izabella királyné trónját vesztette.

Alcora-edények

(ejtsd: alk-), melyeket 1726 óta delfti, mór és francia minták után a spanyolországi Alcorában gyártották. Alcorában a XVIII. század közepétől annak végeig porcellángyár is virágzott.

Al corso

(ol., ejtsd: korzo), a. m. a napi árfolyam szerint.

Alcott

(ejtsd: alkat) Lujza May, amerikai irónő, született Germantownban (most Philadelphia egy része) 1832 nov. 29-én, megh. Concordban 1888 márc. 6-án. Tiz évig tanítónő volt, s az amerikai polgárháboruban betegápoló egy washingtoni katonai kórházban, innen «Hospital sketches» és «Camp and fireside stories» címü munkái. Híressé lett «Little women» címü kétkötetes regényével, melyben a massachusettsi életet élénken festi. Utóbbi munkái: «Morning glories» (1867), «Proverb stories» (1868), «Anold-fashioned girl» (1870), «Little men» (1871),«Silverpitchers» (1875),«Eight cousinsr» (1875), «Under the lilacs» (1878) stb.

Alcoy

város Spanyolországban, Alicante tartományban, gazdag síkságon (1887) 30,373 lak. Az ország nevezetesebb iparoshelyei közé tartozik jelentékeny cigaretta papirgyártása, fejlett posztó és fianellszövése, pamutszövői és szövetfestő-gyárai vannak. 1873 jul. 13-án a spanyol Internationalenak véres fölkelését nyomta ott el Velarde tábornok.

Álcsésze

(álkupacs, cupula spuria, növ.). A tölgyek makkja amint ismeretes, s ahogy a kártyára is rajzolják makkcsészében szokott nyugodni vagy ebből kihullani. A rokon családbeli (Corylaceae v. Carpinéae) növények makkjának is van hasonló célu (de nem homolog) takarója. Ez nem vastag, nem fásodik meg, hanem inkább levélnemü marad, s valósággal is levéleredetü, mert a hegyelevélnek a két előlevéllel való összenövéséből keletkezik. A mogyoró A.-je harangalakú v. csöves, ezenfelül rongyos szélü; a gyertyánfáé háromhasábú lapos, nem köröskörül összenőtt, végre a komlóbükké (Ostrya Mich., l. o.) vékony, hólyagnemü, s a makkot egészen eltakarja.

Alcsút

nagyközség Fehérm. vaáli j.-ban (1891) 1876 magyar lakossal, József főherceg szép kastélyával és mintagazdaságával (lótenyésztés, tehenészet, juhászat és sertéstenyésztés), táviróval és postával. Mikor a főherceg az uradalmat 1819-ben birtokába vette, az egész csak puszta sivatag volt. Ezt gyönyörü falusi lakóhellyé s mintagazdasággá változtatta. A nagy csínnal épített alcsúti kastélyt igen nagy kert veszi körül.

Álcsülök

(állat), l. Mellékcsülök.

Alcudia

Manuel Godoy Alvarez de Faria, A. hercege, szül. Badajozban 1767 máj. 12., megh. Parisban 1851 okt. 7. Tizenhét éves korában lépett a királyi testőrségbe s mint az erkölcstelen Mária Lujza aszturiai hercegnőnek szeretője s magának a királynak, IV. Károlynak kegyence, gyorsan emelkedett a legmagasabb fokra. Herceg lett s a spanyol kormány feje és külügyminisztere 1792. XVI. Lajos kivégeztetése után háborút izent Franciaországnak. Ismételt vereségek dacára mégis kedvező békét kötött (Basel 1795 jul. 22.), amiért királya «principe de la paz» (békefejedelem) címmel ruházta föl. Spanyolországot vétkes könnyelműséggel kormányozta. Franciaországgal szövetkezve Anglia ellen hadakozott, mi az ország kereskedelmének és hajóhadának megsemmisítésére vezetett (Trafalgar 1805). 1797. elvette a király testvérének természetes leányát s a királynő vele együtt arra törekedett, hogy Ferdinánd aszturiai herceget a trónörökléstől megfossza. Midőn a franciák 1808. Spanyolországba bevonultak, A. a királyi párral együtt Amerikába akart szökni. De tervük nem sikerült s a lázongó nép kegyetlenül bánt A. kegyenccel. Napoleon Bayonneba küldte. hogy a királyt (IV. Károlyt) a trónról való lemondásra birja. A. vagyonát lefoglalták s azután hol Franciaországban, hol Rómában élt. Neje Párisban halt meg 1828 nov. 28. Ujabb házasságra lépett Tudo Jozefával, egy katonatiszt leányával. A juliusi forradalom után csekély évdijat húzott Fülöptől. 1847. visszakapta birtokait és címeit. Tehetséges, de nagyon aljas és alávaló gondolkozású ember volt. Emlékiratai kevés hitelt érdemelnek (8 köt. Páris 1836; ném. Diermanntol, Lipcse 1836-37, 4 köt.).


Kezdőlap

˙