Álgumó

(pseudotnber, pseudo-bulbus, növ.), a forrótáji orchideák szárának gumóalakú megvastagodása. (l. ábrát.) Az A. rendszerint föld fölött való képződmény, holott a rendes gumó földbeli termék. Hazai növényeink közül a Ranunculus bulbosusnak, vagyis a dagadttövü boglárkának, néha a «R. Sardous Cr.»-nak is van hasonló képződménye. Ennek sima gyümölcsü alakját Schur R. pseudobulbosus-nak nevezte. A kalaráb;valamint a retek és némely répa is ilyenféle képződménye a szárnak, illetőleg a szár szík alatt levő részének (karórépa). A Ranunculus pseudobulbosus Schur (R. Sardous Cr. var. mediterraneus Gris, var. etuberculatus Feicht.) egynyári fű lévén, telelő rügye sincs, mint a gumóknak.

[ÁBRA] Álgumó.

Algyő

nagyközség Csongrádm. tiszáninneni j.-ban, Szegedtől északkeletre a Tisza s az alföldi vasut mellett, (1891) 2566 magyar lak., postával, vasuttal és táviróval. 1879-ben az árviz után, mely Algyőt is elöntötte, lakosai számára Pallavicini pusztáin, a Tiszától távolabb eső vidéken jelöltek ki helyet s ott Sándorfalva (l. o.) keletkezett. Ennek most 3780 lakosa van.

Algyógy-Alfalu

(Al-Gyógy), kisközség és fürdőhely Hunyadm. algyógyi j.-ban 993 oláh lak., postával, járásbirósággal. A székely eredetü gróf Kun családnak egykor Korvin János tulajdonát, majd zárdát képező díszes kastélyával s Feredő Gyógy nevü fürdővel (l. o.). A kastély-udvar közepén gr. Kun Kocsárd a jelenlegi tulajdonosnak s a magyar nemzeti eszme nagylelkü mecenásának az oláhok által 1848. legyilkolt személyzete nyugszik. Kulturális főnevezetessége az 1891 őszén megnyitott Kun Kocsárd székely földmívesiskola, melyet 40 évre kötött szerződéssel az E. M. K. E. és a m. kir. földmívelési minisztérium állitott fel gr. Kun Kocsárd 221,000 frtos alapítványából. Vidékén nagy szilvatermelés.

Algyógy-Felfalu

kisközség Hunyadm. algyógyi j.-ban, (1891) 1132 oláh és magyar lakossal.

Álgyümölcs

(áltermés, fructus spurius, növ.),olyan fajta, többnyire husos gyümölcs, mely nem egymagából a termőből származik, hanem ezenkivül még a virágnak más része is hozzájárul alakulásához. Ezelőtt az,.A.-öt gyakran a kehelynek meghúsosodásából s a termővel való összeforradásából magyarázták (alma, körte). Az újabb vizsgálatok és magyarázatok szerint ez helytelen s az g. alkotásához a termőn kívül rendesen a virág nyelének v. tengelyének elhúsosodása járul, vagyis a legtöbb álgyümölcs tengelyképlet. Álgyümölcs a rózsa csipkebogyója (cynosbatus, stegoearpium, cynorrhodon); mert ez az urnaképen alakult vacok (virágnyél teteje) elhúsosodása, a benne levő szúrós csontocska (l. Segg-vakaró) az igazi gyümölcsszem. A. a szamóca, mert leveses, jóizü gömbje a vacok elpozsgásodásából származik; a felszinét borító apró csontocska az igazi gyümölcsszem. Az alma a virág alakulása közben a magzattal (csutka) összeforradó, elhúsosodó és a kehelykoronázta virágtengelyből ered; igazi gyümölcse az ötrekeszű csutka. A szeder és málna gymölcse társas bogyócska, de a húsos vacokkal Á.-csé elegyül. A spinótnak a leple, a zabnak a toklásza járul az Á. képzéséhez. Az Á. virágzatból is képződik; ez az álgyümölcsözet (l. o.). A tölgy, bikk és szelidgesztenye gyümölcsének a makkcsészéje (cupula) abból a csészealakú szervből lesz, amely termékenyülés után a magzat és lepel között fejlődik és külső oldalán pikkelyes v. szurós. L. még Álbogyó, Ambrosiaceae Akassú fa.

Álgyümölcsözet

(Cenocarpium, álgyümölcságazat; növ.), virágzatbeli álgyümölcs, azaz olyan gyümölcsösszeg, midőn a virágzatból származó valamennyi gyümölcsszem közös álgyűmölccsé alakul. llyen a füge, ananász, meg az eperfa gyümölcse, valamint az égerfa áltoboza is. A füge ehető része nem más, mint a virágzatnak serlegszerüen kiszélesedő s a tetején összezáródó közös vacokja, belfalán számos apró igazi gyümölcscsontocskával. Az eper sürű virágzatának a leple husosodik el s a hegyelevelekkel is összenő. Az ananász bógyói az ismeretes álgyümölcs-összeggé nőnek össze. L. még Eger fa, Áltoboz, Serlegvirágzat.

Alhadbiztos

a IX. díjosztályba tartozó katonai tisztviselő. L. Hadbiztossági kar.

Alhagi

Desv. (növ.), a vitorlásviráguak génusza, hat fajjal Görögországban és tovább kelet felé. Az A. Maurorum Tourn. (Manna hebraica Don., mannahere, török édes lóhere, Keresztelő Szent-János vad méze, melet aöre Plin., melleus humor Theophr.) Sziria, Persia és Egyiptom alacsony tövises cserjéje. Nap hevében minden része méznemü nedvet izzad (persa manna, a zsidók mannája); éjjel apró szemcsékké sürüsödik, nap felkölte előtt fazékba v. korsóba gyüjtik s keleten tápláléknak és mellfájás ellen orvosságnak használják. Ujabban a zsidók manná-jának a Lecanora v. Sphcerothallia esculenta nevü ehető zuzmót tartják. Az A. camelorum Fisch. a teve tápláléka.

Álhagyma

(növ.), igy nevezik a pseudobullrus lefordítása után az álgumót, ámbár e képződményt az illetők is elgumósodásnak tekintik. A gumó, valamint az álgumó belseje is tömött ellenben a hagyma réteges. Á.-nak mondják ritkábban a földi orchideák páros gumóját is; l. Heregumó.

Álhaj

(vendéghaj, paróka), a valódi haj hiányát pótló, mesterségesen összeállított haj; régiben díszül is használták (allonge-paróka).


Kezdőlap

˙