Alis

Harry (Hippolyt Percher), francia zsurnaliszta és regényiró, szül. Couleuvre-ben 1857 okt. 7. Dolgozótársa a «Figaro», «Gil Blas» hirlapoknak, a «Nouvelle Revue», «Revue politique et littéraire» folyóiratoknak. Regényei naturalisztikus irányuak és meglehetősen kedveltek.

Álisán

Leo, neves örmény iró és költő. Szül. 1820 jul. 10-én Konstantinápolyban. Elemi iskoláinak végzése után 1832-ben Velencébe ment, hol 1840 jun 7-én pappá szentelték. 1858-ban Párisba küldték a Murád-féle örmény iskolához helyettes igazgatónak, hol később igazgató lett. 1862-ben Velencébe tért vissza, s itt 1890-ben nagy fénnyel ülték meg írói működésének 50 éves jubileumát, melyen a magyar néprajzi társaság is képviselve volt. Irodalmi működése rendkivül széleskörü. «Hájg és kora», «Az örmény irodalom rövid története», «Örményország természetrajza», «Örmény geologia» címü munkáin kivül 1854-ben politikai földrajzot irt, 1855-ben pédig az örmény föld uj helyzetéről földrajzi munkát adott ki. Jelentékeny ezenkivül «Nerszesz Snorháli és kora» (1873) és «Husigh» (Emlékek) címü 1879-ben megjelent két kötetes munkája. Majd «Sirág» (1879), «Sziszuán» (1883., melyért az Ismireán-féle jutalomdijat kapta). «Ararat» (1890) cím alatt nagyabb szabásu képes kiállításu tudományos műveket bocsátott közzé. Álisán mint költő is jelentékeny. Kiadott egy 5 kötetes versgyüjteményt Manguni 1857-81; Peunni 1857-86; Bájruni 1858-67; Deruni 1857-87; Dechruni 1858-87. címek alatt. Az örmény népdalokat angol fordítással 1853-67-ben adta ki. «Nésmarkhjév nescharkh» (Nyomok és maradványok) címü költeményeinek első kötetét örményül, franciául és angolul,. a másodikat örmény, francia és a harmadikat örmény nyelven tette közzé. Szép költeményeket tartalmaz az a kötet is, amelynek «Cedrusok alatt» (Ént Jéghévnéáv) címet adott (1874). Fordított költeményeket angolból, németből. Mindezeken kívül sok egyházi dolgozat jelent meg tőle. Alisánt sokoldalu tudományos működéseért a francia akadémia taggá választotta. 1888-ban Medsidje-rendet kapott.

Aliso

Drusus által Kr. e. 11. Vesztfáliában épített római erősség, amelyet Varus leveretése után a németek elfoglaltak, de Kr. u. 15-ben a rómaiak ujra visszaszereztek. Az erősség helyéről sokat vitatkoztak; Ledebur szerint a Glönne és Liese folyóknak a Lippébe szakadásánál feküdt, mások a mostani Elsé-t tartják a régi Alisonak.

Alison

(ejtsd: elliz'n), tudós skót család. 1. A. Archibald, szül. Edinburgban 1757 nov. 13., meghalt 1839 máj. 17. Tanulmányait Glasgowban és Oxfordban végezte. 1790-ben Shropshire kerületnek főlelkésze lett Kenleyben. 1797-ben Edinburg lelkésze lett. Művei: «Sermons» és «Assay onthe nature and principles of taste» (Edinburg, 1730).

2. A. Archibald, az előbbinek fia, angol jogász és történetiró, szül. Kenleyben 1792 dec. 29. Lanarkshire sheriffje lett 1834. Művei által európai nevet szerzett magának. A legfőbbek a következők: «The principles of the criminal law of Scotland» (Edinb. 1832), «Practice of the criminal law» (u. o., 1833), «History of Europe from the commencement ef the French revolution to te restoration of the Bourbons» (u. o. 1833-42, 14 köt.). E művet nemcsak az európai nyelvekre, hanem még arabs és hindosztáni nyelvre is lefordították. «Essays» (1850, 3 köt.). «Principles of population» (1840),«England in 1815 and 1845, or a sufficient and contracted currency» (1847); «The life of the Duke of Marlborough» (1847), «History of Europe from the fall of Napoleon to the accession of Louis Napoleon» (2. kiad. Edinb. 1865, 8 köt.), «Lives of Lord Castlereagh and Sir Charles Stewart» (1861, 3 köt.). A. 1852-ben a baronet méltóságot nyerte. Mint a glasgowi egyetem rektora meghalt 1867 máj. 23-án. V. ö. Önéletleirását «Some account ef my life and writings» (Edinb. 1882, 2 köt.). Stephen, Diction. of Nation. Biogr. I. 287.

3. A. William Pulteney, orvos és egyetemi tanár. Edinburgban, az előbbinek testvére. Híres nemzetgazdasági műve: «Dissertation on the reclamation of waste lands and their cultivation by croft-husbandry» (Edinb. 1850). Orvosi szakmunkái közül megemlítendők: «Outlines of physiology» (1839) és «Outlines of pathology and practice of medicine» (1844). Súlyos betegségbe esvén (1855) tanárságáról lemondott. Meghalt 1859 szept. havában.

4. A. Archibald, A. 2.-nek-fia; angol törzskari tiszt, szül. Edinburgban 1826 jan. 21. Részt vett a krimi háboruban és 1857-ben Ayde lord alatt az indiai hadjáratban, ahol egyík karját vesztette el. Egyiptomban harcolt 1882-ben. Műve: On army organisation (1869).

Alisonit

ólomrézszulfid ásvány (3Cu2S + PbS), Chiléből (Mina grande Coquimbo mellett). A galenit elváltozási termékének tartják.

Alispán

A megye első tisztviselője, a megyei közigazgatás feje, ki mint a megye közönségétől (megyei bizottság) hat évre választott legfőbb tisztviselő, a kinevezett főispánnak nincs alárendelve, hanem önállóan intézi a megyei közigazgatást. A főispán vele szemben, valamint az egész megyei közigazgatással szemben csak ellenőrzési jogot gyakorol, másfelől azonban bizonyos esetekben és hatáskörökben az alispán helyettesíti a főispánt ennek akadályoztatása esetén. A régibb időben, mikor a megye teljesítette az összes közigazgatást, s a törvénykezést is a megye választott tisztviselői és a megyei törvényszékek gyakorolták, többnyire két, sőt három alispánja is volt egy-egy megyének, mert az alispánok vitték a megyei törvényszékek elnökségét is, s minthogy az időben nemcsak a szűkebb értelemben vett közigazgatás, hanem általában az összes adminisztráció a megyében összpontosult, az A. nemcsak kiváló tisztviselője volt az országnak, hanem nagy hatalommal és tekintéllyel is birt. Egy-egy erélyes és lelkiismeretes alispán működése nagy jótétemény volt nemcsak az egész vidékre, hanem az országra nézve is. Kiválóbb történelmi alakok fejlődtek ki közülök (így a nemzeti színházat és több jelentékeny. dolgot megteremtő Földváry; az ország történelmében kimagasló Nyáry Pál stb.).

Mai törvényeink szerint a megye csak a szűkebb értelemben vett közigazgatásra lévén utalva, és azt is nagy részben csak közvetítvén, a megyei hivatalok jelentősége és nimbusza csökkent. De így is kiváló fontossága van egy-egy A. egyéniségének, mert az alispán lévén feje és vezetője a közigazgatásnak, ha hivatását kellően fogja fel, a közigazgatás minden ágában jelentékeny szolgálatot tehet a közügynek s hatásköre a közigazgatás sokoldaluságánál fogva szélesebb lévén mint más egyoldalu hatáskörrel bíró hivatalnoké, sokoldalu tevékenységet fejthet ki s a közéletet sokféle irányban emelheti. A mai viszonyok mellett feladata talán még nehezebb, mint a multban, mert önálló működése a parlamenti felelős kormány természetszerü befolyása által s éppen a kormány e felelősségének következtében sok tekintetben korlátolva lévén, valamint a megyéknek is közjogi befolyása és anyagi hatalma csökkenvén, az alispánnak is nehezebb egy-egy életre való v. hasznos dolgot életbe léptetni, mint régebben, midőn a megyének jóformán minden irányban döntő hatalma az ország ügyeire elsőrendü befolyása volt; s a megyének mindeme hatalma az alispán kezeiben összpontosult. Az 1891-ben benyujtott megyei törvényjavaslat az A. t, mint szakfőnököt, a főispánnak alárendelt s királyilag kinevezett tisztviselővé akarta tenni.

Alistál

kisközség Pozsonym. alsócsallóközi j.-ban, (1891) 1109 magyar lakossal; postával.

Alistáli Farkas

Jakab, l. Farkas Jakab.

Alisz

(Alisia, Elisa vagy Alice), Chátillon Rajnáld és antiochiai Konstancia leánya, 1173-ban nővérével, Annával (l. o.), III. Béla feleségével együtt jött Magyarországba s 1204-ig élvezte sógorának, majd unokaöccseinek vendégszeretetét. Valószínű, hogy férjhez is ment itt valamely úrhoz; bizonyos ellenben, hogy Imre királynak, kinek nagynénje volt, sohasem lehetett jegyese, mint ezt némely történetiró állítja; s bizonyos az is, hogy 1204. VI. Aro estei őrgrófhoz ment férjhez. Még élt 1234-ben, midőn mostohafiának, Aldobrandininek leányát, Beatrixet, II. András magyar király nőül vette. 1236 után az okiratok többé nem szólnakróla.

Ali Szuávi

efendi, hírhedt vezére a «Jeune Turquie» forradalmi gárdájának. Száműzetésében mint hirlapiró nagy munkásságot fejtett ki; hosszabb ideig tartózkodott Londonban és Párisban. Egy ideig a Galata-szeráj nevü császári iskola igazgatója s nevelője is volt a szultán gyermekeinek.


Kezdőlap

˙