Alsleben

Gyula, német zongoraművész és zeneszerző, szül. Berlinben 1832 márc. 24. Mint már a keleti nyelvek tudora, lépett egészen a zenészpályára; hangversenyei, szalon- és katonazeneművei, requieme, szervezőképessége a berlini zeneművészek egyesületének elnökévé avatta.

Alsó

kezdésü magyar helyneveket lásd a főszó alatt.

Alsó

a magyar kártya egyik figurája. Persze négy színben van meg makk, zöld, tök, vörös és Harras Rudolf, Fürst Walter, Reding Itel és Kuoni pásztor alakjait ábrázolja. Elfmándliban figurát számít, ferbliben tizet ér, huszonegyben, tartliban, kalabriászban kettőt számit.

Alsó-Ausztria

[ÁBRA] ALSÓ ÉS FELSŐ AUSZTRIA.

főhercegség, az osztrák-magyar monarchia egyik alkotórésze, a Cseh- és Morvaország, Magyarország, Stiria, Salzburg és Bajorországtól határolt területnek 1849 óta az Ennaen innen fekvő része. Nyugaton Felső-Ausztria, északon Cseh- és Morvaország, keleten Magyarország s délen Stiria határolja; területe 19,825 km, lakosainak száma 2.661,799 (1 km 118 lakossal, Bécs nélkül csak 60) A Duna déli és északi részre osztja, melyek közül az első az alpesi vidékhez, az utóbbi hercini-szudeti felföldhöz tartozik. A tartomány délkeleti részébe a Stiriai-Alpesek nyulnak be az 1732 m. magas Wechsellel. A Semmering-hágo által az alsó-ausztriai Mészalpokkal függ össze, melyek nyugat felé az Enns folyóig és észak felé a Dunáig terjednek; északkeleti előhegyei előtt az erdős, bástyaszerü Lajta-hegység terül el. Az Alsó-ausztriai Alpok a Semmeringtől északra a Schneebergben (1075 m.) érik el legnagyobb magasságukat. A Semmeringtől regényes Schwarzavölgytől elválasztva a Raxalpe (2009 m.), nyugat felé a stiriai határhoz közel a Göller (1761 m.), Dürnstein (1877 m.), Hochkohr (1799 m.) és a Voralpe (1538 m.), Ybbs és Erlaf között pedig az ()tscher vagy Hötschahegység sziklagerince emelkedik.

E mészhavasok előtt észak felé az előhavasok kettősl áncolata terül el, több csúccsal, melyek közt a lilienfeldi magas havas és az Unterberg a legjelentékenyebbek. Ettől északra dombos vidék terül el, mely et a Duna mellékvizei öntöznek. A havasoktól és előhavasoktól a Gölsen és Triestingől elválasztva, a Bécsi-erdő (Schöpf 1893 m.) huzódik északkeleti irányban Bécsig, a Tulbingerl Vogeltól pedig keleti irányban a Kahlengebirge vonul a Hermanns-Kogellel és Leopoldheggyel. A Dunától északra horvát-osztrák lejtők terülnek el, melyek a Duna felé meredeken szállnak alá, kelet felé pedig a Morvamezőbe mennek át. Középmagasságuk 585-650 m., legmagasabb a cseh határon a Viehberg (1100 m.). A Cseh-erdőhöz tartozik a Felső-Ausztria felé levő határon a Weinsberg-erdő (Weinsberg 1039 m.): ettől keletre a Gföhl-erdő, délre az Ustrong (936 m.) és a lauerling (1060 m.); a Gföhl-erdőtől keletre alfanhártsberg (537 m.); az utolsó délkeleti nyulványok a Dunánál, a Kahlengebirggel átellenben; a Bisamberggel (359 m.) végződnek. A sikföld az összes területnek nem foglalja el 25%-át.

A tartomány főfolyója a Duna; ennek mellékfolyói jobbról az Enns, Ybbs, Erlat, Bielach, Traisen, Wien, Schwechat, Triesting, Lischa és Lajta; balról a Krems Kamp Schmieda, Göllerbach, Russbach és a Morva a Thayaval. Csak a Duna, a Lajta és a Morva hajózhatók; a többi folyó azonban a fausztatásra és malmok, hámorok és gyárak működésére nézve fontos. A kevés tó közül a Lunzi-tó és az rlaf-tó a stiriai határon emlitendő. A tartománynak több ásványforrása is van, melyek közül a badeni, németóvári és Bécs mellett, az alsó-meidlingi kénforrások, a pyrawarti vastartalmu források és a vöslani melegforrások a legismeretesebbek. Az éghajlat a különféle vidékeken igen különböző, általában azonban mérsékelt és egészséges, jóllehet a hőmérsék igen gyakran változik. A havasi felföldön az évi középhőmérsék legkisebb, a bécsi medencében a legnagyobb. (Bécs + 7,79° R.) A tartomány nyugati részében nagyobb a légcsapadék, mint keleten. Bécsben az évi esőmennyiség átlag 44,66 cm. és az évi esős és havas napok száma 142,9. A magas havasok vidékét leszámítva, a talaj igen termékeny.

A lakosság

37 városban, 231 mezővárosban és 4187 faluban lakik. Nemzetiség tekintetben (Bécstől eltekintve, mert itt minden nemzetiség képviselve van) a belföldi lakosságból 96,5% német, 1 % horvát és tót. (Morvamezőn s a Lajtán tul), a többi cseh (a cseh határon 4 községben). Bécs és legközelebbi külvárosai lakosságából 2% külföldi és 40% magyar v. valamely korona-tartomány alattvalója. Vallásra nézve 1.871,768 r. kat.,128,784 zsidó, akik közül magában Bécsben és külvárosaiban 45,(0-nél több lakik és 50,800 protestáns. Iparral és műiparral Bécsben a lakosság 40%-a, másutt 20,6%-a foglalkozik; a vidéken 33,1% földmivelést űz. Kereskedéssel a városi lakosság 7%-a, a falusi lakosság 2%-a foglalkozik. Az összes talajból 96 % termékeny és nem egész 4% terméketlen; ebből szántóföldre 50%, szőllőhegyekre 2%, kertekre és rétekre 130%. legelőre 4% és erdőségekre 3% esik.

A földmivelés termékei:

buza, rozs (kitümő minőségü), árpa, zab, tatárka, tengeri, burgonya, komló, spárga, vöröshagyma és foghagyma, torma, répa, retek, mák, mustár és zöldség stb. A gyümölcsfatenyésztés jelentéktelen; annál jelentékenyebb azonban a bortermelés. Szarvasmarháinak száma 664,625, lovaié 106,625, juhaié 313,618, kecskéié 50,896 és sertéseié 440,000 volt; sertést és szarvasmarhát nagy számmal hoznak át Magyarországból. A baromfitenyésztés, különösen Bécs környékén, nem jelentéktelen; a Morvamezőn a ludtenyésztés s nevezetes. A méhtenyésztés majdnem általánosan el van terjedve. Jövedelmező a halászat a Dunában és mellékfolyóban, ugyszintén a hegyi patakokban; a legkitünőbb halnemek: a dunai ponty, pisztráng, lazac és harcsa stb. A bányászat főleg barna- és kőszén s vasércek nyerésére szorítkozik. Az ásványország egyéb termékei a rézérc, grafit, timsó, épületkő, gipsz, mészkő, agyag, turfa stb. Az ipar tekintetében A: Ausztria valamennyi osztrák tartomtány közt az első helyet foglalj a el; van számos pamutszövője, gyapju-szövet-, selyem-, paszománt-, len- és kenderáru-gyára; bőr-, keztyü-, bőrdiszmű-, cipő-, üveg-, vegyészeti, festék-, gyujtószer-, gyertya- és szappangyára; illatszer- és papirgyára, vashámora, vasöntője, hengermüve; szeg-, csavar-, sodrony-, tengely-, kasza- és sarlógyára, gőzmozdony- és egyéb gőzgépgyára, vasuti kocsi és varrógépgyára, fizikai és hangműszer-gyára, óra-, üveg-, cukor- és faárugyára; vannak továbbá serfőzői, malmai és téglagyárai stb. A kereskedés igen jelentékeny, minthogy Bécs az egész monarchiában a kereskedés központja. A tartománynak 4918 km. országutja van.

A népoktatásról

körülbelül 1559 nép- és polgári iskola által meglehetősen van gondoskodva azonban a tankötelezetteknek mintegy 0,38%-a nem látogatja az iskolákat. Magasabb tan- és nevelőintézetek a következők 1 egyetem, 1 műegyetem, 1 gazdasági főiskola (mind a három Bécsben), 20 gimnázium, 17 reáliskola, 5 reálgimnázium, 5 teol. intézet, 1 keleti akadémia, 4 tanitó és 6 tanítónőképző, 2 állatgyógy intézet, 1 kereskedelmi és 1 erdészeti akadémia, 1 képzőművészeti akadémia 1 zenekonzervatórium, 1 építészés gépipariskola, 1 katonai akadémia és d katonai kollégium stb.

A tartomány alkotmánya

az 1861 febr. 26-iki törvényen sarkal. Az alsó-ausztriai tartománygyülés a bécsi érsekből, a st.-pölteni püspökből, a bécsi egyetem rektorából és 6 évre választott 60 képviselőből áll. A képviselőházban Alsó-Ausztria tartománygyülésének 18 tagja által van képviselve. A tartomány legfőbb közigazgatási hatósága a bécsi helytartóság, melynek mint alattas közeg a bécsi, bécsujhelyi és waldhofeni városi tanács és 70 járási hivatal van alárendelve. A közigazgatás tekintetében 4 kerületre való fölosztást 1880-ban megszüntették s ma csak még az igazságszolgáltatás tekintetében áll fönn. A pénzügyi igazgatásterén a bécsi tartományi pénzügyigazgatóság a legfőbb hatóság. Az igazságszolgáltatás elsőfolyamodásu hatóságai a bécsi tartományi törvényszék. 4 kerületi és 12 járásbiróság és 66 vegyes járási hivatal; másodfolyamodásu hatóságai a bécsi kerületi főtörvényszék (egyuttal Felső-Ausztriára és Salzburgra nézve is); harmadfolyamodásu biróság a bécsi legfőbb törvényszék. Katonai ügyekben a bécsi főhadparancsnokság a főhatóság Alsó- és Felső-Ansztria területére nézve. A tartomány cimere: kék pajzs öt arany sassal. V. ö. Blumenbach, Landeskunde von Österreich unter der Enns (2. kiad.; 2. köt. Kőszeg 1834-35). Das Land unter der Enns. Kiadja a Verein für Landeskunde von Nieder-Österreich. 1877-85. Beckcer M. A.; Topographie von Niederösterreich. Számos füzet. kiadja ugyanaz a társulat.

Alsó-Bajorország

bajor kerület, az országnak keleti része a Duna mindkét oldalán. l. Bajorország.

Alsóbbrangú

(növ.), v. szervezettlenebb, a felsőbb rangu, szervezettebb azaz életműszerekkel felruházott növények, p. fák ellentéte; oly növények tehát, melyeknek különvált szervök (gyökér, szár, levél, virág stb.) nincs, hanem egész szervezetük egy p. sejt v. vékony szál. Ilyenek p. a fonálmoszatok. békanyál, penészek, egy sejtü növények, élesztők: l. Telepes növények.

Alsodeia

Thouars, az ibolyafélékhez tartozó növénynem; virága csillagszerü, vagy a szirmok majdnem egyenlők. A forró égöv alatt tenyésző fák v. cserjék; mintegy 56 faja ismeretes.

Alsó-Egyiptom

l. Egyiptom.

Alsó-Elszász

kerület a német Elszász-Lotharingia birodalmi tartományban 9778 km területen, 612,077 lak., 8 járással.

Alsó-Fehérmegye

(külön térkép-melléklettel és a megye címerének rajzával) hazánk királyhágón túli (erdélyi) részének. a régi beosztás szerint a magyarok földjének egyik-megyéje, jelen kiterjedésében szabálytalan alaku, 375,5 km2 kiterjedésü megye; határolja északon Torda- Aranyos-, keleten Kis és Nagy-Küküllő-, délen Szebenmegye, nyugaton Hunyadmegye. Hazánk leghegyesebb vidékeinek egyike; hegyrajzát a folyók rendszere állapítja meg.

[ÁBRA] Alsó-Fehérmegye címere

A Maros mely eleinte határát képezi, KDNy-i irányban átló gyanánt metszi a megye földjét s az Erdélyi érchegységhez s illetve a Biharhegységhez tartozó csoportjait a bal parton elterülő s már az erdélyi felföldhöz számított alacsonyabb dombvidéktől elválasztja. A Maros jobb partján emelkedő, tulnyomóan már havasi jellegü hegycsoportokat az Ompoly Aranyosmelléki és Ompolymelléki hegységre Különíti el. Amaz az Aranyostól az Ompolyig terjed s legnagyobb része e megyére esik; természeti szépségekben bővelkedő, vadregényes. szaggatott hegység, melyet számos mély hasadékvölgy szeli; legmagasabb csucsai az 1300 métert haladják meg (L. Aranyosmelléki hegység, köztük ismeretes a Vulkán (1264 m.) és a Detunáta (1182 m.); e hegység ásványos kincseinek bőségéről (l. alább) is hires. Az Ompolyon tul a Marosig az Ompolymelléki hegység alacsonyabb ugyan (Grohács 1103 m.), mindazáltal fővonalán csak nehezen járható és erdei utak visznek át. Mindkét hegység zord és terméketlen, de sok az erdeje és legelője. A Maros völgyének Nagy-Enyed és Sárd közt fekvő dombos s termékeny része Erdélyi Hegyalja név alatt ismeretes s jó bort terem. A Maros balpartján elterülő dombos vidéket, mely sehol sem ereszkedik 200 m. alá s az 300 m.-t is csak helyenként haladja meg, már a belső erdélyi felföldhez számítják; a Nagy-Küküllő s a belé ömlő számos patak öntözik. A-megye jelentékenyebb folyói a Maros, Nagy-Küküllő, Aranyos, Ompoly és Sebes. Tavai nincsenek. Éghajlata a keleti részen igen kellemes, mérsékelt, a nyugatin zord, de egészséges, esőben bővelkedő. Gyulafehérvártt az évi közepes hőmérséklet 9,6° C., a legmelegebb hónap (julius) közepes hőfoka nem emelkedik 20,6 fokon tul, a januáré -3,3°; abszolut maximuma 35,4°, minimuma 24,0°.

[ÁBRA] Alsó-Fehérmegye térképe

Főbb terményei

gabonanemüek, nevezetesen szép és jó buza, rozs, kétszeres (gabonapiacok Gyulafehérvár; Nagy-Enyed), jó bor (celnai és csombordi), kukorica, kender, burgonya, gyümölcs és tömérdek fa. A megye területéből 131,052 hektár szántóföld, 5247 ha. kert, 4244 ha. szőllő, 63,51 ha. rét és kaszáló, 45253 ha. legelő, 166 ha. nádas, 93,296 ha. erdő ebből 37 479 ha. tölgyes, 52,°49 ha. bükkös, a többi fenyves. Állattenyésztése jelentékeny, nagyobb gulyák NagyEnyeden, MagyarGombáron, Lőrincrévén és Balázstelken vannak. Igen jelentékeny a juhtenyésztés. A megyében volt (1886) 764 ló, (1880) 58,919 magyar fajtáju s 1676 szines fajtáju szarvasmarha, 367 hizó marha s 1843 bivaly; továbbá 130,476 magyar vagy erdélyi juh s 2726 nemesített juh; 4252 kecske. A folyókban sok a hal. Ásványokban a megye nyugati része nagyon gazdag, arany tekintetében leggazdagabb; arany- és ezüstre bányásznak Abrudbánya, Bucsum, Verespatak határában, azonkivül ólom, ón s vas képezik a bányászat tárgyait; Maros-Ujvárt s Vizaknán nagy sóbányák vannak a termelés (1889) ott 497,162 itt 31,901 g. volt. Ásványos vizek Buzás-Bocsárdon, Bessenyőn, Türön, Véznán, Drassón, Intregáldon, Kis-Aknán, Szász-Ujfalun, Asszonynépén, Verspatakon fakadnák; Maros-Ujvárt és Vizaknán sós fürdőket rendeztek be.

A megye lakóinak

száma 1881-ben 178,021 volt, most (1889) 193,072; ezek között van 30,181 magyar, 7639 német, 151,397 oláh; vallás szerint 8943 róm. kat., 74,132 gör. kat., 80,353 gör. kel., 5813 evang., 19,472 helvét, 1046 unitárius és 3280 zsidó. Foglalkozásra nézve tulnyomóan földmivelők és állattenyésztők; a bányászat szinten jelentékeny kereseti ág. A megye ipara és kereskedése jelentéktelen; Abrudbánya, Sárd; Ompoicas. Magyar-Igen nagy kőbányáiból kitünő mészkövet szállítanak. Nagy-Enyed, Dombó, Abrudbánya, Balázsfalva és Gyulafehérvár nagymennyiségü téglát és cserepet égetnek; NagyEnyeden hajitott butorgyár, szövőgyár, több helyen gőzmalom s szeszgyár van. A megyét három vasut szeli; országútja számos és jó; vizi közlekedése a Maroson van, melyen a tutajozás nagyban folyik. Közoktatásügye sok kívánni valót hagy hátra; (1890) 211,843 tanköteles gyermeke közül 11,446 (39,5%) nem járt iskolába. Az elemi iskolák száma 269 (köztük 16 állami); ezenkivül van 1 polgári iskola és 5 kisdedóvó; Abrudbányán, Gyulafehérvártt s Nagy-Enyeden iparostanulói tanfolyamokat tartanak fenn; középiskolák vannak Gyulafehérvártt kat. és Balázsfalva gör. kat. főgimnázium, Nagy-Enyeden ref. gimnázium; továbbá ugyanott vincellérképzö, Gyulafehérvártt kereskedötanonc-iskola.

Közigazgatás.

Alsó-Fehérmegye 7 járásra oszlik s területén 4 rendezett tanácsu város van. A megyében e szerint 177 község és 4 rendezett tanácsu város van; a községek közül csak 8 haladja meg a 2000 lakót, a többi aránylag kicsiny. A megye az országgyülésre 7 képviselőt küld. Székhelye Nagy-Enyed. Egyházi tekintetben a 13 róm. kat. község az erdélyi püspöki egyházmegyéhez (kalocsai egyháztartomány) van beosztva; a gör. kat. egyházak közül 131 a gyulafehérvár-fogarasi érseki, I a lugosi püspöki egyházmegyéhez (gyula-fehérvár-fogarasi egyháztartomány), a 109 gör. kel. egyház mind az erdélyi érseki egyházmegyéhez tartozik. A 10 ágostai és a 40 református egyház az erdélyi egyházkerülethez van csatolva; zsidó anyakönyvi kerület 3 van. Igazságügyi tekintetben az egész megye a kolozsvári kir. itélőtábla kerületéhez beosztott gyulafehérvári törvényszékhez tartozik; területén 7 járásbiróság van (Gyulafehérvár, Maros-Ujvár, Topánfalva, Abrudbánya, Balázsfalva, Nagy-Enyed és Vizakna, a 4 utóbbi telekkönyvi hatáskörrel felruházva); kir. közjegyzői székhely van Gyulafehérvártt, Nagy-Enyeden, Abrudbányán és Vizaknán, a megye az aradi közjegyzői kamara területéhez tartozik; Gyulafehérvártt ügyvédi kamara is van. Hadügyi tekintetben a kisenyedi és alvinci járás a 64-ik Vizakna városa a 31-ik és a megye többi része az 50-ik hadkiegészítési parancsnokság, valamennyi pedig a nagyszebeni hadtestparancsnokság térületéhez tartozik; továbbá a 21. és 23. sz. honvédgyalogezredhez, a 68. és 74. népfölkelési járáshoz. A csendőrségi törzsparancsnokság Kolozsváron, a szakaszparancsnokság Nagy-Enyeden és Nagy-Szebenben székel. Az egész megye a nagyenyedi pénzügyigazgatóság alá tartozik, van két adóhivatala és 2 pénzügyőrsége(mindkettő Gyulafehérvártt és Nagy-Enyeden). A kolozsvári ipari és kereskedelmi kamara hatásköre e megyére is kiterjed. A megyének államépítészeti hivatalavan NagyEnyeden, posta- és távirdai tekintetben azonban a kolozsvári igazgatósághoz, s a közutakat illetőleg a kolozsvári kerületi felügyelőséghez van beosztva. Erdészeti szempontból a nagyszebeni erdőfelügyelőséghez tartozik, a kincstári erdők részben a kolozsvári erdőigazgatósághoz, részben a szászsebesi erdőhivatalhoz tartoznak. Gyulafehérvár állami állatorvosi kerület székhelye, melyhez az egész megye tartozik; a borászati és szőllészeti kerület székhelye Nagy-Enyed. A kulturmérnöki kerületi hivatal Kolozsvártt van. A megyében 14 gyógyszertár van.

Története.

A. már a rómaiak idejében a kultura magas fokán állott; számos régészeti lelet bizonyítja, hogy Apulum (a mai Gyulafehérvár) castrumát a legio I. adjutrix és XIII. gemina Kr. u. 115-117. építette s Dacia hadparancsnoksága odatelepedett; utóbb Apulum nevezetes polgári municipium s Dacia legvirágzóbb városa lett, melyben gyakran székeltek a helytartók is; a tartomány pénzügyigazgatósága és pénzverője is ott volt. A hegyekben nagyban üzték a bányaművelést. Ampelum (Zalatna) gazdag római bányatelep és Dacia aranybányászati hatóságának székhelye volt, Alburnus maior (Verespatak) vidékén ma is számos emlék (tabula cerata) bizonyitja a római bányászat fejlettségét s kétségtelen, hogy a vizaknai bányák is művelés alatt állottak. Erre vonult (Apulumról Sarmizegethusa felé) a rómaiak egyik fő hadi útja is. A gepidák és gótok berontása a virágzó gyarmatokat elpusztitotta. A magyarok letelepedése után A. a keresztény hitélet, állami és hadi tevékenység legfontosabb helyei közé tartozott. Szent László király Gyulafehérvárt tette az általa alapított első erdélyi katolikus püspökség székhelyévé s a megye a magyarság hatalmas védőbástyája volt. A mongolok betörésekor (1241) Gyulafehérvárral együtt A. nagyrésze is elpusztulván, a néptelen megye nagy részét szászok (Nagy-Enyed) és oláhok (a hegyes vidéket) foglalták el; később a törökök Hunyady János maros-szt.-imrei győzelme dacára (1442) több izben fenyegették A.-t s vérengzéseik borzasztó mérveket öltöttek. 1550-ben Izabella is Diódvárában keresett menedéket a törökök elől; 1601-ben Mihály oláh vajda pusztította megyét, kit azonban Básta az erdélyi segélyhadakkal Miriszlónál megvert.

Erdély különállása idejében A. mindig nagy szerepet játszott; Gyulafehérvártt laktak és temetkeztek az erdélyi vajdák és fejedelmek, ugyanott fontos országgyüléseket tartottak s Bethlen Gábor itt alapította 1629-ben az első erdélyi főiskolát. 1658-ban azonban a törökök ismét elpusztítván a várost, a Bethlen-kollégiummal együtt a megy e székhelye is Nagy-Enyedre költözött át. A belső villongások 1687-ben értek véget, amidőn az erdélyi rendek Balázsfalván Erdély visszahódolását Lotharingiai Károly herceggel aláirták. A XVIII. században itt kezdődtek meg az oláhok féktelenkedései; 1784-ben innen indult Hóra a magyarok irtására, 1848-49-ben az oláhok:Nagy-Enyeddel együtt a megye nagy részét elpusztitották s a Szabadságréten (Cámpu libertate) a magyar nemzettel szemben állást foglaltak. Mind e csapások meggyöngítették az egykor hatalmas és uralkodó magyar elemet; azóta az oláh elem képezi a földmívelés pásztornép nagy többségét, miután az Érchegység német telepeit is magába olvasztotta. A megye jelen alakját az 1876-iki XXXIII. t: c által nyerte.


Kezdőlap

˙