Ammonium-szulfát

kénsavas ammonium (H4N) 2SO4. Előállítható híg kénsavból, azt ammoniával közömbösítve; az oldat besürítése után kristályosan kiválik. Gyárilag a gázvízből készül, amelyet mésztejjel főznek és a fejlődő ammoniát kénsavba vezetik. Az oldatból besürítés és kikristályosítás után kapják. Színtelen kristályokból áll, amelyek a káliumszulfátéval izomorfok. Vízben eléggé oldódik; a hevítéskor legnagyobb része elbomlik és így illan el. Az A.-ot szalamia-só, ammonium-karbonát és ammonium-timsó előállításához, továbbá trágyának használják. A natriumszulfáttal szépen kristályosodó kettős sót képez. Az ammoniumnak több savanyu kénsavója is ismeretes.

Ammonium-szulfidek

(ammonium-kénegek). Az ammonium a kénnel több vegyületet képez; ilyenek az A. monoszulfid (H4N) 2S és ennek szulfhidrátja, az A. hidroszulfid v. - szulfhidrát (H4N)SH; továbbá az A. diszulfid (H4N)2S2, A. triszulfid (H4N)2S3, A. tetraszulfid (H4N) 2S4, A. pentaszulfid (H4N)2S5, A. heptaszulfid (H4N)2S7. Az öt utóbbit, a monoszulfiddal ellentétben, poliszulfideknek nevezik. A monoszulfid és hidroszulfid vizes oldata színtelen, míg a poliszulfideké sárga, illetőleg narancsvörös. A mono- és hidroszulfidet savval elbontva, az összes kén kénhidrogénné alakul, míg a poliszulfidek vizes oldatát savval elegyítve, szintén kénhidrogén fejlődik, de a kénnek csak 1 atomja lesz erre felhasználva, míg a többi igen finom alaktalan csapadék alakjában leválik (kéntej, lecsapott kén, sulfur praecipitatum). Közöttük legjobban ismeretes az A. monoszulfid, amely előállítható 2 térfogat kénhidrogén és 1 térfogat ammoniagáz elegyének -18° C.-ra való lehűtésével, amikor is az A. monoszulfid színtelen, fénylő kristálykák alakjában megsűrüsödik. Az A. monoszulfid oldatát úgy kapjuk, ha lemért ammoniaoldatot kénhidrogénnel telítünk és a folyadékhoz ugyanannyi ammonia-oldatot elegyítünk. A. hidroszulfid keletkezik, ha kénhidrogén és ammoniagáz egyenlő térfogatából álló elegyet kissé lehűtünk; az edény oldalaira színtelen kristálykák alakjában lerakódik. Vizes oldatát úgy kapjuk, ha ammonia-oldatot kénhidrogén gázzal telítünk. Az oldatban oxidáció folytán könnyen poliszulfidok képződnek, ezért a levegővel érintkezve idővel megsárgul.

Az A. diszulfid akkor képződik, ha szalamia-só és kén gőzét izzó porcelláncsövön vezetjük át; a gőzt lehütött szedőbe vezetve az A. diszulfid, sárga kristályok alakjában, megsűrüsödik. Oldatban úgy kaphatjuk, hogy az A. monoszulfid-éban kellő mennyiségü ként feloldunk. Hasonló módon kaphatjuk az A. triszulfid oldatát is; e vegyület szilárd állapotban eddig még nincsen előállítva. Az A. tetraszulfid sárgaszinü kristályokból, az A. pentaszulfid narancsvörös színü kristalyokból áll. Előállításuk úgy történik, hogy A. monoszulfid oldatban még ként oldanak föl és ez oldatba ammoniát és kénhidrogént vezetnek, amidőn e vegyületek kristályosan kiválnak. Az A. heptaszulfid rubinvörös kristályokból áll és a pentaszulfid bomlásakor képződik; előállítható a pentaszulfidból, ha annak porán száraz levegőt vezetnek át. E vegyület a különben igen bomlékony A. poliszulfidek között még a legállandóbbnak látszik lenni. Az A. monoszulfid és hidroszulfid vizes oldata (színtelen kénammonium), továbbá a megsárgult és poliszulfideket tartalmazó A. szulfidoldat (sárga kénammonium) fontos, gyakran használt kémlőszer.

Ammonium-szulfit

kénessavas ammonium, (H4N)2SO3.H2O. Előállítható úgy, hogy abszolut borszeszbe nedves ammonia és kéndioxid-gázt vezetünk; a vegyület ilyenkor finom selyemfényü kristálykák alakjában válik ki. Erősen lúgos kémhatásu; vízben oldható, borszeszben nem. A hevítéskor először is vizet, azután ammoniát veszít és pirokénessavas-ammonium, (H4N)2,S2O5, szállad fel. E vegyület semleges kémhatásu és borszeszben is könnyen oldható; a levegőn kénoxidot veszít és kénessavas ammoniummá lesz.

Ammonium-szulfocianat

ammonium rhodanat, rhodanammonium, kén-cianammonium (H4N.)S. CN. A nitrogén- és kéntartalmu szénvegyületek száraz lepárolásakor képződik; ezért a gázvízben fordul elő. Előállítják ammonia-oldatból, amelybe kénhidrogéngázt vezetnek, majd kénvirágot dobnak belé és kéksavat öntenek hozzá. Az elegyet addig pállítják, amíg csak kén oldódik fel, a folyadékot azután felforralják és leszűrik. Az oldatot besűrítik annyira, hogy a kihüléskor a só kikristályosodik. Úgy is készítik, hogy ammonia-oldatot széndiszulfiddal és borszesszel egy időn át melegítenek. A besűrített oldatból a kihűléskor az A. kikristályosodik. Színtelen kristályokból áll és vízben igen könnyen oldódik; ilyenkor nagyon sok meleg kötődik meg, úgy hogy egyenlő súlyu vízben oldva, a hőmérsék a közönségesről -10° C.-ra száll alá. Ovatos hevítéskor megolvad és részben thiokarbaniddá alakúl, magasabb hőmérséken elbomlik és bonyolódott összetételü bomlástermékeket ad. Vizes oldatához híg kénsavat öntve, karbonilszulfid fejlődése közben elbomlik, e gáz előállítására célszerüen felhasználható.

Ammonium-timsó

l. Timsó.

Ammón-oázis

(arabul: Szivah), oázis a libiai sivatagban Afrika északi részében, egykor az ugynevezett Ammoniummal, vagyis Ammonnak, az egyiptomiak istenének hirneves jósintézetével, melyet Tahrako etióp-egyiptomi faraó alapított. A templom romjain még most is látható a tébai Ammon képe. Kambysésnek Tébából ez oázisra való kivonulása sikertelen maradt. Nagy Sándor Paretoniumból, a tenger mellékéről nyolc nap alatt érte el célját s az oázis templomának papjai mint «Ammon fiát» üdvözölték. Ez oázison még most is mutogatják a «nap forrását», melynek vize 29 C.° és egyenlő légmérséklet mellett nappal hideg, éjszaka ellenben meleg, amit Hérodotos is mint sajátszerüt említ fel. Az Ammon oázis tulajdonkép Egyiptomhoz tartozik s a nagy észak-afrikai depresszió (mélyebb fekvésü vidék) részét teszi. Magassága a tenger színe fölött 29 méter. Talaja sós, kiszáradt tengerfenék, mindazonáltal édesvizü forrásokban elég gazdag. Lakói nagyobbára testesek, állattenyésztéssel foglalkoznak; élelmüket főképen a datolya-pálma szolgáltatja. Az oázisnak csupán két községe van: Szivah, amelyben semmiféle romok sincsenek és Agermi, ahol az A. ó-egyiptomi templomának romjait fedezte fel Hamilton, amelyen a hieroglifek még most is láthatók. Később, midőn É.-Afrika a keresztény hitre tért, számüzetés helye lett. A VII. században az arabok hódították meg, a lakosság akkor az iszlámra tért. Szivah független község maradt 1819-ig, mely évben Mehemmed Alinak hódolt meg. Az európaiak közül legelőször Browne jelent meg ott 1792.

Ammonszarva

(állat), Ammonites, kihalt fejlábu lágytestü állatok. L. Ammonitok.

Ammophila

Host. (Psamma P. Beauv.), pázsitféle növény, 4 faja mind a két világrész északi részén nő; hazánkat kikerüli.

Ammoseris

Endl. (növ.), l. Microrhynchus Less.

Ammothamnus

Bunge (növ), a vitorlások génusza, két faja az ázsiai Oroszországban honos.


Kezdőlap

˙