Anadus

Schimp. (növ., a. m. «fogatlan»), lombos moha, tokjának pártázata és gyürüje nincs.

Anadyomené

(gör., a. m. a ki-, felemelkedő), a tenger vizéből kiemelkedett Aphroditének mellékneve. Címe volt az ó-kor leghírnevesebb festményének, Apellésének, ki az istennőt ugy ábrázolja, ahogy az a tengerből félig kiemelkedve, hajfürtjeiből a vizet kicsavarja, A kép eleinte Kós szigetének Asklépios-templomában, később, miután Augustus nagy összegen megvette, Rómában, Caesar templomában volt.

Anaerobion

l. Aerobion.

Anafi

v. Nafi (a régi Anaphe), a déli Cikladoknak egyike Asztropalia és Thira között, területe 47 km2, 1000 lakossal, ugyanilyen nevü főhellyel. Néhány termékenyebb völgyében gabonát, bort, olajfát, fügét és nagy bőségben hagymát termelnek. A. déli tengerpartján láthatók Apollón templomának romjai. A monda szerint Apollón ezt a szigetet egy tengerbe lőtt nyilból teremtette; hogy megmentse az argonautákat.

Anafora

a gör. liturgiában azonos a latin «Canon»-nal, vagyis a liturgiának ama részével, amelyben az áldozati ajándékok az Ur testévé és vérévé változtatnak át. Az A.-t tehát nem szabad a latin «Offertorium»-mal felcserélni. L. még Előismétlés.

Anagallidium

Gris. (növ.), a Swertia L. algénusza, l. o.

Anagallis

L. (növ.), l. Tikszem, továbbá Veronica Anagallis L.

Anaglifosz

(gör.), általában a. m. domboru mű, különösen pedig a kaméa görög neve. Innét anagliptika a domboru mű készítése.

Anagni

(ejtsd: anany), Frosinone olaszországi kerület városa 460 m. magasságban, 7758 lak. Püspöki székhely. Közelében kénbányák és kéntartalmu források vannak. Bortermelése jelentékeny. Anagniban születtek III. Ince, IX. Gergely, IV. Sándor és VIII. Bonifác pápák; ez utóbbinak szobra a székesegyházban látható. A régi A.-ból, a hernikok fővárosából, az alapfal és bástya romjai láthatók.

Anagnorizis

(gör., a. m. «ujra megismerés»), a hellén dramaturgia sajátságos műszava és alkotó része. Az ó-kor kalandozási, vándorlási, gyarmatosítási ösztöne, valamint a sok hosszadalmas tengeri út gyakran beláthatatlan időre elszakította egymástól a rokonokat, barátokat; a bizonytalan időben megesett találkozások pedig gyakori és mindenféle meglepetésekkel jártak. Az ókori élet eme kalandos jellegének megfelel a régi drámának az a szerkezete, mely szerint a darab befejezését rendesen a cselekvő személyeknek egymás által való fölismerése előzte meg. Ebben a felismerésben, A.-ban, a nagy hellén tragikusok rendkivüli hatást tudtak kifejteni, amennyiben szomorujátékaikban rendszerint kitudódott, hogy a legközelebbi vérrokonok törtek egymás ellen a legkegyetlenebbül. Az A.-t különféle, finomnál finomabb variációkban dolgozták ki az egyes versenyző költők. A vigjátékban az A. rendesen a bonyodalom megoldására szolgált. Antik értelemben használta az A.-t Shakespeare több víg darabjában, Goethe «Iphigeniá»-ban, Schiller a «Messinai hölgy»-ben. Általában véve az A.-t ma is nem egyszer használják mint szinpadi fogást, de ez már a változott kulturviszonyok miatt a mai tragédiában nevetséges, a vigjátékban pedig siralmas szinben tünik fel.


Kezdőlap

˙