Analgetica

(anodyna), olyan gyógyszerek, melyek a fájdalmakat csillapítják azáltal, hogy az érzőidegek, vagy az idegcentrumok ingerlékenységét csökkentik. Vannak helybeli fájdalomcsillapítók (hideg viz, jég, aconitum, belladonna, cocain, szénsav, karból, bürök, veratrin stb.) és általános fájdalomcsillapítók (cianvegyületek, ópium, morfium, brómkáli stb.). A fájdalomcsillapítás módja kétféle: v. a fájdalom kútforrását szüntetjük meg, v. azt gátoljuk meg, hogy a fájdalomérzet az agyat érhesse, még akkor is, ha a fájdalom oka fönnáll; az utóbbi az A. feladata, mik v. az érzőidegek végződéseit a fájdalomérzetek iránt fogékonytalanná teszik, v. az ideg törzsét, v. a gerincagy fájdalomvezető útjai bénítják, v. végül az agynak magának azt a gócát, mely a fájdalmat felfogja. Igy p. valószinü, hogy az ópium és a brómkáli ezek mindegyikére hat; a klorálhidrát és az indiai kender inkább csak az agyvelőbeli érzést tompítja le. Az A. az orvosi tudomány eszközeinek leghasznosabbjai közé tartoznak a bódító szerekkel együtt, melyek rendesen A.-k is.

Analgézia

alatt az orvostudományban a bőrérzékenységnek azt a kóros állapotát értik, mikor a köztakaró a legfájdalmasabb behatásokat, mint metszést, leforrázást stb, nem érzi meg. Egyebekben l. Anesztézia.

Analitika

Logikai kutatásainak legfontosabb részeit foglalja Aristoteles az A. (azaz a gondolkodás elemzése, taglalása) elnevezés alá; tartalmát a következtetés és a bizonyítás tana teszi. Kant, Aristoteles nyomán a «Tiszta ész kritikájá»-ban transzcendentális analitikának nevezi azt a részét az ismereterő elméletének, mely annak legegyszerübb elemével foglalkozik. A matematikában a határozatlan A. a határozatlan algebrai feladatok feloldásával foglalkozik, melyeknél kevesebb ismeretlen, mint egyenlet van adva. - Analitikus a. m. elemző felbontó; p. o. analitikus itélet, fogalom; ellentéte a szintetikus. L. Itélet.

Analitikai geométria

(elemző mértan). Ez nem tárgyában, hanem módszerében különbözik a többi geometriai diszciplinától, melyeknek csirája a pont koordinátáinak fogalmában rejlik. Igy nevezünk minden értékrendszert, mely a pont helyzetét teljesen jellemzi. Ilyenek p. a földrajzból ismeretes geografiai hosszuság és szélesség, melyek a pont helyzetét a Föld felszinén valóban teljesen meghatározzák. Általában a pontnak meghatározására egy felületen két, a térben három koordináta kell. A legegyszerübb és legismertebb koordináták a parallel-kordináták (l. Koordináták). A síknak ama pontjai, melyeknek koordinátái (x, y) eleget tesznek egy bizonyos f (x, y) =0 egyenletnek, egy síkgörbét (esetleg egyenest) képeznek. Az f = 0 eme görbe egyenletének neveztetik. Hasonlóan a térben F(x, y, z) = 0 ama felületnek egyenlete, melynek összes pontjai, azaz minden pontjának x, y, z koordinátái, kielégítik az F = 0 egyenletet. Egy F (x, y, z) = 0, G (x, y, z) = 0 alaku egyenletrendszer az egyes egyenletekhez tartozó felületek átmetszését jelenti, vagyis a két felület közös pontjainak összességét. Ez lehet felületdarab, de rendszerint egy, esetleg több térbeli vonal.

Az A. feladata első sorban abban áll, hogy a vonalakat és felületeket egyenleteik segítségével tanulmányozza. Ámde nemcsak a pontot, hanem a vonalakat és felületeket is lehet értékrendszerekkel jellemezni. P. a síkban a kör teljesen jellemezve van középpontjának két koordinátája és a sugár nagysága által. Az ily értékrendszert megint koordinátáknak nevezvén, szólhatunk a kör, az egyenes, a sík stb, koordinátáiról. Az egyfajta alakzatok, p. az egyenesek koordinátái között megint állíthatunk fel egyenleteket s vizsgálhatjuk az efajta alakzatoknak ama sokaságát, melynek minden egyedének koordinátái kielégítik az illető egyenletet vagy egyenletrendszert. Az A. feladata tehát úgy jellemezhető, hogy az alakzatokat és azoknak sokaságait koordinátáik és egyenleteik segítségével vizsgálja.

A továbbiakban x, y, valamint x, y, z alatt síkbeli, illetőleg térbeli parallel-koordinátákat értünk. E megállapodás után f (x, y) = 0 algebrai síkgörbét, F(x, y, z) = 0 algebrai felületet jelent, ha a baloldalon a koordináták racionális egész függvényei állanak, vagyis oly többtaguak, melyekben az egyes tagok egy állandó tényezőnek s a koordináták közönséges (nem negativ) egész kitevőjü hatványainak szorzatai. A térbeli algebrai görbe két algebrai felületnek teljes átmetszése vagy a teljes átmetszésnek egy része. Az f illetve F egyes tagjaiban összeadván a koordináták kitevőit, a legnagyobb összeg megadja a görbe, illetve felület rendjét. P. x2 + 2 x y - z = 0 egy másodrendü felület egyenlete. Az n-ed rendü síkgörbét v. felületet a sík, illetve tér tetszőleges egyenese n pontban metszi, melyek közt azonban lehetnek összeesők is (ha t. i. az egyenes érintő), a végtelenben levők vagy a koordináták komplex értékeinek megfelelő képzetesek. A térbeli görbe rendjét egy tetszőleges síkkal való metszéspontjainak száma adja meg. A sík tetszőleges pontjából az algebrai síkgörbéhez vonható érintőknek, illetve a tér tetszőleges pontjából a felülethez v. térbeli görbéhez fektethető érintősíkoknak száma megadja ezeknek az alakzatoknak osztály-számát. - Amely görbe, vagy felület nem algebrai, azt transzcendensnek mondják.

Analitikus nyelvek

Így nevezik a mai román és germán nyelveket, mert sok nyelvalakot mintegy szétbontottak, vagyis amit azelőtt egy-egy szóval fejeztek ki, ma két-három szóval mondják. P. a latin vini genitivus franciául de vin v. du vin, a vino dativus a vin v. au vin (mivel az esetek végzetei elhomályosodtak volt); a latin credidi perfektum helyett fr. j'ai cru. Ezekkel szemben a latin v. a gót szintetikus nyelv.

Analizál

(gör.) a. m. felold, felbont, szétboncol, elemez, egy egészet egyes alkatrészeire szétbont. Analizis a matematikában különböző értelemben használt elnevezés. A. ma a matematikának az oly változók viszonyainak elemezésével foglalkozó része, melyeknek tartománya (l. Számtartomány) folytonos vagy összefüggő; vagy legalább ily részekből áll. Az A. tehát magában foglalja a tiszta matematikának egész rendszerét az aritmetikán és algebrán kivül. König Analysise (Budapest, I. köt., 1887) az aritmetikát is tartalmazza, amennyiben erre az A.-nak szüksége van. Az algebrai A. elnevezés ellenmondást tartalmaz, mégis több oly tankönyvnek cime, mely aritmétikai tartalmu s azonfelül az elemi függvények vizsgálatát is tartalmazza a differenciál- és integrálszámítás használata nélkül. Ilyen: König, Bevezetés a felsőbb algebrába. I. köt. Az algebrai analysis elemei. Budapest 1877. A «Cours d'analyse» gyakori cime a differenciál- és integrálszámítás francia tankönyveinek. - A. a szónak régibb értelmében egy geometriai módszert jelentett (geom. A.), mely a szintézis ellentéte. A geometriai A. az ismeretlen és meghatározandó mennyiséget ismertnek képzeli s megállapítja az adatokkal való oly kapcsolatát, melynek alapján aztán a szintézis a fordított úton meg birja szerkeszteni azt, ami meghatározandó. Kémiai értelemben l. Kémiai elemzés.

Analog

(gör.) a. m. hasonló, viszonyaiban v. vonatkozásaiban egyforma, egymáshoz hasonló; növénytani értelemben egycélu.

Analogia

(gör.) a. m. hasonlóság, a viszonyok hasonlósága egymáshoz. A filozofiában A. bizonyos dolgok hasonlósága egy v. több lényeges pontban. Az A.-i következtetés értéke (l. Analogizmus) attól függ, vajjon a hasonló jegyek lényegesek-e, v. nem. A hit A.-i (A. fidei) alatt az evang. dogmatika azt a mértéket érti, melyet a szentirás kétségtelen világosságu helyeiből a többiek megértése számára nyerünk. A törvény v. jog A.-i valamely jogi tétel érvényének kiterjesztése az oly esetekre, melyekre a törvényhozó eredetileg nem gondolt, de az ok hasonlósága (ratio legis) a kiterjedést igazolja. L. még Hasonszerüség. - A nyelvtanban A. az egynemü szóalakok rokonsága; p. analog egymással minden második személy v. minden középfok. Azután különösen a beszélőnek az az öntudatlan törekvése, hogy az egyjelentésü alakoknak nyelvtani jelei (ragjai, képzői) is egyenlők legyenek. Mivel p. azt mondjuk eszel, dolgozol, azért a tesz, hoz igéket is így ragozzuk a 2. személyben: teszel, hozol, holott régente azt mondták: téssz, hozsz. Hasonló analogia működik egyazon szócsaládnak tagjai közt; p. e helyett szavak, szavon azt mondjuk szók, szón, mert e szónak egyéb alakjaiban szó a tő: szóra, szól stb. (L. Simonyi Zsigmond: Az analogia hatásairól, akadémiai értekezés 1881. Ugyanattól: A Magyar Nyelv I. köt. Bevezetés.)

Analogion

a gör. kat. egyházban könyv-, vagy olvasóállvány. Erre helyezik az ünnepet ábrázoló képet és erről olvassák az evangéliumot, a szakaszokat s egyáltalán mindazt, ami hosszabb felolvasást igényel.

Analogizmus

(gör.), következtetés analogiából, v. bizonyítás analogia (hasonlóság) alapján, amidőn nem, mint a szillogizmusban, valamely általános tételből indulunk ki (minden ember halandó) s ebből következtetünk egy második tétel közvetítésével (Péter ember) egy kevésbbé általános tétel igazságára (Péter halandó), hanem amidőn részlegesből más részlegesre következtetünk, p. A földön, mely a nap körül keringő, tengelyforgással, légkörrel változó időszakokkal stb. biró bolygó, van szerves élet; a Mars csillagon, amely az említett pontokban megegyezik a földdel, ugyancsak lesz szerves élet. Tehát mert a Mars sok pontban megegyezik a földdel, abból analogia szerint azt következtetjük, hogy a szerves élet tekintetében is megegyezik vele. Látnivaló, hogy ez az eljárás először induktiv, megállapítván azt az általános tételt, hogy milyen égi testeken lehet szerves élet, azután deduktiv, ezt az általános tételt alkalmazván a Marsra is. E következtetés ereje azon fordul meg, hogy van-e törvényes összefüggés ama mozzanatok közt, melyeket a következtetésben egybekapcsoltunk (a szerves élet s a többi említett pontok közt), s vajjon nem következtetünk-e olyan momentumokból, melyek csak véletlenül kerültek egymáshoz, de egymáshoz, nem tartoznak v. pedig, mint a mi esetünkben, még nem elegendők a jelenség magyarázatára. A levegő a Marson még nem bizonyítja, hogy szerves csirák is vele járnak. Azért az analogia bizonyítása nem kényszerítő erejü, gyakran megsejteti velünk az igazságot, máskor tévedésbe ránt.


Kezdőlap

˙