Ancirai zsinatok

1. 314-ben. A Diocletian és Maximus császárok alatt dult keresztény-üldözés lecsillapítása után 314-ben Galatia fővárosában, Ancirában (a mai Angora) teljes zsinat volt, melynek kánonjai (25) csaknem kivétel nélkül a lapsusokról intézkednek, vagyis azokról, kik a véres üldözések alatt félelemből áldoztak a bálványoknak. A kánonokat l. a Harduin-féle gyűjtemény első vagy a Marsi-félének 2-ik kötetében. E határozatok értelmében azok az áldozópapok és szerpapok, akik a bálványoknak áldoztak, de tettöket megbánták s az üldözés megujulása után állhatatosak maradtak, egyházi rangjukban megmaradhattak, de a rendjökkel járó ténykedésektől eltiltották őket. Általában pedig az elesetteket ahhoz képest, amint egészen önkényt v. némileg kényszerítve vettek részt a pogányok áldozataiban, 2, 3, 5, 7 vagy 10 évre terjedő vezeklés alá vetették. - 2. Az ariánusok két zsinatot tartottak A.-ban. 358-ban a szemiariánusok kárhoztatták a szigoru ariánokat, másként anomoeusokat, kik Jézust még csak hasonlónak sem mondották az Atyával, - 3. A 375-ben tartott zsinaton az ariánok nissai szt. Gergelyt más igazhitü püspökökkel együtt letették.

Anckarström

János Jakab, III. Gusztáv svéd király gyilkosa, szül. 1762., kivégezték 1792. A testőrség tagja volt, de 1783. kilépett a hadsereg kötelékéből. Visszataszító jellemü, önhitt s dölyfös arisztokrata volt. A királyt szertelen módon gyülölte, mert a nemesség elnyomásával korlátlan uralomra törekedett. 1791. összeesküvést szőtt s maga vállalkozott a király meggyilkolására. Tervét Stockholmban egy álarcos bál alkalmával hajtotta végre 1792 márc. 16. Társait nem árulta el s bátran halt meg a vérpadon ápril 27. Családja más nevet vett föl. V. ö. Nervo, «Gustave III, roi de Svede» (Paris 1876). L. még Svédország-ot.

Anckarswärd

Károly Henrik gróf svéd politikus, szül. Sveaborgban 1782 ápr. 22., megh. Stockholmban 1865 jan. 25. Katonai szolgálatba lépett; részt vett az 1809-ki összeesküvésben s a trónörököst mint hadsegéd kisérte Németországba 1813. Francia érzelmei miatt elbocsátották a hadseregből. Mint az ellenzék feje valóságos fanatizmussal küzdött a kormány ellen. Kizárólagos arisztokrata elvei miatt azonban pártja nagy részt elfordult tőle, amiért 1829. visszavonult. 1833, kiadta «Politikai hitvallását». 1834. ujra belépett az országgyülésbe és oly tervezetet nyujtott be, mely a svéd alkotmány gyökeres átalakítását vonta volna maga után, E tervezetet azonban a rendek csak részben fogadták el. Mint politikus - kivált 1839-től fogva - nagy tekintélynek örvendett.

Ancona

kikötőváros Olaszországban amfiteátrális fekvéssel, a tenger felől festői képet nyujt, (1881) 31,277 lakossal, akik tengeri kereskedéssel, hajózással, hajóépítéssel, selyemfonással, vitorla- és papirgyártással foglalkoznak. A város keskeny utcákból áll, bár a tenger felől széles utak készítésével nagyban szépítik. A Traján által épített, szép (650 méter hosszu) töltésen van a 14 méter magas Traján-diadaliv. Az uj töltésen van XIV, Kelemen pápának, a töltés ujra építőjének kapuja (Arco Clementino) fehér márványból. Említést érdemelnek: a XI. és XII. században görög kereszt alakban épült San Ciriaco székesegyház, Titus Gorgonius, Ancona prétorának gyönyörü szarkofágjával, a XIII. századbeli Sta Maria della Piazza templom gazdag párkányzatával, a börze Tibaldi freskóival (1557), végre az 1270 körül épült városháza. A.-nak szép, terjedelmes, 8 m. mély kikötője van. A pápák uralma alatt ezt elhanyagolták és a város kereskedelme ekkor aláhanyatlott. 1860 óta az olasz kormány sokat tett a kikötő s az erődítmények kijavítása körül. Kisebb hajók egészen megközelíthetik most a révet, hol a forgalom volt 1889-ben: 2192 hajó 842,145 t., köztük 946 gőzös 782,607 t.-val. A bevitel tárgyai: tőkehal, kávé, vas stb.; buza főképen Oroszországból, nyerscukor, faszén főképen az osztrák-magyar monarkiából. A kivitel jelentéktelen. Több államnak, köztük Ausztria- és Magyarországnak is van itt konzulátusa.

A.-t valószinüleg Kr. e. 380-ban a szirakuzaiak alapították, 268-ban a rómaiak kezébe került és a Kr. e. I. században római gyarmat és az illirek ellen hadihajó-állomás volt. Traján a kereskedelme és ipara (biborfestészet) által jelentékeny város kikötőjét megnagyobbította. Pipin a longobardokat, kik 592-ben elfoglalták, arra kényszerítette, hogy a várost a pápának engedjék át. 1143-ban ismét a keletrómai császárság védnöksége alá menekült, 1183-ban pedig pápai uralom alá került. A tolentinói békében köztársasággá kiáltották (1797), de 1799 nov. 13-án az osztrákoknak volt kénytelen meghódolni. 1805-ben a franciák kezébe került, de már 1815-ben az osztrákok lerombolván erődítményeit, ismét a pápának adták át. Umbriával együtt 1860 dec. 17-én A.- t is bekebelezték az olasz királyságba.

Ancona

Sándor, olasz iró, szül. Pisában 1835. Tanulmányait Firenzében kezdette meg s már 18 éves korában egy nagy munkát adott ki, Campanellas Tamás életrajzát. 1855-58-ig a jogot tanulta Torinóban, majd Firenzébe visszatérve a «Nazione» szerkesztését vette át. 1860 óta az olasz irodalom tanára lett a pisai egyetemen. Ancona megbecsülhetetlen szolgálatokat tett hazája irodalmának az által, hogy sok régi becses olasz munkát ujra kiadott s kommentárral látott el. Igy a többek között Dante «Vita nuová»-ját. Nevezetesebb önálló művei: «I precursori di Dante» (1874), «Le antiche rime volgari secondo la lezione del Cod. Vaticano», (1875), «Sacre rappresentazioni dei secoli XIV, XV e XVI raccolte ed illustrate» (1872), «Origini del teatro in Italia» (1877), továbbá «La poesia popolare italiana» (1880), «Studii di critica e di storia» (1880) és «Studii sulla letteratura italiana dei primi secoli» (1884).

Ancora

(ejtsd: ankora), olasz zenei műszó annyit tesz mint: még egyszer, s a zenemű egy részének ismétlését írja elő.

Ancoraggio

(olasz, ejtsd: ankorádso), franc. ancrage, ang. anchorage) a. m. horgonypénz; a hajótulajdonos által fizetendő dijak a kikötő használatáért, amelyben horgonyoznak. Kikötői illeték.

Ancoras tollere

(lat.), Varrónak mondása: a. m. a horgonyt felszedni, azaz távozni.

Ancourt

(ejtsd: ankúr) Flórián, elsőrangu francia színművész, XIV. Lajos kedvence, szül. 1661., megh. Párisban 1725-ben. Neje: szül. Lenoir Teréz, francia szinésznő, mintegy 60 éves koráig megtartotta csodás szépségét s ezzel együtt ifjui szerepkörét. Megh. Párisban 1735.

Ancre

Lussigny báró, maréchal d', voltakép Concini Concino, egy firenzei szenátor fia. 1600. Medici Mária kiséretében a francia udvarhoz került, ahol a királynénak csunya, de ravasz és befolyásos kormornáját, Galligai Eleonorát nőül vette. Mindketten számítóan ingatták meg a IV. Henrik és második neje közötti jó viszonyt. Midőn a királynő Henrik meggyilkoltatása után az uralmat átvette, kegyence A. tényleges uralkodová, 1614-ben marsallá s első miniszterré lett és azonfelül vagy 30 jövedelmező állást nyert. Roppant vagyonát pompára és fényre költötte és a szerencsefiak szokott modorát tanusította másokkal szemben. Több királyi vérből való herceg (Bouillon, Condé, Mayenne, Nevers) összeesküdött a gőgös kegyenc ellen, de célt nem ért (1614). A. még a fiatal XIII. Lajossal szemben is fenhéjázóan viselkedett. Végre azonban, 1617. Lajos kegyence, Luynes, A. ellen új összeesküvést szőtt, melynek ez áldozatul esett. Éppen midőn ápr. 25. mint a Normandia ujonnan kinevezett kormányzója a királytól el akart búcsuzni, egy Vitry nevü testőr-tiszt agyonlőtte. A nép A. holttetemét Páris utcáin végig hurcolta és felakasztotta. Később özvegyét, kit boszorkánysággal vádoltak, lefejezték. A. tizenkét éves fia elvesztette nemesi rangját és birtokát s el kellett hagynia Franciaországot. Meghalt Firenzében 1623-ban.


Kezdőlap

˙