Andrássy-havas

(Dobrin), Kolozsmegyében a gyalui havasok egyike, 1477 m. magas a Felső-Jára völgyből a gr. Andrássy Gyula által épített műuton érhető el; tetején gr. Andrássy Tivadar vadászkastélya, gyönyörü kilátással. L. Czirbusz G., Kirándulás az A. havasokra (Turistál Lapja III 135.); Hangay O., Az A. havasok (Erdély. I. 1892.).

Andrásvágás

kisközség Sárosm. Sirokai járásban, (1891) 156 tót lak.; régi helység, melynek egy részét Nagy Lajos Jakab nádori itélőmesternek adományozta.

André

1. Jules, francia tájképfestő, szül. Párisban 1804 ápr. 19., megh. Párisban 1869 aug. 17. Jovilard és Watelet tanítványa volt, beutazta déli Franciaországot, első képét 1831-ben állította ki a Louvre műkiállításán. 1845-56-ig a sevresi porcellángyár festője. A. felfogásában a realizmus felé hajlott, de nem hanyagolta el képein a hangulatot sem és tárgyait különös csínnal dolgozta fel. Sevresi műveit is nagy elismeréssel fogadták.

2. A. Yves Marie, szül. Châteaulinben, Alsó-Bretagneban, 1675-ben, megh. 1764. 18 éves korában a jezsuita rendbe lépett, de sokkal önállóbb gondolkodásu volt, hogy sem ott boldogulhatott volna. Párisban megismerkedik Malebranche-sal, ki megismerteti Descartes filozofiájával, melynek őszinte híve lett. Egyideig Amiensben, majd Rómában bízták rá a filozofia tanítását, azután a rend elküldte Alençonba gyóntató papnak. Közben sok viszontagsága volt a renddel, melyek fokozódtak, midőn iratait átkutatták s köztük Malebranche-nak egy a cartesianizmust valló életrajzát találják. A rend a Bastille-ba záratja, de midőn visszavonja nézeteit, szabadon bocsátják s Caen-ba küldik, ahol nyugodtan s nagy tiszteletben állva töltheti élte hátralevő napjait. Sokat írt, nyomtatásban megjelent tőle egy könyv a szépről, egy munka az emberről, ujabban Malebranche élete (De la vie de Malebranche, Paris 1886). Több kéziratát a caen-i könyvtárban őrzik. Filozofiájában, amennyire a rendtől tehette, Malebranchehoz s Descarteshez ragaszkodik.

Andrea

Giovanni, szül. 1275., megh. 1347-ben. Korának legkiválóbb olasz egyházi jogtudósa.

Andreae

1. Jakab, német luther. teologus, szül. a württembergi Waiblingben 1528., megh. 1590. Tübingában végezte tanulmányait, 1546-ban diakónus lett Stuttgartban, 1549-ben Tübingában, majd 1553-ban szuperintendens, 1562-ben teologiai tanár, prépost és kancellár a tübingai egyetemen. Nagy készültsége és diplomáciai ügyessége által tünt ki. Az evang. egyházi ügyek rendezése körül (Németországban) nagy tevékenységet fejtett ki s az akkori dogmatikus szóharcok közepette buzgó terjesztője volt a lutheri tanoknak. Főleg az ő befolyása miatt jött létre 1577-ben a formula concordia. L. Fittbogen, Jakob A. (Hagen 1881); Pressel a «Jahrbücher für deutsche Theologie»-ban (1877).

2. A. Ján. Bálint, német költő, szül. Herrenberg württembergi városban 1586 aug. 17., megh. Stuttgartban mint szuperintendens és apát 1654 jun. 27. A kornak száraz dogmatikai vitáival szemben sürgette a szeretet gyakorlásában tevékeny kereszténységet; ennek érdekében vallásos egyletet tervezett, melynek jelképe a rózsában diszlő kereszt lett volna. Ezért tartják őt még ma is némelyek a «Rosenkreuzer» név alatt ismeretes rend alapítójának vagy fölelevenítőjének, pedig e rend nevetséges v. helytelen szereplését ő maga is kigunyolta. Latin s német nyelven irt művei, melyeknek jelentőségére Herder fordította ujra (1786) a figyelmet, gazdagok éles és mélyen erkölcsös gondolatokban. Ilyenek: «Christlich Gemäl» (1612), «Hercules christianus» (1615, németül 1845), «Menippus» (1617), «Geistliche Kurzweil» (1619), «Chymische Hochzeit Christiani Rosenkreuz» (1616) c. művében tiltakozik minden ábránd ellen és nyiltan sikra száll korának ilyirányu hóbortjai ellen. V. ö. Hossbach, A. und sein Zeitalter, 1819.

2. A. János a XIV. század elején élt kanonisták legjelesebbjeinek egyike, 1301-től kezdve 1348 jul. 7-én bekövetkezett haláláig bolognai tanár. Az iskola az ő munkáját (1304-ből) fogadta el a Sextus glossa ordinariájául. Ugyanő készítette a Clementinához is a glossa ordinariát 1326-ban. Ezenkivül a Sextushoz Novella cimén apparátust irt, valamint ugyanezen a címen nagy kommentárt irt IX. Gergely Decretaleseihez.

3. A. Brami, német gépészmérnök, szül. majnai Frankfurtban 1819-ben, megh. 1875 máj. 7., a hamburg-magdeburgi gőzhajózási társaság buckaui gépgyára műszaki irodájának főnöke volt; majd Amerikába ment, hol a cukorgyártást európai módszer szerint törekedett meghonosítani, de balsorsban gazdag 7 év után visszatért és a buckaui gyár igazgatója lett. Az általános gépészet terén érdemei vannak.

Andreaea

Ehrh. (növ.), lombos moha, a róla nevezett család egyetlen génusza, nálunk 6 faja terem, mind havasi. Baumgarten André májfüvé-nek nevezi, «Andreä» János Gellért (1724-93) hannoveri orvosságtáros és botanikus tiszteletére van szentelve. Barna v. feketés szőnyeget von a kovás sziklákon, a meszet kerüli. Sporogóniuma. szártetőző, tojásdad, eleinte nyeletlen, később pszeudopódium emeli fel, egész éréséig a végre kucsmaalakulag szétszakadó, vékonyfalú fátyolka takarja. Megérve hosszában négy hasadékkal nyilik (lásd) Schistocarpi v. Schizocarpi a lombos mohok közt), mert a 4 oldalt repedő gyümölcs fent és lent együtt marad. Andreaeceae v. Andreaeafélék (növ.), a lombos moháknak egyik családja.

Andreani

Andrea, Il Mantuano melléknévvel, olasz részmetsző és bélyegmetsző, szül. Mantuában 1560., megh. Rómában 1623.; részmetszetei, de különösen Hugo de Capri modorában készült fametszetei által vált hiressé.

Andreanum

privilegium, kiváltságlevél, amelyet II. András király 1224-ben adott a szászoknak, hivatkozva a II. Géza király által régebben adott szabadalmakra.

Andreas

Ungarus, magyar származásu középkori iró, ki 1268 után Anjou Károlyt, Hohenstauf Konradino legyőzőjét a következő iratban dicsőítette: «Descriptio victoriae a Carolo Provinciae comite reportatae». (Megjelent a «Monumenta Germaniae» XXVII. kötetében.)

Andrasbergolít

(ásv.) l. Harmotom.


Kezdőlap

˙