Angouleme

(ejtsd: angulém), 1. arrondissement a francia Charente départementban, 1954.65 km2 területtel és (1886) 139,093 lakossal, 36 községben. 9 kantonra oszlik. - 2. A. főhelye, fensikon a Charente partján, (1886) 27,016 lakossal. A város északon, zeg-zugosan épült, mig a 6 előváros a két belsőt erődítés módjára veszi körül, s sétatereivel egész a sikságig nyulik el. Említésre méltók: a szép Szt. Péter székesegyház (1101-36 épült), a díszes városház, a színháza, a lelencház, Valois Margit és Bouillaud Jean orvos szobra; több tudományos intézet és egyesület, papir- és fogyvergyár és szeszfőzők. A.-ben a kereskedés cikkei: papir, gabona, bor, pálinka (150,000 hl. évente), len, kender, szappan, vas- és rézárúk. Tőle 6 km. távolságban van az 1750-ben alapított Ruelle-féle fegyveröntő, mely évente 680 ágyut szállít. A. régi Inculisma Aquitániában, az Angoumois grófság hajdani fővárosa. Klodvig 507-ben elvette a várost a nyugati gótoktól s székesegyházat építtetett. A már ekkor is fontos város a következő századok harcaiban jelentékeny szerepet játszott. 1527-1530-ig itt tartózkodott Kalvin s a vallásháboruk alatt a protestánsok többször bevették a várost.

Angouleme

1. Charles de Valois, herceg, IX. Károly francia királynak és Touchet Máriának fia született. 1573 április 28., megh 1650 szept. 24. Ő viselte először az Auvergne gróf címet. 1580-ban Franciaország főpriorjává lett. Az A.-i hercegséget 1619. kapta. Kezdetben IV. Henrik híve volt, később azonban összeesküdött ellene, amiért 1604. halálra itélték, de ezt az itéletet örökös fogságra változtatták. XIII. Lajos azonban szabadon bocsátotta 1616. Követségben járt II. Ferdinánd császárnál (1620). Kitüntetéssel harcolt La Rochelleben (1628), Languedocben, Németországban és Flandriában. A «Mémoires du duc d' A.» c. mű (1589-1593) csak részben készült A. herceg közleményei alapján. (Kiadta Petitot: Collection des mémoires», a 44. kötetben és Michaud-Poujoulat a «Nouvelle collection» 11. kötetében.)

2. A. Louis Antoine de Bourbon, herceg, Artois grófnak, a későbbi X. Károly királynak fia s egy ideig Franciaország trónörököse. Született Versaillesben 1775 aug. 6., meghalt 1844 jun. 3-án. 1789-ben apjával Torinoba menekült, azután pedig (1792) az emigránsok élére állott Németországban. Mitauban nőül vette XVI. Lajos egyetlen leányát 1799 junius 10. 1806-ban. Angliába ment, ahol a Napoleon elől menekülő Bourbonok Hartwell várában találtak menedékhelyet. Midőn a szövetségesek 1814 elején Franciaországba vonultak, A. az angol-spanyol főhadiszállásra sietett, St. Jean de Luzba. Az angol had kiséretében bevonult márc. 12. Bordeauxba. U. o. XVIII. Lajost királynak proklamálta s közbocsánatot, vallásszabadságot hirdetett s minden jogos sérelemnek orvoslását igérte. A restauráció után lovassági tábornok és Franciaország tengernagya lett. A visszatérő Napoleonnak haddal állotta utját, azonban serege elhagyta s ő maga is foglyul esett. Hat nap mulva Napoleon szabadon eresztette. 1823-ban a spanyol forradalom elnyomása végett sereggel vonult be Madridba s Trocadero fellegvár bevétele után (Cadix mellett) «Trocadero hercege» címet nyerte. X. Károly uralkodása alatt az ultraroyalisták titkos pártfogója volt. A juliusi forradalom következtében apja is ő is a bordeauxi herceg javára mondottak le a trónról. Eleinte Holyroodba, 1832. Prágába s innen 1836. Görzbe költöztek, ahol Marnes gróf név alatt teljes visszavonultságban élt.

3. Marie Thérese Charlotte, hercegnő, az előbbinek felesége, XVI. Lajos és Marie Antoinette egyetlen leánya, született Versaillesben 1778 december 19., meghalt 1851 október 19. Éles ész és szilárd akarat jellemezte. A forradalom kitörése, illetőleg a király futási kisérlete után 1792 aug. a Templeba zárták, 1793. pedig édes anyjától elkülönítették. Szülőit és Erzsébet nagynénjét vérpadra hurcolták s maga is a legméltatlanabb bánásmódban részesült. 1795 december 19-én a direktorium foglyul ejtett francia tisztekért cserébe adta az osztrákoknak, mire a hercegnő Bécsben telepedett le, ahol vagyonának maradványaiból s anyjának még ki nem fizetett hozományából élt. Ott jegyezte el őt XVIII. Lajos Angouleme herceg, akihez 1799 jun. 10. ment feleségül. 1814-ben, 19 évi számkivetés után, visszatérhetett megint Párisba, hova máj. 4. XVIII. Lajos király kiséretében vonult be. Midőn Napoleon Elbáról visszatért, a hercegnő éppen Bordeaux-ban volt, mely város védelmezése körül nagy buzgóságot fejtett. ki. Ebbeli erélyes fellépéséért nevezte őt Napoleon «a Bourbon család egyetlen férfiának». A «száz nap» alatt Angolországban élt. A második restauráció után visszatért Párisba, hol a juliusi forradalom kitöréséig maradt. Ez egész idő alatt politikai téren nagy befolyást gyakorolt és a legszigorubb monarchikus iránynak volt éltető lelke. A forradalom elől Angliába menekült és erős lélekkel tűrte a sors ujabb csapásait; XVIII. Lajos méltán nevezhette «modern Antigoné»-nak. Férjével később Görzbe költözött, utóbb pedig Frohsdorf nevü birtokára (Bécs-Ujhely mellett), ahol Chambord gróf unokaöccsének nevelésével foglalkozott.

Angoumois

(ejtsd: angumoá), régen francia grófság, Angouleme város környéke, most Charente département egy része. I. Ferenc francia király a grófságot 1515-ben hercegséggé emelte.

Angra

fővárosa a portugál Terceira szigetnek és az egész Azor szigetcsoportnak, a déli parton két földnyelv között épült, melyek tágas kikötőt zárnak be. A jól épült, tiszta város a kormányzó s a szigetcsoport püspökének székhelye (1886) 14,000 lakossal, több szép templommal. A. várában volt egy ideig fogságban VI. Alfonz király 1667-ben.

Angra-Pequena

kikötő a délnyugat-afrikai német gyarmatban, a D. sz. 26°27' és a K. h. 15° alatt. Benn igen tágas és védett, az északi részen 9-13, a délin pedig 4-6 m. mély. Ivóvize nincs; a legközelebbi helyet, Betániát, nagy homoksivatag választja el a tengerparttól.

Angrecum

Hook. (növ.), az orchideák génusza. A tropikus Afrikában, Fokföldön és Nyugat-Indiában honos, részben levéltelen és felfutó, általában apró virágu növények, holott a madagaszkári A. sesquipedale-nak (Thou.) az orchideák egész családjában a legnagyobb virága van. Az A. fragrans Thouars levele, a Maszkarénák szigetén, 16-18 cm. hosszu, 1.3 cm. széles, szalagalaku, háromerü, a csucsán kétkaréju, vanilia-illatu, kumarin tartalmu, de keserü mandolaizü és tüdőbetegség ellen használják. Bourbon-téa, faham-, faam- v. fahm-levelek (folia faham) néven Franciaországba szállítják s illatszert, továbbá a khinai teához hasonló kedvelt italt csinálnak belőle. Malay neve angurek v. angrek.

Angri

város az olasz Salerno tartományban, a Vezuvtól DK-re, (1881) 7695 lakossal, pamut- és selyemfonóval. A kissé délebbre fekvő antik Mons Lactariuson körülbelől a mai Lettere mellett, Narses 553-ban a Tejas alatt küzdő keleti gótokat csaknem teljesen megsemmisítette.

Angriváriok

germán néptörzs a Weser jobb partján, északról a chaukok, délről, a cheruszkok határolták. A rómaiakkal többnyire szövetségben éltek. Nerva császár alatt megszállották a brukterek területét Westfalenben s a szász szövetséghez csatlakoztak. Nagy Károly által leigázva felvették a kereszténységet.

Angster

József, orgonakészítő, szül. Kácsfaluban (Baranyam.) 1834. Szegényül asztalosságot tanult Eszéken; Bécsben (1857-61 ) művelődött és állt be nemsokára Titz P. harmonium- és orgonaépítőhez. Három évi gyakorlat után Németországon vándorolt s 3 évet Párisban töltött; 1866-ban tért haza s Pécsett telepedett le. Itt a «Tanügyi füzetek» hozták szakcikkeit s 1886-ban megjelent «Az orgona története» c. műve.

Angström

András Jónás, svéd fizikus és csillagász. szül. Lödgöben (a Medelpad kerületben) 1814 aug. 13., megh. Upsalában 1874 jun. 21-én. 1839-ben a fizikából habilitálta magát Upsalában, 1843-ban csillagászati obszervátor lett, 1858-ban a fizika tanárává nevezték ki. 1867-től haláláig az upsalai akadémia titkára volt. Dolgozatai főleg a hőtanra, fénytanra és a mágnességtanra vonatkoznak. «Recherches sur le spectre solaire» (Berlin 1869) címü művében a nap színképében előforduló Fraunhofer-féle vonalak hullámhosszát határozta meg, miáltal a Kirchhoff-féle idevonatkozó művet kiegészítette. Más művei: Sur les spectres des gas simples (Upsala 1871). Sur la polarisation rectiligne et la double réfraction des cristaux a trois axes obliques (Act. Soc. Upsal. Tom. XIV). Sur la temperature de la terre a Upsal (U. o. Ser. III. Tom. I.) sit.


Kezdőlap

˙