Arany zománc

Arany zománcuak, ritkábban ezüst zománcuak a mozaik képek előállításánál használatos kockák vagy ékek. Fölszinükre finom fémlemezt fektetnek és rá üveget öntenek, mely azt igen finom hártyaként burkolja. Az utóbbinak az a célja, hogy a fémet a por, a nedvesség és egyéb káros külső hatás ellen megvédje, azért az üveg hártyának egészen simának kell lennie, továbbá megkivántatik, hogy ne legyen hólyagos és hogy egészen pontosan a fém lemezre feküdjék és hogy a fém csillámát ne korlátozza, igen vékonynak és teljesen tisztának kell lennie. Az üveghártya rendszerint egészen szintelen, néha azonban az arany és ezüst lemezt különféle árnyalatura festik, néha pedig az üveghártyát festik szinesre.

Aranzada

spanyol területmérték szőllők mérésére, 1 A. = 400 n. estadal = 6400 n. varas = 44,72. ár.

Aranzi

Giulio Cesare, kiváló anatomus szül. Bolognában 1530., megh. 1589. hol azután az egyetem világhirű boncolástan-tanára lett, s mint ilyen 33 éven át működött. Már tanuló korában tett boncolástani felfedezéseket, ekkor találta meg s irta le a felső szemhéj emelőizmát. Kicsiny, de kitünő s nagyfontosságu könyve: De humano foetu liber, 1564. jelent meg Rómában, ebben. irja le a később Botalli-ról elnevezett ductus arteriosust. Anatomicarum observationum liber (1587. Venet.) cimü könyvében a szivválaszfal átjárhatlanságát vitatja Vesalius-szal szemben; először irja itt le az Ammonszarvat, a róla elnevezett noduli Arantii-t s a ductus venosus Arantii-t. Fontos munkája: De tumoribus praeter naturam secundum locos affectus liber (1587 Venet.). Kevesebb értéke van a fejsebekről irott könyvének. Munkáit egyszerü, átlátszó irmodor és szerénység jellemzik. A XVI. század nagy olasz orvostudósai között méltán foglal helyet.

Aranzini

(ol.), szárított és olvasztott cukorral bevont apró, éretlen narancsok, v. csupán narancsszeletek, melyek Olaszország egyik kedvelt csemegéjét képezik, azonkivül gyomorerősítőül is szolgálnak.

Arapahoes

v. Arrapahoes (ejtsd: árrápáhósz) Kánszász felföldjén (É.-Amerika) a nagy Rio Colorado, Rio Bravo del Norte és az Árkánszász folyók eredése vidékén lakó indián törzs, amely a Kénáh, Szatsziká és Piékán v. Picaneux indiánokkal rokonságban van. Az A.-k csatangoló, harcias, lovas népség, melyet a Colorado aranybányáiért mindinkább nagyobb számmal idetelepülő fehérek üldöznek. Hozzájuk számították még a Keyovaskat is, de ez utóbbiak, mint Mollhausen kimutatta, egészen más nyelvet beszélnek.

Árapály

(tengerjárás, aestus maris, ném. Gezeiten, franc. marées, ang. tides), a tenger vizének periodikus emelkedése (áradat v. dagály) és sülyedése (apály), melyet a Hold és Nap vonzásának befolyása okoz. A Hold v. Nap vonzása bolygónk felszinének feléje fordított helyére természetszerüen erősebb, mint annak középpontjára, leggyengébb pedig a felszínnek az égi testtől elfordított helyére, úgy hogy a vonzó erő különbsége középpont és felszín között mindkét esetben a nehézség kisebbítésére törekszik. Ennek folytán a Föld vizzel borított felszínének az égi test felé fordított fele középen, valamint a tőle elfordított fél középen megárad s ezzel kapcsolatban eme két felének szélein megapad. Míg tehát az égi test egyszer elvégzi látszólagos utját a Föld körül (mire a Napnak 24 óra középidő, a Holdnak pedig átlag 24 óra 50 p. kell), a Föld felszínének minden helyén kétszer áll be a víz tükrének emelkedése s ugyanannyiszor sülyedése. A két égitest külön-külön okozta Á.-a egymást természetesen erősítheti v. gyöngítheti, aszerint, amint egyértelmüleg vagy egymás ellen működnek. Az előbbi eset beáll ujhold és holdtölte alkalmával, a második ellenben az első és utolsó negyedkor. A legnagyobb árhullámok, melyek így keletkeznek, a szökő ár, a legalacsonyabbak a gyönge ár. Az Á. magasságának, de egyszersmind idejének is, eme havonta kétszer ismétlődő változása a félhavi egyenetlenség nevét viseli. Ha a Nap és Hold az egyenlítőn kivül állanak, akkor a legnagyobb dagályu két pont az egyenlítő különböző oldalaira esik, tehát egy szélességi kör bármely pontja a Föld forgása következtében egy nap alatt két különböző magasságu áradatot kap, mit az Á. napi egyenetlenségének szokás nevezni. Az egyik hullám egészen ki is maradhat, ekkor egy napos árhullám áll be. A félhavi egyenetlenség eszerint a Hold fázisaitól, a napi egyenetlenség a Hold és Nap deklinációjától függ, végre egy harmadikat: a félévi egyenetlenséget, a Földnek a Nap körül való keringése okozza. A Hold és Nap okozta árhullám aránya abban az esetben, ha a Föld egész felületét viz borítaná, a. következőkép volna kiszámítható: az égi test, vonzása arányos lévén M tömegével és visszásan. arányos középpontjának R távolsága négyzetével, a Földön a tömegegységre f×M/R2 erőt gyakorol, hol az f arányossági tényező a tömegegységnek a tőle a távolság egységében álló tömegegységre gyakorolt erejét jelenti. Ha ez a Föld középpontjára nézve a vonzás erejének értéke, akkor a. Föld felszinének az égi testhez legközelebb és a tőle legtávolabb helyeire nézve:f×M/(R+r)2, hol a Föld sugarát jelenti. Ugyanez a kifejezés közelítőleg így is irható fel: f×M/R2=f×2Mr/R3, hol az első tag a középpontra ható erő lévén, a második tag adja az árapályt létesítő erőt. Egy más m tömegü és r távolságban levő égi test számára ez az erő épp ugy f×2mr/r3, s ennélfogva a két erőnek, tehát egyszersmind az árhullámok magasságának, viszonya:Mr3/mR2. A Föld tömegét 1-nek, a. Napét 324479-nek, a Holdét 1/81-nek véve, a Nap távolságát pedig 387-szer akkorának véve mint a Holdét, a Nap és Hold hullámjainak viszonya 324479×81/3873 = 1:2,2. A Nap árhulláma tehát fele akkora sincs, mint a Holdé. A szökő ár és gyönge ár viszonya épp ugy számítható, s eszerint elméletileg (2,2 + 1): (2,2 1) = 3,2: 1,2.

Korántsem várható, hogy a Földön, melynek vizeit szaggatott partok határolják, az A. tüneménye ez egyszerü elméletnek, mely az egész Földet egyenletesen vizzel borítottnak képzelte, tényleg teljesen megfeleljen. Valóban a Föld különböző helyein észlelt Á. jelenségek táblázatos összeállítása oly rendkivüli különbségeket tüntet fel, hogy a partképződés és a mélységi viszonyok komplikált befolyását láthatjuk ugyan, de a dolog lényegébe behatolni még képtelenek vagyunk. Pedig az Á. magasságának és idejének ismerete a szárazföldi partok mentén és a kikötőkben a hajózásra nézve igen fontos lévén, már rég megkisérlették e két elemnek bármely hely számára előre való kiszámításának módját megtalálni. Különösen nehéz a magasság előre való meghatározása, melynél tudni kell úgy a szökő, mint a gyönge ár alkalmával a legmagasabb és a legalacsonyabb vizállás közt való (magas viz, alacsony viz) különbséget, az ú. n. árkülönbséget, v. legalább ennek közepes értékét, amire azonban csak bizonytalan adataink vannak.

A dagály idejének meghatározására ama körülmény adott útmutatást, hogy az Atlanti oceán partjain és különösen Európában a Hold fázisainak befolyása az Á. jelenségeire a többi közreműködő elem mellett messze túlnyomó. Az uj vagy telehold delelése és a rákövetkező magas víz közt levő időkülönbség adja az illető hely áridejét (kikötői időszak, Hafenzeit, établissement, etablishment v. tide-hour, stabilimento), ez tehát azonos azzal az idővel, amelyen e két nap délutánján az áradat beáll. Más. napok számára azután a magas viz ideje a Hold delelési idejének és az áridőnek összegével egyenlő, mely azonban az idő félhavi egyenetlensége miatt még némi javításra szorul, mire a következő, különböző helyeken tett nagyszámu megfigyelésekből levezetett táblázat szolgálhat:

Hold delelési ideje

1

2

3

4

5

6

óra

Félhavi egyenetlenség

-13

-28

-43

-55

-63

-63

perc

Hold delelési ideje

7

8

9

10

11

 

óra

Félhavi egyenetlenség

-44

-15

+9

+16

+11

 

perc

E javítás azonban, mely szigoruan véve még helyről-helyre változik, nem nyujt oly pontos eredményt, hogy mindenkor érdemes volna vele a számítást komplikálni, hanem rendesen helyette egyszerüen a javított áridővel számítanak, vagyis a Hold delelése és a magas viz beállta közt levő időköznek az egész hónapi megfigyelésekből levezetett közepes értékével.

Az Á. jelenségeibe legtöbb betekintést nyujtanak az izoráhiák (cotidal lines, homopleroták), melyeknek rajzolását Whewell kezdeményezte. Ezek a vonalak az egyenlő áridejü helyeket kötik egymással össze, s különösen a brit szigetek környékére nézve vannak nagy gonddal meghatározva, hol óráról-órára megadják az ár tarajának helyét és alakját. Igen pontosan engedik követni az árhullámot az angol csatornától, hol taraja négy órával a Hold delelése után áthalad, a Doveri-szorosig, hol 19 órával később az Északi tengerből jövő hullámmal találkozik. Az izoráhiák a tenger legkivájtabb völgyei fölött mindenütt kidomborodnak, mert ott az árhullám sebesen halad előre, ellenben a sekélységek, zátony ok és partok közelében a hullám lassítja járását.

Az árkülönbségre nézve bámulatos változatosság észlelhető. Vannak helyek, hol az árapály alig érezhető, másutt megint valóságos özönviz, roppant területeket árasztva el, melyek az apály idején megint felmerülnek.

Az európai partok mentén a legnagyobb árkülönbség a bristoli csatornában észlelhető. Bristolban (Cumberland Dock) az árkülönbség 9,6 m., Tortishead mellett éppen 12,2 m. Épp oly nevezetes az árkülönbség a szt.-málói öbölben (szökő ár Szt.:Málóban 10,7, Cancaleban 11,3 m.). A legmagasabb árhullámokat találjuk az új-skóciai Fundyöbölben 15,4 m.-nyi magasságban és Patagonia keleti partjain (Puerto Gallegos 14,0, Santa Cruz folyam 12,2, Magelhaes-szoros bejárata 13,4 m.). Az Atlanti oceánon kivül is találkozunk tetemes magasságu árhullámokkal, melyek az előindiai Cambay-öbölben 9,1, az ausztráliai északnyugati parton fekvő Hannover-öbölben 11,6, a koreai Salee folyamban 11,3 m.-ig emelkednek. Ezzel szemben a nyilt oceán szabadon fekvő szigetein az árhullám mindenütt aránylag csekély, és ritka esetekben éri el vagy haladja túl a 2 m: t.

Teljesen vagy részben elzárt vizmedencék Á.-a azt bizonyítja, hogy ez egészen lokálisan, önállóan is fejlődhetik, és oka nem keresendő, miként azt régebben feltették, a Déli oceánban. Igy a Michigan-tó Á: a igen figyelemre méltó; Chicagónál az árkülönbség szökő ár idején 73 mm., gyenge árnál 37 mm., Milwaukee-nál 27 illetőleg 10 mm. A Nap és Hold árjainak viszonya az utóbbi helyen 1: 2,19. Az áridő 1/2-1 óra.

A Földközi tengerben az Á. helyenkint 1 m.-t tesz ki. Az Adriai tengerben az árhullám Korfutól Triesztig 5 cm: ről 60 cm.-re nő s ez uton 5 óránál többel elkésik.

Mikor az árhullám egy folyamnak tölcsértorkolatába behatol s ott a fenékhátak késleltetik, a partok pedig összeszorítják, akkor ott a viztömeg felduzzad. Igy keletkezik a csapó árhullám, melynek angolul bore, franciául mascaret a neve, így hiván e tüneményt a hugliilletőleg gironde-melléki lakók. Némely folyam torkolatában a csapó árhullám roppant méreteket ölt, ilyenek az Amazon, a Hugli, a Szajna. az Elba és a Vézer torkolatai. Lentz leirása szerint (Flut und Ebbe und die Wirkungen des Windes auf den Meeresspiegel, Hamburg, 1879) e tünemény a bristoli csatornában a következőleg megy végbe: «A szökő ár magassága Lundy Island mellett 27 angol láb (8,23 m.) és Kingsroadig az Avon torkolata mellett szakadatlanul nő, amennyiben a hullám csucsa emelkedik, alapja sülyed. A hullám nagyságával együtt nő sebessége is, óránkint 36 egész 49 tengeri mértföldig. Severn Lodgenál az English Stones-ba ütközik a hullám, s további utjában is csak sekély, erős lejtésü folyót talál, melyben a hullámcsucs még folyton emelkedik, míg alapjának további sülyedése már meg van akadályozva, hanem lábpontja Sharpness mellett már 14, Newnham mellett már 28 lábbal (4,27 és 8,55 m.) fekszik magasabban mint Kingsroadnál. Az ár magassága Sharpnessig 29, Newnhamig 16 lábra (8,84 és 4,88 m.), terjedési sebessége előbb 21, most 9 tengeri mértföldre apadt. Ily hatalmas változásokat nem szenvedhet az árhullám anélkül, hogy mintegy kárt ne valljon. A folyam köves medencéjében nem találja meg a lábának képzésére szükséges vizmennyiséget, a hullám után nyomuló viz megelőzi az elsatnyult lábat, és gyengén emelkedő lejtő helyett 2-4 láb (0,60-1,22 m.) magasságu habzó viztömeggel kezdődik, mely Sharpnesstől Newnhamig és tovább folyamnak felfelé tombolva elsiet. Már messze távolságból hallani a közeledő bora dörgését, mely pillanatról pillanatra hatalmas vizesés dörejéig fokozódik; végiil fehér, az egész folyamot harántul átmetsző tömeg közeledését látni, s kevés szempillantás mulva az addig nyugodt viztükör tomboló tengerré változik. E perctől fogva nagy sebességgel árad a viz, kevés idő mulva a felfelé nyomuló bora lármája elvész a távolban, és az árapály további fejlődése rendes lefolyását kezdi».

Az árapály tudományos megvizsgálása különösen ujabb időben lendült meg, ugyanis számos helyen felállított önműködő ármérő (mareograf) adja a vizállás folytonos görbéjét, mely sir William Thomson utasításai szerint az ugynevezett harmonikus analizis alapján dolgozandó fel. Az ily módon feljegyzett vizmagassági ingadozások ugyanis különböző amplitudó és rezgési tartammal biró egyszerü rezgések szuperpoziciójából tehetők össze, melyek mindegyike az egyszerü ingalengés törvényének hódol. Minden rezgés a Hold vagy Nap mozgása egy elemének felel meg oly módon, hogy a keletkezett ár-oszcilláció tartama az elméletből következtetett apriorisztikus adat, mig a hozzátartozó amplitudót a megfigyelés szolgáltatja. Ha ugyanis h a viztükör magassága t időben, a0, a1 . . b1, p2 . . meghatározandó számadatok, és n2t, n2t, . . a Hold és Nap középóraszögeinek sokszorosaitól, az égi testek közép pályahosszuságaitól, felszálló csomóik és perigéum-hosszaiktól meg esetleges más, befolyásukat még éreztető szögektől függő argumentumok, akkor Thomson szerint h = a0 + a1 cos n1t + a2 cos n2t-+... + b1 sin n1t+ b2 sin n2t+ ... Ha valamely hely számára hosszabb tartamu észlelési sorozatból levezettük az itt feltüntetett a és b állandókat, akkor ez egyenlet bármely időben észlelt vagy észlelhető vizmagasság-előre való kiszámítására alkalmas. Sok hely számára ezek az állandók már is ismeretesek; a számításokat ugyancsak Thomson által szerkesztett harmonic analyzer, vagy a még tökéletesebb Roberts szerkesztette sidepredicter neve alatt ismeretes elmés műszer végzi; ez utóbbinak egy példánya a londoni Nautical Almanach office-ben is működik.

E számítások különösen ama következtetések által lettek érdekesek, melyeket belőlük a Föld belsejének szerkezetére levonni iparkodtak. Thomson V. ugyanis kimutatta, hogy a Földdel egyenlő térfogatu rugalmas golyó. legyen bár olyán kemény mint az acél v. üveg, az Á-nál fellépő erők hatása alatt periodikus alakváltozást szenved. Ha tehát a Föld belül valójában rugalmas anyagból áll akkor az oceán Á.-a csak a Föld szilárd részének és a rajta levő tengernek alakváltozása között való különbséget mutatja. Merev golyón ellenben az Á. jelenségei sokkal tökéletesebben tükröztetik a Hold és Nap mozgását. Most már az Á.-nál a rövid periodusu rezgéseket a tengerfenék egyenetlenségei miatt annyira zavarják a visszaverődés jelenségei, hogy a mondott vizsgálatokra nem alkalmasak. Azért a harmonikus analizissel oly nagyobb periodusu rezgések után kutattak, milyenek a Hold körülkeringésének v. a Földnek a Nap körül való keringésének megfelelő félhavi illetőleg félévi rezgések. De ilyenek létezését nem sikerült kétségtelenül kimutatni. Tehát a Föld felszine együtt emelkedik és sülyed a tengerrel s eszerint belseje nem merev. Meglehet ugyan, hogy az eddigi megfigyelések helyein sehol sem oly zavartalanok az Á. jelenségei, hogy a kérdés teljesen el volna dönthető.

Ugyancsak az Á.-lyal hozták kapcsolatba a Föld forgási sebességének csökkenését, vagyis a nap hosszának növekedését, mely ujabb és régibb csillagászati megfigyelések egybevetésénél kitünt. Az árhullám taraja a surlódás miatt azt Á.-t okozó égi test délköre mögött marad; tehát a meridián emez oldalán nagyobb tömeg van és a zavaró test ennek folytán ott erősebben működvén, a Föld forgása lassul. Ha a Föld alakváltozása jelentékeny, akkor e lassulás igen tetemes; még pedig a Föld még szembeszökőbben érezteti befolyását a Holdon, mint ez a magáét ő rajta. A Föld belsejének szerkezetére vonatkozó igen kedvező feltevések mellett kiszámították, hogy 56 millió év előtt a nap csak 6 óra 50 percig tartott, a Hold pedig 1 nap és 14 óra alatt kerülte meg egyszer a Földet, mihez most majdnem egy hónap kell.

A Földközi tenger csekély Á.-a nem igen ébresztette fel a régiek érdeklődését e tünemény iránt. De Hérodotos és a sziciliai Diodoros már megemlékeznek a Vörös tenger nagy és hatalmas dagályáról. Strabón a Charybdis szabályos emelkedését az Á.-nak tulajdonítja. Massiliai Pytheas (mint Plutarchos mondja) és Aristotelés az Á. okozójának a Holdat tartották, s ez utóbbi a Hold állásával való kapcsolatát is sejtette. Mikor a rómaiak hódításaikat az Atlanti oceánig, különösen pedig a csatornáig terjesztették, hol e jelenségek sokkal hatalmasabban nyilatkoznak, már inkább lőnek reájuk és okukra figyelmesek. Caesar a gall háboruról irt emlékiratában már azt is felemlíti. hogy holdtöltekor a dagály különösen erős s Plinius nemcsak a tünemény leirását nyujtja, hanem azt egészen határozottan a Hold és Nap vonzásá-. ból vezeti le. Az újkorban Galilei, Descartes. Wallis igen mesterkélt magyarázatait adták e tüneménynek s csak Keppler tulajdonítja megint a. Holdnak az Á. változását, de ő sem fektet eme megjegyzésére súlyt. Az Á. tudományos magyarázatának Newton vetette meg alapját, aki felismerte az Á.-nak s a gravitáció jelenségeinek kapcsolatát. Utána Halley, Bernoulli Dániel, Euler és Mac Laurin foglalkoztak az Á.-lyal. Különösen kitünt az Á. elméletének kifejtésénél Laplace. Századunkban Whewell, Lubbock, Airy, German és mások beható vizsgálatai jelentékenyen előmozdították az Á.-ra vonatkozó ismereteinket. Különösen fontosak azok az évi jelentések, melyeket a British Association for the advancement of science egyik, külön e célra alakult bizottsága bocsát közre.

Árapasztó csatorna

Célja az árviz magasságának csökkentése az által, hogy a viztömeg egy részét a folyóból kivévén, oldalt elvezeti vagy egy másik folyóba, vagy esetleg ugyanannak a folyónak egy alsóbb szakaszába. A mult század végén a hollandi mérnökök úgy akarták a Rajna alsó részén az árvizek pusztítását megszüntetni. hogy csatornák által összeköttetéseket létesítettek a különben is több ágra szakadt Rajna és a Meuse között, hogy egyik folyónak árvizei a másikba átömölhessenek. De a munkálatoknak nem lett meg a kivánt sikere s ezenkivül ez a módszer nagyon elősegítette az egyes, ágak beiszapolódását. Hazánkban a topoloveci A. a Béga árvizeinek egy részét a Temesbe volt hivatva átvezetni, de céljának nem igen felelt meg. Néhányan a Tiszánál is ajánlották egy Á. kiásását, mely a baloldali mellékfolyóknak vagy ezek egy részének fölösleges árvizeit volna hivatva a Dunába vezetni. E tervezgetések azonban úgy műszaki, mint pénzügyi szempontból kivihetetlenek voltak.

Árapatak

(Árpeták), kisközség Háromszékmegyének miklósvári jár., (1891) 1223 oláh- és magyarajku lak., postával, az Olt vize mellett, 5 ásványforrással, melyek rendkivül sok szénsavat tartalmaznak. 1848 nov. 29-én a székelyek itt győzelmet arattak.

Árapataky

Székely családnév, melyet Sepsi Akadás fia Benczencz ispán ivadékainak egyik ága viselt. Benczencz ispánnak ugyanis, ki 1252. IV. Bélától a Székföldet kapta adományba a sepsi székelyek és bánsági szászok szomszédságában, három fia volt, u. m.: István, Domokos a hidvégi Nemes család őse és Mikó, kitől a hidvégi és bodoki Mikó család származott. A legidősb fiunak Istvánnak, két fia maradt, Arapataky v. Arwapataky János 1349-1369 közt és István 1349 körül. István fia kálnoki Nemes Máté volt, kitől a kőrispataki Kálnoky család származott; maga István, ugylátszik az Árkosi nevet viselte, birtokait az egymás mellett fekvő Árkos, Kálnok és Kőrispatak képezvén, ha amint valószinü egy személy volt azon Arkwsi Istvánnal kinek unokái a XV. század elején árapataki birtokuk után az Árapataky nevet veszik föl s ivadékaik egy századon át viselik, midőn árapataki Geréb, s egy másik águk szemerjai Geréb név alatt kezdenek szerepelni. L. Geréb.

Arapiles

spanyolországi falu 7 km-re Salamancától, nevezetes. arról az ütközetről, melyet Wellington diadalmasan vivott ki 1812 jul. 22-én a Marmont vezette franciákon.


Kezdőlap

˙