Aroostook

(ejtsd: arusztuk), 1. grófság Maine, É. amerikai államban 14.256 km2 területtel, 41,700 lak., fővárosa Houlton. 2. A., hajózható folyó ugyanott, mely a St.-John Riverbe ömlik. 200 km. hosszu.

Arosszi sziget

l. San Christobal.

Arouet

Voltaire (l. o.) családi neve.

Árpa

(Hordeum L., növ.), a pázsitfélék génusza, 16 fajjal Európa, Ázsia és Amerika mérsékelt vidékein. Több faját emberemlékezet óta termesztik. Egy- vagy többnyári kalászos füvek; a búzától meg a rozstól az különbözteti meg, hogy kétlevelü pelyvája közt csak egy tökéletes meg egy sertealakú elsatnyult virága van, s az Ilyen kalászka harmadmagával csoportosodik a virágzat tengelyének kimetszéseiben. A búza meg a rozs kalászkái egyenkint húzódnak a tengely mélyedéseibe. Az Á. hármas kalászkájának a középsője pároséltü virágot zár, a két oldalsó hímes v. meddő, vagy a termesztés következtében megváltozva szintén hímnős. Pelyvája szálkásan kihegyezett; toklásza bajuszos, ritkán szálkátlan. Gyümölcsén széles barázda van, s a toklászokba gyakrantele van nőve.

1. ábra 5. ábra 6. ábra.

[ÁBRA]

Hatsoros árpa Villás árpa Legyező árpa

Az Á.-nak, az Elymus L. (Cuviera Koel.) kizárásával, két algénusza van: a Crithe Döll v. Hordea sativa Koch (vetett árpa), meg a Hordeastrum Döll, v. Hordea murina (vad árpa). A vetett árpa toklásza, legalább a középső kalászkáé, széles elliptikus és bajuszos, a kalásznak szívós tengelye nem töredezik szét; az oldalsó kalászkák magaviseleté szerint különböző: 1. Ha a kalászka mind pároséltü és bajuszos virágot zár, s mind a két oldalon három-három kalászka egyenletesen kifejlődik, az Á. hatsoros (H. hexastichon L.)

2. Ha az ilyen virágú és hatsoros A.-nak középső kalászkái mind a két oldalon jobban a tengelyhez simulnak s ennek következtében két-két sor mind a két oldalon jobban kiemelkedik, a kétsoros v. közönséges Á. (őszi árpa, H. vulgare L., 2. ábra) támad. 3. Ha csak a középső sor kalászka zár pároséltü virágot, a két-két oldalsó csak himes és bajusztalan, akkor a laposfejü Á. (tavaszi Á., svéd Á., H. distichon L., 3. ábra) támad. 4. Ha a középső sor mind a két oldalon bajuszaival együtt egy síkban legyező módjára szétterped, német-, tenkely-, páva-, legyező-, török- v., jeruzsálemi Á. (H. zeocrithon L., 6. ábra) a neve.

Mind a négynek még más nevezetesebb fajtái vannak. A négysoros Á.-nak azt a fajtáját, melynek magva nem nő össze tenkely módjára a toklásszal, hámló, mennyei, meztelen, csurdé v. csóré-Á.-nak, (himalájai, egyiptomi, orosz v. oláh Á., Dávidmag, H. vulgare b, coeleste L.) nevezik. A fekete magú a korom-Á. A bajusztalan, de három csúcsos toklászu fajta a villás-Á. (H. trifurcatum, 5. ábra). Ezt nem igen termesztik. A kétsoros A. fajtái: 1. a kórós Á. (var. erectum Schübl. et Mart., 1. ábra), kalásza rövid, sűrű és egyenesen felálló; 2. a szomorú Á. (var. nutans Schübl. et Mart.) kalásza hosszú, laza és lekonyul; 3. a kávé-Á.-nak (var. nudum Ard.) gyümölcse nincs a toklásszal összenőve.

2. ábra 3. ábra 4. ábra.

[ÁBRA]

Kétsoros árpa Laposfejű árpa. Kórós árpa.

Egyes tavaszi fajták igen rövid idő alatt megérnek, azért a gabonafélék közül az Á. hat Északon legmesszebbre. Skótország északi részén, valamint az északi fok meg a Fehér-tenger körül, az északi szélesség 70°-a körül is megterem. Ázsiában a 45-70° közt, de Észak-Amerikában és Ausztráliában is tenyészik. Az európai havasokban 1000 méterig, Dél-Amerikában 3000 m. magasságig, a Himaláján még 4300 m. magasságban is termeszthető. A szibériai, norvég, skót és ir népnek, általában az északi és havasi lakóknak az Á.-liszt a főtápláléka. Az Á.-ból komisz-v. szegény-, de tápláló és egészséges kenyeret sütnek. A termesztett Á.-k közül a kétsoros v. nagyszemü Á. csak tavaszi. Nevezetesebb fajtái a Chevalier, Perless, Oregon, Golden melon, Imperial, páva Á. stb. Egyes vidékeken különösen jól térem az Á., s e szerint is megkülönböztetnek több Á.-félét, igy a tót A.-t, mely hazánk felső megyéiben terem, a Hanna, probstei, angol, svéd, skót stb. Á.-t. A négy- és hatsoros Á. őszi és tavaszi, de az őszi érzékenyebb a hideg iránt, mint a búza és rozs, Hazánkban leginkább termelik a két-és a négysoros Á.-t. A használati cél szerint megkülönböztetünk sör-. szesz- és takarmány-Á.-t. Sör-Á.-nak a sulyos (hl. sulya 64-73 kg.), halványsárga, teltszemü, vékony héju, lisztes törésü, protein-szegény A.-t mondjuk. A szesz A. (hl. sulya 62-64 kg.) minősége gyengébb, mint a söré. A takarmány-Á. a legsilányabb, sör-és szeszgyártásra alkalmatlan. Leginkább kedveli a jóminőségü vályogtalajt, a. kétsoros talajban válogatósabb mint a négysoros, ez egyrészt a homokos, másrészt különösen az őszi az erősebb, a kötöttebb talajon is megterem. Az őszi Á.-nak ugyanazok a jó előveteményei, mint a búzának, a tavaszié a kapásnövények, különösen a répa. Az őszi oly talajelőkészítést kiván, mint a búza, a tavaszi alá legjobb a talajt ősszel megszántani, tavasszal grubberolni v. boronálni. A kétsoros Á. Valamennyi gabonafélék között leggondosabb talajelőkészítést kiván, friss istállótrágyába nem célszerü Á.-t vetni, mert romlik a minősége, a műtrágyák közül főleg szuperfoszfát és chilisalétrom adandó. Az őszi Á. aug. végén, szeptember hó elején vetendő. Kh.-kint szórtvetésnél 110-120, sorosnál 90-110 liter. A tavaszi lehetőleg már márciusban vetendő, hidegebb vidékeken vetése elhúzódik május hóig is, a. kétsorosból szórva 140-200, sorba 80-120 liter,. a négysorosból 170-200, illetve 120-150 liter vetendő kat. holdankint.

Leggyakoribb gyomok az Á. között a vadrepce (Sinapis arvensis és alba L.), a repcsény-retek (Raphanus raphanistrum L.), a daravirág-zsázsa (Lepidium Draba L.), a mezei kőmag (Lithospermum arvense L.) és az acat (Cirsium arvense). Többször károsítja a rozsda és a porüszög. Állati ellenségei azonosak a buzáéval.Az őszi Á. legkorábban érő gabonaféle junius második felében már rendesen aratható, a, tavaszi julius-, hidegebb vidékeken augusztusban érik. A nyugati árpafélék később érnek, mint a hazaiak ezért a nyári forróság gyakrabban tesz bennök kárt. Tapasztalt gazdák szerint minél később aratjuk az Á.-át, annál szebb szinü lesz az, de másrészt a teljesen érett Á. kalásza könnyen törik azért az Á.-t is legcélszerübb, épen ugy mint a legtöbb gabonafélét a sárgaérésben aratni. Az Á. szemtermése hazánkban katasztrális holdankint 6-15 q.-ra tehető. A szalmatermés 8-18 q. Hazánkban a négykalászos közül az Á. foglal el legkisebb területet. Legtöbb Á.-t termelnek Bars-, Brassó-, Mosony-. Nyitra- és Pozsonymegyében.Az Á.-t sokféleképen és hasznosan értékesítik. Belőle készül az Á.-keményítő, legtöbbet a szesz- és sörgyárakban malátának használnak. A bőcukros Á.-malátából maláta-cukor, maláta-kivonat és malátabombon lesz, mely leginkább köhögés ellen jó. A megmaradt maláta-csíra trágya-pótlék lehet. Az Á. takarmánynak és abraknak is jó, különösen baromfi v. más jószág hizlalására. Gyakran a. kaszanyüggel és zabbal vegyest vetve nagyon célszerű zöld takarmány. A toklászától meghámozott Á.-nak (Hordeum decorticatum) árpadara a neve. A finom szeműt Á.-griznek (Á. morzsa, apró kása), a gömbölyű daraszemüt Á.-kásának mondjuk. Ennek legfinomabbika a gyöngy-dara. A leforrázott magvakból és darából lesz az Á.-víz, Á.-nyálka és dara: nyálka gyengeség és aszkórság ellen. A régebbi orvosi A.-liszt (farina hordei praeparata) pirosas sárga: oldható keményítő, keményítőmézga és dextrin van benne, azért könnyen emészthető; vízfürdőbe helyezett zárt cinnedényben az Á.-lisztnek 30 órai hevítéséből kapják. Lábbadozó betegnek v. mellfájósnak néha még most is adják, de helyesebben az említett malátakészítményekkel pótolják. Az Á.-víz a hideglelősnek, vérhas, rekedtség stb. ellen hüsítő és szomjúságoltó ital: 1/2-1 rész kiválogatott és tisztára mosott Á.-nak 12 rész vízzel való főzéséből készül, az Á. felrepedezvén, a levet megszűrik, cukrot és citromlevet vagy kremor-tartarit avagy málnaecetet tesznek hozzá. Az Á.-szalmát úgy használják, mint más gabonáét. Az Á.-magvat különösen a szemek meglehetős egyenlő nagysága következtében, sulynak is használják, egy árpaszem körülbelül 1 grán nehéz.

Az Á. Plinius szerint a görögök legrégibb termesztett gabonaneme. Az egyiptomiak meg a zsidók is gyakran vetették. Már a rómaiak lovat abrakoltattak vele, s az Á. azóta inkább abrak maradt Dél-Európában a zabszem helyett; de kenyeret itt ás sütnek belőle, s büntetésből a katonának adják. Az Á.-ital is nagyon régi («potui est humor ex hordeo» Tacit. Germ. 23). Az ősegyiptomiak, a trákok, görögök és gallusok már a legrégibb időben, a germánok pedig Tacitus idejében itták az Á. szeszes levét. V. ö. Köztelek II. (1892) 72. sz. A négysoros Á. a Tigris és Eufrates között még ma is vadon él, a kétsoros Á. Meyer szerint Lenkorán és Baku közt, Koch Károly szerint a Kaukázus délkeleti tájain, Kotschy szerint pedig Persia déli részén terem vadon. Boissier r Flora Orientalls-a, mely ezeknek a tájaknak vadon termő növényzetét ismerteti, a termesztett Á.-fajokról hallgat. Legrégibb idő óta ismerik a hatsoros Á.-t, az egyiptomi, zsidó, görög és indiai nép ősidő óta vetette. Magvát az egyiptomi mumiák közt is találták. Európába Egyiptomból jutott, ahol a kétsoros és hatsoros Á.-t ma is termesztik. Régebben Görögországban mind a három fajt termesztették, ma abraknak csak a négysorost meg a hatsorost vetik. A rómaiak a kétsorosat meg a hatsorosat ismerték. Az Á. a zabbal vegyest végre Európát, az Ó- és Ujvilág északi vidékét egész a sarkkörig elárasztotta. Az az öv, ahol ebből a két soványabb gabonából a legtöbbet termesztik, az arktikus öv, a keleti tartományokban pedig a szubarktikus öv nagyobb része.

A vad Á. hazánkban is terem. Toklásza szálas, lándsás v. sertenemü, mind bajúszos: kalásza sűrü, hengerded, kalászkája felálló, az oldalsók kurta nyelvűek, a virágzat tengelye pedig végre széttörik. Ilyen hazánkban az, egérárpa (Hmurinum L., l. o,), a tengermelléki Á. (H. pseudo-murinum Tapp.) Fiume környékén, a szíki A. (H. Gussoneanum Parl.) szikes mezőkön bőven, a béka-A;. (H. secalinun Schreb., l. o.). Az ördögárpa nem A.-faj, hanem a vetésbeli Ranunculus arvensis L. népies neve; l Boglárka.

Árpa

(hordeolum, orvostan), a szemhéj gyakori gyuladása, mely kivált azok szemén támad, akik szennyes levegőben tartózkodnak, vagy akiknek külön hajlandóságuk van rá. A szemhéj megvörösödik, megdagad, a dagadás közepe tömött tapintatú és fájdalmas; néhány nap mulva e hely megpuhúl, megfakad, s aztán a dagadás lelohad, a gyuladás eloszlik. Eredésére nézve v. a Melbom-mirigyek eldugúlásából. származik (belső árpa), v. a szenthéj bőrének faggyúmirigye dugúl el (külső Á.). Megfakadását és eloszlását siettetjük, ha meleg székfűvirág-teával v. ruhácska közé kent meleg péppel borogatjuk a szentet. Van olyan árpa is, mely nem szokott eloszlani, hanem kisebb-nagyobb tömött göb alakjában marad meg a szemhéjban. Ez a jégárpa (chalazion) a Meibom-mirigyekből fejlődő eltokolt kocsonyatartalmu daganat, melyet többnyire operálni kell, vagyis fölvágni és kifejteni. A baj kezdeten masszálással lehet megkisérleni eloszlatását.

Árpa

Régi magyar személynév, mely a régi törökségnél és mongolságnál is használatban volt, nevezetesen előfordult Dsingizkhán testvéreinek ivadékai közt. Hogy a név értelme a. m. «árpa» (törökül is arpa), kitünik abból, hogy már effajta nevek is voltak az Árpádkori magyarságnál. mint, Buza, Kölesd (Culcssed), Bodai, Bogdai, (a török: bódaj, bogdaj = buza szóból) stb.

Árpa-anyarozs

l. Anyarozs.

Árpabetegségek

A) Kedvezőtlen életviszonyok által okozott betegségek: 1. Kétnövésűség. Ezalatt azt értjük, hogy aratás idején a teljesen érett kalászok mellett még félig érett v. zöld kalászok találhatok; oka ennek az, hogy a bokrosodás után tartós szárazság állt be, ami miatt az oldalhajtások fejlődése megakadt, ezek szárba nem indultak; ha azután az érés idején. esős idők járnak, e hajtások kifejlődnek, de még akkor zöldek, midőn a főhajtások megértek. A kétnövésűség különösen a tavaszi árpában tesz nagy kárt, mert a kétnövésű árpa sörgyártásra nem használható. 2. Apadtszeműség. 3. Foghíjasság. 4. Aszály. 5. Sorvadás. 6. Elfagyás. 7. Kifagyás. 8. Felfagyás. 9. Megfuladás. 10. Gyökérkirothadás. 11. Megdűlés. (L. o.)

B) Élősködők által okozott betegségek: 1. Porüszög. Az árpának nagyon gyakori betegsége; a régibb nézet szerint az árpa porüszkét az Ustilago segetum Pers. okozza, tehát ugyanaz a gomba, mely a búzában és a zabban, továbbá még néhány fűben okoz porüszkösödést; Brefeld vizsgálatai azonban azt mutatják, hogy az árpa porüszkét egy külön üszögfaj, az Ustilago Hordei Bref. okozza, amely egyéb gabonafélét nem inficiálhat; legujabban pedig Jensen azt állítja, hogy az árpában tulajdonképen kétfele porüszög pusztit: a csupasz árpa-porüszög (Ustilago segetum var. hordei nuda) és a héjas árpa-porüszög (Ustilago segetum var. hordei tecta). A csupasz árpa-porüszköt az jellemzi, hogy az a megtámadott árpakalászt, a nyél kivételével, teljesen szétroncsolja; az üszögspórák csak a nyelet hagyva meg, az egész kalászt felemésztik, s végre széthullanak. A héjas árpa-porüszköt az jellemzi, hogy az a megtámadott kalász toklászait is épen hagyja, s így ennek spórái benmaradnak az árpa toklászaiban, s csupán csak az ezeken támadt repedéseken át képesek kihullani; jellemzi még ezen üszögféleséget továbbá az is, hogy az általa megtámadott kalászok kétszer oly szélesek, mint a rendesek, továbbá az, hogy az ilyen kalászok nem emelkedhetnek ki a kalászhüvelyből, hanem annak oldalán kénytelenek kibújni. (L. Gabonaüszög.) 2. A levél barnafoltos betegsége. E betegség abban áll., hogy az árpa zöld levelein hosszúkás, sötétbarna foltok keletkeznek, melyeket egy világos, sárgás öv környez. Különösen az alsó levelek támadtatnak meg gyakran, s ennek következtében megsárgulnak és elfonnyadnak; ha a betegség kismérvű, úgy csak a levelek lemezét (lapját) támadja meg míg a betegség nagymérvű jelenkezése esetén a barna foltok átterjednek a levélhüvelyekre is, s ilyenkor megakadályozzák a kalászok kibúvását. A betegséget a Helminthosporium gramineum Eriks. nevű gomba okozza, melynek miceliuma szétterjed a megtámadott levelek szöveteiben s a levelek felületén, ott ahol a barna foltok láthatok, nagy konidiák-at képez, melyek a betegséget terjesztik. 3. A levél sávos betegsége. E betegségben szenvedő levelek halaványak, fehéren sávoltak, s a sávok mentén sorban elhelyezett, szürke, apró csomócskák (konidia-csomók) láthatok. E betegséget, melyet eddig csak Kopenhága mellett észleltek a Scolecotrichum Hordei Rostr. nevü gomba okozza; a betegség a szántóföldön foltokban jelentkezik; e foltokon a növények alacsonyak maradnak s elhalnak anélkül, hogy termést hozná nak. 4. Rozsda. E betegséget az árpán két élősködő gomba: a Puccinia Rubigo vera Wtr. és a Puccinia graminis Pers. okozza. h. bővebben: Gabonarozsda. 5. A Fusarium heterosporum Nees. nevű gomba a toklászokon rózsaszínű csomókat (conidia-csomók) képez; kártétele jelentéktelen. h. A Pleospora infectoria Fuck. és a Pleospora vagans Niessl. nevű gombák igen gyakran az érett árpa vagy más gabona (búza, rozs, zab) szárain és levelein sötét, olajzöld foltokat v. sávokat okoznak; rendesen a gomba csak ott üt tanyát, ahol a gabona levelének v. szárának egyes helyei valaminő más ok következtében elhaltak. 7. Anyarozs, l. o. 8. Lisztharmat, l. o.

Arpachsad

Sém egyik fiának egyszersmind egy sémi népnek a neve. Némelyek szerint A. azonos az Arrhapachitis e. nevü tartománnyal.

Árpacukor

árpakivonattal vegyített cukorkák, melyeket keskeny rúd alakjában köhögés ellen készítnek s miután lágyabbak a többi gyógycukornál. célszerűbbek is.


Kezdőlap

˙