Az arcizmok görcsös összehúzódásában áll, miközben a szájat erősen kinyitjuk és tartós belélekzés után rövidebb kilélegzést végzünk. Ennek megfelelőleg szerepelnek itt az arcizmokat beidegző:arcideg; valamint a lélekzést fantartó idegek egész sora, igy nevezetesen a rekeszideg, a bordaemeló izmokat beidegző idegek, valamint a gégefő mozgását eszközlő idegek is. Leggyakoribb oka az álmosság és unalom valamint az idegrendszer kimerült állapota. Éhezö, bizonyos betegségekben szenvedő egyének is gyakran ásítanak. Igy észleltek gyakori ásítást váltólázban. migraineben szenvedő egyéneknél: agybeteg, hisztériás egyének nem ritkán valóságos ásító görcsben szenvednek. Az Á. sokszor bekövetkezik akkor is, ha ásításról beszélünk, v. ha mást látunk ásítani: az utóbbi nyilván reflex tünemény.

(ejtsd: aszjen), bolgár cári család. A XI. és XII. században Bolgária bizanci fönhatóság alatt volt. II. Isaakios Angelos császár alatt 1186. két tirnovói születésű testvér Péter és Asjen János, a régi bolgár cárok utódjai, föllázadtak a görögök ellen, kikiáltatták magukat «bolgár és görög cároknak» és megszabadították hazájokat a görög járom alól. Kilenc évi győzedelmes uralkodás után I. Asjen Jánost 1196-ban megölte egy Ivanko nevü főúr. Testvére Péter cár a következő (1197) évben szintén gyilkos kéz által esett el. Utánuk fiatal testvérük Kalojan uralkodott (1197-1207), ki a bolgár uralkodóknak elismert törvényes állást vivott ki a keresztény uralkódók között. Ő törte meg a latin keresztesek konstantinápolyi birodalmi erejét, elfogván a drinápolyi csatában (1205 április 15-én) Balduin császárt. 1207 okt. 8-án őt is megölték. Utódja, nővérének fia Boril cár volt, akit 1218. a törvényes trónörökös II. Asjen János trónjától megfosztott. II. Asjen János (1218-1241) alatt érte el a bolgár cári birodalom erejének és fényének tetőpontját. Ő foglalta el Tráciát és Macedoniát és birodalmát három tenger partjáig terjesztette ki. Az ö segítségével állíttatott vissza a bizánci görög császárság is. Felesége Mária, II. Endre magyar király leánya volt. Utódjal I. Kaliman (1241-1244), Asjen Mihály (1246-1257) és II. Kaliman (1257) alatt a bolgár birodalom gyorsan hanyatlott és nem emelkedett soha többé régi fényére és erejére. II. Kailmannal kihalt az A. család. Az Asjen nevet későbben még két idegen pretendens viselte a bolgár trónon a szerb eredetü As jen Konstantin (1258-1277) és a bizanci III AsjenJános (1279-1280). Az Asjen dinasztia nemzedékrendje a következő:

(Askr) és Embla, a skandináv mitologiában az emberi nem ős-szülöi; az északi népek Ádámja és Évája. E felfogás szerint az emberi nem fáktól származik (óskandinávul áskr: kőrisfa; embla: égerfa, szilfa?). Az Edda elbeszélése szerint az istenek Midgardban járva a parton találták őket s életet és szellemet öntöttek beléjük.

l. Arés és Astyoché fia, ki Orchomenosz népét vezette 30 hajón Trója falai elé. Déiphobos ölte meg. 2, Acherón és Gorgyra fia, kit Déméter azért, mert elárulta neki, hogy Persephoné nem maradt anyjánál, mivel Hadés kertjében 7 gránátszemet evett, bagollyá változtatott.

(az araboknál Askalan), város Palesztinában a filiszteusok öt főhelyének egyike, Gaza és Asdod között fölötte termékeny vidéken, a tenger partján, nagyon meg volt erősítve és Derketonak (Aphrodite Urania) ősrégi templomával dicsekedett. A. a tirusiak, mások szerint a lidok gyarmata volt. A Szent föld meghódítása idején A: t a Juda osztályrészéhez csatolták, azonban e törzs a várost sehogyan sem bírta a filiszteusoktól elragadni. Midőn a szittyák Ázsián végigvonultak, a templomot kirabolták s azért az istennő, a legenda szerint, borzasztó betegséggel sujtotta a rablókat. Nagy Sándor utódjai alatt a város felváltva az. egyiptomiaké és a sziriaiaké volt. A makkabaeus Jonathan A.-t kétszer elfoglalta, Nagy Héródés pedig fényes épületekkel és kertekkel szépítetté. Halála után nővére, Salome, a rómaiak engedelmével itt lakott. Habár az askaloniták a zsidóságot ősidőktől fogva gyülölték s e gyülöletüket a keresztényekre is átvitték, mégis úgy látszik, hogy a kereszténység e városban nemsokára gyökeret vert, miután A. a IV. századtól. kezdve a VI. századig kat. püspököknek szolgált lakóhelyül. Omar kalifa alatt A. a mohamedánoknak hatalmába került (638) és négy századon át az ő kezeíkben maradt. 1153 aug. 19-én azonban III. Balduin jeruzsálemi király a várost elhódította tőlük. Bouillon Gottfried mán előbb (1099 aug. 12.) győzte volt le A. táján az egyiptomi szultán hadát. IV..Baldriin hozományul adta a városat, leányának, midőn ez Montferrati Vilmoshoz ment férjhez, 1187-ben ismét a szaracének hatalmába került.

kiktől Oroszlánszivü Rikárd a várt visszavívta. 1192-ben s vár falait a kerestények és pogányok között kötött szerződés értelmében lerombolták. 1240-ben szerződés folytán a város még egyszer a keresztényeké lett, de 1247-ben végképen a szaracének birtokába jutott. Bibarz szultán a várost 1270-ben elpusztította s a kikötő bejárását kövekkel torlaszolta el, kogy a keresztények további kikötéseit megakadályozza. A romokat Schick építész 1866-ban lefényképezte.

(lat. Ascianius ), Aineias és Kreusa fia, más nevén Iúlos (lat. Julus), Alba-Longa mitikus alapítója, a latinoknak második királya, a trónon Silviusnak, mostohaanyja Lavinia Rának elődje.

Róbert, előkelő angol. VIII. Henrik ellen a fenyegetett katolikus egyház és hit érdekében összeesküvést és felkelést szervezett (1536)., Eleinte kegyelmet kapott, de miután 1537. ujabb gyanú támadt ellene fogságba került s Yorkban kivégezték. L. Anglia és VIII. Henrik. Stephen, Diction of Nation. Biogr. (II. köt.).

Móz. I. k. 10, 3 szerint egy Palesztinától Északra eső népnek neve, melyet a későbbi zsidók, talán az egykori Askanien (Aschanien )nevezetü német grófság után. Németországra, ruházták. Innét: Minhág Á. (áskenávi ritus), a német zsidók imarendje illetve vallásos szokása és Áskenázim, a német rítust követő bármely országban élő zsidók. V. ö. Szetárdim.

Asklépios papi céhe, kik nemzetségöket Asklépios két fiára, Podaleiriosra és Machaónra vezették vissza. E céhben a papi hivatal és az orvosi ismeretek apáról fiúra szálltak át S Hippokratés idejéig sem az egyik, sem a másik funkció teljesítésében idegenek nem részesülhettek. Midőn leghitesebb tagjának, Hippokratésnek irodalmi működése következtében az orvosi ismeretek gyakorlása nem maradhatott többé kizárólag a céh kezeiben, jelentősége megcsökkent, s a kr. u. évszázadokban már sem válogatott az eszkösökben, hogy a néni alantas rétegei előtt hajdani nimbuszát megtartsa:

1. Bitimából, az ókor egyik leghíresebb orvosa, szül. Prusában, valószinüleg Kr. e. 124-ben. Az u. n. metodikus orvosi rendszer I alapitója. Kezdetben Alexandriában, majd Athénben élt, szónoklat tanításával foglalkozott, s csak később fordult az orvostudományhoz. Rómában neki sikerült először a gyógytudományt meghonosítani, midőn oda költözött. Nemsokára sok tanítvánnyt gyüjtött maga köré. A. szerint atomok alkotják a testet, melyeknek kölcsönös viszonyából magyatázta a betegségeket. Az atomok az által okoznak betegséget, hogy v. tulságosan össze vannak vonva (feszítés), v. nagyon is távol állanak egymástól (merevség), avagy rendellenesen megváltoztatták helyüket (lehangoltság). Azt tanította, hogy minden betegséget gyorsan, biztosan és kellemesen meg lehet gyógyítani; neki volt a jelszava: «Cito, tuto el jucunde». Az orvos feladata az atómoknak középfeszülési fokát megtartani, vagy helyreállítani. Ezek elérését elvetve az erősebben ható szereket különösen a dietétikai szerekkel, a rendes életmód megváltoztatásával célozta, s ajánlotta a szabadban mozgást, fürdőket, dörzsöléseket, a bornak mértékletes élvezését, kedélyeskedést, éneket, zenét. Gyuladás ellen érmetszést rendelt; hánytató szereket ritkán ajánlott; hashajtóknál többre tartotta a klistért. Állitólag ő találta fel a légcsőmetszést. Nagy műve De communibus adjutoriis, mellyel az általános gyógykezelést alapította meg, csak töredékekben (Asklepiadis Bithyni fragmenta. Weimar, 1794.) maradt fenn. Tanítványai utján a metodikusok tana egész a középkorig virágzott.

2. A.., Szamoszban szül. gör. epigrammköltő, Theokritos tanítója. A görög antologiában neve alatt ránk jutott 39 epigramm mély érzésü szerelmi költőnek mutatják.

görög versalakok a koriambusi sorfajból; nevöket Asklépiádés költőről kapták. A. sor kettő van nevezetesebb, ú. m. a rendes v. kisebb.