Attalos

több pergamoszi király neve:

1. I. A. Kr. e 241. legyőzte Szardesznél a keltákat, kik Elő-Ázsiát pusztították s fölvette a királyi cimet, melyet nagybátyja I. Eumenés viselt. Minthogy Sziria királyaival birodalma nagyobbítása érdekében ismét vivott harcai meghiusultak, 211. a rómaiak pártjára állott akiket aztán III. Fülöp Macedonia királya ellenében főleg hajóhadával támogatott. 197. agyszélhüdés vetett véget életének. I. A. a tudomány és művészet barátja volt. A pergamoszi könyvtárnak megvetette alapját. Szardeszi győzelmének emlékére az athéni Akropoliszon négy szoborcsoportozatot állíttatott fel: egyes alakjait a nápolyi vatikáni, velencei és a Louvrei muzeumok őrzik. Pergamonban nagy oltár építéséhez fogott, melynek fődíszét az istenek és gigaszok harcát ábrázoló dombormű képezte, maradványaira 1878. akadtak: ezek a berlini muzeumban láthatók.

2. II. A. Philadelphos. az előbbinek ifjabb fia. bátyja II. Eumenés Rómába küldötte, hogy ott a pergamoszi birodalom érdekeit képviselje. Kr. e. 159. követte bátyját a trónon. Harcolt Prusiás. Bithinia királya ellen, segítette Alexander Balast a szíriai trón elnyerésében, végül támogatta a rómaikat az ál Fülöp s az achajai szövetség legyőzésében. Meghalt 138-ban, a tudomány és művészet pártfogójának hirében.

3. III. A. Philométor. II. Eumenés fia; alighogy az előbbit a trónon követte, búskomorságba esett, a kormányzást tanácsosaira bizta s egyedül a kertészetben és szobrászatban lelte örömét. Meghalt Kr. e. 133. Végrendeletében birodalmát és kincseit a rómaiaknak hagyományozta.

Attaque

(franc., ejtsd: átták) a. m. támadás szálfegyverrel; l. Roham.

Attár

tulajdonképen Muhammed Ibn Ibrahim Ferid-eddin. A persa misztikusok egyik jelese. Szül. Kerbenben, egy Nisapur melletti helységben, a mi időszámításunk szerint 1119-ben, meghalt 1229-ben. Atyja vagyonos fűszerkereskedő volt. Szülője halála után egy ideig Attár vezette a reá maradt virágzó üzletet, innen ered Attár neve is, mely arabul fűszer- és illatkereskedőt jelent. Oly nagy hatást tett fogékony, vallásosságra hajló kedélyére egy boltja előtt ácsorgó dervis megjegyzése a világi élet hiábavalóságáról hogy menten fölhagyott üzletével és a szufizmusra áttérve, az aszkézisnek szentelte magát. Mint a XI. század első évtizedeiben élt Naszir Khoszrevről, sok csodálatos dolgot beszélnek el róla bámulói. Gondolatokban gazdag és hamisítatlan miszticizmussal teli költeményeit mindenki szivesen olvassa ki csak a szufizmus iránt érdeklődik. Életének végső szaka a mongol uralom, Dsengiz khán rettenetes korszakába esik. Mint törődött aggastyánt, kire nézve az élet alig birt többé beccsel, száztiz éves korában egy mongol katona ölte meg. Nagyszámu, többnyire terjedelmes költeményei közt legismertebbek a Pend Námeh (a tanács könyve), először Hindley adta ki (1809), aztán a nagy arabista de Sacy (Páris 1819) és Mantik ut-tair («madárnyelv». kiadta és fordította de Tassy Garcin). Sokat olvasott költeménye még a Titkok könyve (Eszrár námeh), mely kőnyomatu kiadásokban közkézen forog a mohammedán keleten. Formatökélye és emelkedett panteizmusa biztosítják számára az utókor megbecsülését. Igen érdekes a szentek és próféták életét tárgyaló Tezkereh el-Evlijá cimü műve. Összes művei keleti életirói szerint többet tesznek ki százezer verssornál, de ezekből sok elveszett. Dselál eddin Rúmi; a nagy tiszteletnek örvendő Mesznevi szerzője, maga és az első nagy misztikus költő Szenái fölé látszik helyezni A.-t midőn igy szól: «Attár maga a lélek volt Szenái annak két szeme. Mi csak Szenái és Attár után jöttünk.»

Attar

a. m. rózsavíz, l. Rózsa.

Attavante

Marco, firenzei jeles festő, szül. Firenzében 1452. Halálának ideje bizonytalan. 1508. még élt. Egyike azoknak a művészeknek, kik Mátyás magyar király könyvtárának számos kodexét miniatur festményekkel díszítették. A. nem lakott ugyan folyton Mátyás udvarában, de ott ugy látszik több izben megfordult s nemcsak a király, hanem Beatrix számára is dolgozott. Különösen egy misekönyv az, mely A. remekművének tekintendő: a könyv hasonló az ujabbkori efféle könyvekhez, 11/2 láb hosszu, 1 láb széles, terjedelme 430 lap, anyaga finom, irása a középkori tört irás: betüi igen nagyok, s ezért egy lapon csak 20 sor áll: elejétől végig oly egyenlők és szabályosak e betük, mintha nyomtatva lettek volna. A nagybetük a szövegben is festve és aranyozva vannak: kivált a kezdőbetük igen szépek s nagy gonddal készülvék; tintája, festéke ma is sötét-fekete. A könyv 1485-88-ig készült. Főbecse a valóban művészi festményekben áll s a mi reánk magyarokra nézve legfőbb érdekü, az Mátyásnak arcképe, mely kétségkívül hiven, természet után másoltatott. Ő maga e könyvben háromszor, neje Beatrix kétszer s fia Korvin János egyszer fordul elő. Nagyon becses továbbá a címlap, egy gyönyörü kép, mely korintusi oszlopzatu oltárt ábrázol; az oltárkép ősz szakállu, baljában világalmát tartó, jobbját áldásra emelő, angyaloktól környezett atyaistent tüntet elénk, de csak a mellig; alsóbb részeit kék tábla fedi, melyet az oltáron álló két magyar öltözetü ifju tart. Az oltár táblájának oldalait fehér márvány ábrázolja, melyet különféle arabeszkek diszítenek. Az oltárkép fölött, a négy korinti oszlopon, kiálló iv nyugszik, melynek közepén két angyal Mátyásnak királyi és családi egyesített cimerét tartja. A cimernek közepén a jellemző holló áll. Az oltár mozaik padozatán két oldalról egy-egy ifju áll egész alakban ábrázolva; a háttérben még többnek arca látszik. Valamennyi bajusztalan és szakálltalan, kétfelé fésült hosszu hajjal: kettőnek azonban Vörös turbán alaku kucsma van a fején. A jobboldalon álló ifju kétségkivül Mátyás fia, Korvin János: a mintegy 18-20 éves, karcsu, igen szép ifjunak arcéle Mátyáséhoz hasonlít, sárgás hosszu haja háta közepéig hullámzik, fejét tölgykoszoru diszíti, mi a királyfit jelzi, s felemelt jobbjának mutató ujjával a kék tábla feliratára mutat; ruhája aranyvirágokkal himzett biborköntös, melyet derekán öv szorít testéhez. A másik alakon, mely hihetőleg szinten arckép, buzavirágszinü, arannyal himzett hosszu mente s ez alatt a nyitott mellen fűzött zöld dolmány látszik.

Ezen alakok alatt az oltár lépcsőzetén arany kezdőbetükkel olvasható a művész neve s a munka kezdetének ideje. Az egész képet majdnem 3 ujj széles, arabeszkekkel diszített, aranyos szegély környezi, melynek négy szögletén tojásdad körben ugyanannyi női szent látható. A két hosszu oldal egyikének közepén Mátyás, a másikén Beatrix mellképe áll. Mátyásé a jobboldalon van közel fiához: haja szögszinü, fejét, vmint fiáét tölgykoszoru övezi, vállain és mellén széles boglárlánc van. A második lap szintén egészben festett kép, mely Dávid királyt térden imádkozva ábrázolja; koronája és lantja a földön van előtte. A következő lapok két oszlopban irvák, melyeket festett és aranyozott virágok és arabeszkek választanak el egymástól; a választók szintugy, mint a szegély, egy ujjnyi szélesek: némely lap azonban, kivált alul és felül, szélesebb szegéllyel van diszítve. melyek szegletein vagy közepén szentek képei láthatók s hasonló képek vannak számos kezdőbetüben is. A kánon alatt gyönyörü kép áll, mely az egész lapot elfoglalja; a kálváriát ábrázolja: a kereszten haldokló Krisztust a két haldokló lator között. Krisztus keresztje felett az irgalmas pelikán áll, mely fiait a saját vérével táplálja. A jámbor lator keresztjére Mária ereszkedik a kis Jézussal, a gonosz latoréra sárkányalakban az ördög, ki a haldoklót lándzsával agyonszurja. A kereszt alján jobbra a szent asszonyok csoportja áll, balra egy kék palástos férfiu a keresztre függesztett tekintettel térdelve imádkozik s ez ismét Mátyás arcképe, miként azt az arc hasonlatosságán kivül tölgykoszorus feje s a földön előtte levő korona mutatja. A térdelő király mellett szakállas püspök áll magyaros öltözetben; kétségkivül vmely magyar főpap arcképe: a nagy kép alatt két kisebb kép áll, egyik Jézus keresztrefeszítését, a másik az utolsó vacsorát ábrázolja. A széles szegélyben tojásdad körökben apróbb képek láthatók, melyek szentirási jeleneteket ábrázolnak. A következő lapot az utolsó itélet ábrázolása tölti be. Másik felén számos festvény közt a kánon szövege kezdődik néhány rövid sorral. Ezt a két lapot, mely a könyv közepére esik, akkor szokták felütni, amikor Belgium császári vagy Spanyolország királyi helytartó-kormányzói esküjöket tették; az esküvők e lapokra helyezték kezüket.

Miként a könyv elején álló hiteles jegyzetek bizonyítják, e könyvre tette le esküjét 1599-ben Albert főherceg s neje, Izabella infansnő; erre esküdött utóbb, 1702-ben Marchio de Bedmar. V. Fülöp helytartója, 1716-ban Marchio de Prie. VI. Károly helytartója, 1744-ben Károly lothringeni herceg, Mária Terézia helytartója, s végre 1781-ben Albert Kázmér szász-tescheni herceg, Krisztina főhercegnő férje, II. József helytartója. A könyv vége felé meg egy levél van, mely különösen becses reánk magyarokra nézve; az a levél az, melyen a missa pro imperatore áll. E levél első lapján az alsó szegélyben két angyal egy cimert tart: Magyarország és Mátyás egyesített cimerét, közepén a hollóval; sok lap szegélyében van ugyan cimer, de valamennyi közül csak ez az egy maradt épségben; a többire mindenütt más cimereket, jobbára a birtokló osztrák császárok, vagy spanyol királyok cimereit ragasztották reá. Ugyanezen levél tulsó lapján, az alsó szegélyben van Mátyás és Beatrix éremarcképe, hihetőleg a király nagy aranyáról való másolat, mert az arckép egészen aranyérmet, pénzt ábrázol, nagyságra körülbelül akkorát, mint a tallér. Körirata: «Mathias Corvinus rex Hunga.», Beatrixének körirata: «Beatrix de Arago, reg. Hung.» A könyvet jelenleg Brüsszelben, a burgundi könyvtárban őrzik. Bőrtokja vörös bársonnyal bélelt. kötése vörös marokkói bőr, vastag tábláit két szépművű ezüst kapocs csatolja össze.

Attel

az Inn bal mellékfolyója felső Bajorországban; torkolatánál van a hasonló nevü helység, régi bencés kolostor romjaival.

Attelage

(ejtsd: á-t'lázs), l. Fogat.

Áttelelő tavak

oly mély, lehetőleg friss víz járta tavak, amelyek soha sem fagynak be, s amelybe az őszi halászáskor kifogott tenyésztett halak helyeztetnek. L. Tógazdaság.

Átteleltetés

méheké. Hazánk éghajlata alatt a méhek nyári álláshelyükön hagyhatók, de azért a méhkaptárakat mégis meg kell védeni a hidegtől; a védelem abban áll, hogy a kaptárak üres tereit valami rossz hővezetővel, mint mohával, polyvával, kóccal v. szecskázott szalmával töltjük ki. Ha szokatlan nagy hidegek állanak be vizsgáljuk meg a méhest; ha a kaptár falán hallgatózva azt vesszük észre, hogy a méhek zúgnak az annak a jele, hogy fáznak; ilyenkor a kaptárakat szalmával be kell kötni, de a röpülőlyukat nem szabad a legcsikorgóbb hidegben sem eltorlaszolni.

Áttelepítés

a telepítés egy neme, midőn nem külföldről hozzák a telepítendő anyagot ill. népet, hanem az ország oly részeiből, melyeknek sűrű népessége van. Áttelepítés történik továbbá elemi csapások következtében is. L. Telepítés.


Kezdőlap

˙