Baranyai zöld ojtás

A szőllőnemesítésnek egyik eredeti magyar módja, melyet Baranya vármegyében régi idők óta gyakorolnak. L. bővebben Szőllőnemesítés.

Baranyavár

kisközség Baranyamegyének baranyavári járásában, (1891) 2360 horvát, német és magyar lakossal; van vasúti állomása, posta- és távíró hivatala, postatakarékpénztára; közelében Baranyavár romjai láthatók melyekről a megye nevét vette. Anonymus szerint Árpád, átkelvén a Dunán, seregének egy részét Ete és Vajta vezérlete alatt B. felé küldé, kik a vidéket elfoglalták s jutalmul nagy földet nyertek.

Baranyay

Ferenc, egyike azoknak, kiket Karaffa az eperjesi vértörvényszék elé idézett s kegyetlenül kivégeztetett 1687. Először jobb kezét vágták le, azután fejét vették, testét pedig négy felé darabolták. Fiát, B. Dávid kassai birót börtönre vetették apjával együtt, de ő a kiállott nagy szenvedések közben megőrült s a börtönben meghalt. Karaffa e fölött való dühében holttestét felakasztatta s helyette minden vizsgálat nélkül a város egyik előkelő polgárát, Lányi Sámuelt fejeztette le. Egyik börtöntársa a pozsonyi országgyűlésen előmutatta a szenvedések és kinzatások okozta sebhelyeket s elégtételül szenvedéseiről királyi bizonyítványt kapott.

Báránybőr

l. Bőr.

Báránycsecsfü

báránycsöcs, egercsecsfű, szakaf ű, Csapó és Benkő szerint a. m. Sedum acre L.; l. Varjuhaj.

Baranyec

(Baranec), a Liptói havasok legmagasabb csúcsa 2184 m. magas Liptó-Szent-Miklóstól ÉK. felé 14 km.-re, Szmrecsány felől mászható meg.

Bárányfark

(növ.), Chenopodium Botris L. bevándorolt növénynek népies neve. L. Libatalp.

Bárányfelhő

l. Felhőalakok.

Bárányhimlő

( Windpocken, Wasserpocken, varicella), határozottan fertőző betegség, amely megjelenésében sok hasonlatosságot mutat az igazi himlőhöz, ma azonban az orvosok túlnyomó része ettől egészen eltérő betegségnek tartja. Csupán gyermekeket támad meg, s gyakran epidémia alakjában t erjed el. A fertőzés idejétől számítva 8-14 nap mulva mutatkoznak az első tünetek, amelyek többnyire heves lázzal, ritkán anélkül állanak be s főleg a fejen, az arcon, és a test felső részein, támadó halvány rózsaszinü, kissé kiemelkedő, viszkető, gombostűfejnyi egész lencsényi foltokból állanak. Nemsokára e foltok helyén kisebb-nagyobb, víztiszta folyadékkal telt hólyagok támadnak, amelyek az egész testre kiterjednek, gyorsan beszáradnak, mialatt még mindig újak képződnek; 2-4-8 nap mulva a kiütés és láz megszűnnek s a beteg mindig meggyógyul. A megkülönböztetés az igazi himlőtől főleg a kiütés eltérő szakaszainak egymás mellett való jelenléte s a genyedéses hólyagok igen kicsiny száma által történik; egyes elgenyedő hólyagok szabálytalan hegedést okozhatnak úgy mint az igazi himlőnél. A beteg elkülönítése nem igen szükséges, a B.-t is csak egyszer kapja meg az ember. A gyógyításnak egyedüli feladata a láz mérséklése, ha túlságos fokra hág. Ujabban Bókai J. tanár azt a feltünő észleletét irta le, hogy a bárányhimlős betegek közelében több esetben másokon övsömört látott támadni, miért is azt véli, hogy e két betegség közt bizonyos kóroktani rokonság van. (Purjesz, Belgyógyászat tankönyve 1890, és Bókai J., Magyar orvosi Archívum 1892.) SS.

Baranyi

1. Bernát, II. Lajos őt küldte 1526. Morvaországba, hogy sürgesse meg a török ellen ígért segítséget. II. Lajos halála után Ferdinánd pártjára állott s ennek főkamarása lett. B. irta azokat a felhivó leveleket, melyeket Ferdinánd hívek toborzása céljából küldözgetett szét.

2. B. László (nagy-váradi), m. kir. testőr, később Debrecen város tanácsosa, szül. 1729-ben, megh. a század végén. Jogot és teologiát tanult Debrecenben, Sárospatakon és a hallei egyetemen. Először debreceni városi tisztviselő volt, 1760-1763. Bécsben testőrségnél alhadnagy, azután debreceni városi tanácsos. Már hallei tanuló korában kiadott ugyanott (1749.) egy kis főldrajzi művet, A geographia tudományának első kezdete, mely 1787. Pesten második kiadásban jelent meg. 1796-ban ugyancsak Pesten jelent meg Rövid magyar geographia c. munkája 310 lapon, melyet iskolákban is használtak. Heverés párnája c. munkájában (Diószeg 1789) költőietlen versekben mondja el életrajzát; legügyesebben dolgozta a németből fordított Mulatságos beszélgetések-et (Pozsony 1797.)

3. B. Pál, jezsuita hitszónok, született Jászberényben 1657 jan. 25., megh. Nagyszombatban 1719 dec. 8. 1674. Gyöngyösön a jezsuita-rendbe lépett és tanulmányai végeztével világi ruhába öltözködve hatolt be Erdélybe és Barany László névvel Kolozsvárt a gimnáziumban négy évig tanított. Visszahivatása után 13 évig hirdette a katol. hitet. A rumének egy részét megnyerte a katol. egyháznak: visszatért Magy arországba, Pesten öt évig hitszónok és az ottani székház főnöke volt; majd Nagyszombatba rendelték, hol 7 évig e rendház főnöke s magyar hitszónok volt. E működése közben érte a halál. Munkái: Viaticum spirituale, Claudiopoli 1690 és 1695. (Névtelenül.) A Szent Irás summája, Kolozsvár 1695. Lelki paradicsom, H. n. 1700. (Névtelenül.) Catechismus valachicus, Albae Juliae 1702. (Rumén nyelven kyrill betükkel.) Raphael archangelus, Tyrnaviae 1702. Imago vitae et mortis, Nagyszombat 1712. és 1719. A szentek lajstroma, franciából.


Kezdőlap

˙