Baudelaire

(ejtsd: bodler) Károly Péter, francia iró, szül. Párisban 1821 ápr. 9., megh. 1867 aug. 31. egy párisi gyógyító-intézetben. Poé Edgar műveinek négy kötetben kiadott fordításával (1865) tette magát ismertté. Legnagyobb feltünést keltett Les fleurs du mal (1857) c. költeményeivel, melyek egy részét, mint erkölcstelent, birói itélettel betiltották. Poét utánozva a bizarrságokban, az emberi sziv tévedéseit és sötét oldalait világítja meg és boncolgatja kegyetlen aprólékossággal. Összegyüjtött munkái 1868-70. jelentek meg 7 kötetben, 1887. pedig az Oeuvres posthumes el correspondances inédites.

Baudin

1. Károly, franc. tengernagy, szül. Sédanban 1784., megh. 1854 jan. 9. 1808. az angolok ellen harcolt az indiai oceánon s a csatában elvesztette egyik karját. 1812. tengerészkapitány lett: Ugyanez évben, midőn 14, lőszerrel magrakott hajót kisért Toulonba, angol kalózok megtámadták, de ő szerencsésen megmenekült. a restauráció után nyugalomba helyezték, mire Havreban mint kereskedő kereste kenyerét. 1838. azonban megint a tengerészeti pályára lépett és ellen-tengernaggyá lett; ő reá bizták az 1838. Mexikó ellen küldött 23 hajónak fővezérletét. Hosszas; eredménytelen alkudozások után hozzáfogott a Veracruzot védő, jóformán bevehetetlen San Juan d'Ulloa erődnek ostromához s a fellegvárat már másnap megadásra birta. Dec. 5. maga Veracruz is meghódolt. A háboru további folyamában Santa Anna seregeit is legyőzte. Szolgálatai elismeréseül altengernaggyá nevezték ki. 1840. diplomáciai és katonai küldetésbon Buenos-Ayresbe küldték és a délamerikai tengereken cirkáló hajóhad élére állították. 1841. átvette a tengerészeti miniszteriumot, ez állástól azonban csakhamar visszalépett és a touloni fegyver- és hajógyárban foglalt el magas állást. Az 1848. februáriusi forradalom után a Földközi tengeren állomásozó hajóhad főparancsnokává nevezték ki. Ezen kényes állásban megvédte szept. 18. az angol tengernaggyal együtt Messinát Filangieri erőszakoskodása ellen. 1849 juliusban leköszönt a fővezérségről és családjával együtt Ischia szigetére vonult vissza, hol meg is halt. Életét megirta Jurien de la Graviére tengernagy: La marine de 1812. és Ch. Baudin (Páris 1888). Une expedition d'outre mer en 1838. (Revue des deux mondes 78. köt.) V. ö. Grande Encycl. V. 856.

2. B. Alfonz, francia orvos, képviselő és az 1851 dec. 2-iki napoleoni államcsiny áldozata... Szül. 1811 1 ápr. 20., Nantuában, Ain departementben, megh. 1851 dec. 2. Egyszerü földmíves szülőktől származott; az orvosi egyetemet Párisban végezte s mint orvos ugyanott telepedett le. Szociális elvek hive lévén, szoros összeköttetésbe lépett Blanquival és különösen a Société des Saisons-ban és egyéb titkos társulatokban szerepelt mint szónok. A februáriusi forradalom után része volt a máj. 15-iki zavargásokban; fogságba is került, de döntő bizonyítékok hiányában fölmentették. A nemzetgyülésben a hegyi párthoz tartozott; 1849 jan. 11. pedig aláitta a Ledru-Rollin által a köztársaságnak elnöke és miniszterei ellen az alkotmány megsértése miatt beterjesztett vádiratot; okt. 30. tiltakozott az ostromállapot ellen és egyike volt azon keveseknek, kik az 1851 dec. 2. a néphez intézett kiáltványt aláirták. Dec. 3., az államcsiny után, a Faubourg S. Antonie-ha indult, ahol a torlaszon az alkotmánnyal kezében a szabadságot éltette, miközben a katonák agyonlőtték. A császárság utolsó éveiben a köztársaság hivei halottak napján tüntetést rendeztek a Montmartretemetőben, ahol különben már 1865. Baudin vértanunak emlék-szobrot emeltek.

Baudisserit

l. Magnezit.

Baudisain

1. Adalbert gróf, német iró, született 1820 jan. 25., megh. Wiesbadenben 1871 márc. 28. Két évig (1849-50) főhadnagy volt a schleswigholsteini seregben. Irt regényeket, melyek közül a legismertebbek: VII. Keresztély és udvara (1868) és Welser Philippina (1864), de ezek sem nagy becsüek. Fontosabb a schleswig-holsteini háboruról irt két műve (1862 és 1863).

2. B. Farkas Henrik Frigyes Károly gróf. német műfordító, szül. Rantzauban 1789 jan. 30., megh. Drezdában, 1878 ápr. 4. Egyetemi tanulmányainak befejezte után 1810-14-ig mint dán követségi titkár működött Stockholmban, Bécsben és Párisban, közben 1813. német nemzeti érzelme miatt félévi várfogságot szenvedve. Később nagy utazásokat tett, mire 1827. Drezdában telepedett meg, hol főleg Tieck Lajossal (l. o.) lépett bensőbb baráti viszonyba. A Schlegel Ágost Vilmostól (l. o.) megkezdett és Tiecktől folytatott hires német Shakespeare-fordítás számára tizenhárom darabot fordított le, azonfelül Shakespearenek tulajdonított négy történeti drámát (1836). Azután lefordította Ben Jonson és iskolájának színműveit, értékes irodalomtörténeti magyarázatokkal

(1836, 2 köt.), több középfelnémet költeményt (Iwein 1845, Wigalois 1847), Moliére vigjátékait (1865-67, 4 köt., ötlábu jambusokban), Coppée Ferenc két drámáját (1874), Carmontel és Leclerques dramatizált közmondásait és vigjátékokat Gozzi- és Goldonitól (1877). A német műfordítók sorában egyike a legjelesbeknek, aki az átültetett eredetieknek minden jellemző vonását találóan tudta visszaadni.

3. B. Farkas Vilmos Frigyes gróf, német teologus, szül. Sophienhofban, Kiel mellett, 1847 szept. 26., a lipcsei teologiai fakultáson 1874. habilitáltatta magát. 1876-ban Straszburgba hivták, ahol 1880. rendes tanár lett. 1881. ugyanily minőségben Marburgba ment. Művei közül felemlíthetők: Translationes antiquae libri Jobi quae supersunt (Lipcse 1870): Eulogius und Alvar (u. o. 1872); Studien zur semitischen Religionsgeschichte (u. o. 1876-78, 2 köt.). Dia Gesch. des alttestamentlichen Priestertums untersucht (1889).

4. B. Farkas Henrik gróf, tábornok a 30 éves háboru idejében, szül. 1579. megh. 1846., régi, a felső Lausitzból származó család sarja. Eleinte dán, a lübecki béke után svéd, utóbb pedig szász szolgálatban harcolt. Magdeburg ostrománál megsebesült, minek következtében kénytelen volt visszavonulni a hadi szolgálattól. Nejétől, Rantzau Zsófiától (1635) származott gyermekei Holsteinban nagy vagyonra tettek szert s hasonnevü unokája 1741. birodalmi grófságra emeltetett. A B.-család lausitzi ága 1682. halt ki. V. ö. Allgemeine Deutsche Biogr. II.

5. B. Ottó Frigyes Magnus gróf, schleswig-holsteini tábornok, az előbbinek öccse, szül. Rantzauban 1792 jan. 5., megh. Teplitzben 1865 jan. 25. a schleswig-holsteini fölkelésben (1848) honfitársaival tartott. A Bau mellett vivott szerencsétlen ütközetben két órán át küzdött a tulnyomó ellenség ellen, miáltal a derék had visszavonulását könnyíté meg. Sulyos sebeket kapott Kolding (1849) és Idstedt mellett (1850). Bátorság és lovagiasság jellemzé, annyira, hogy ő volt a hadsereg legnépszerübb tisztje. Midőn hazája ujból dán uralom alá került, kivándorolt s azóta többnyire Hamburgban és Drezdában élt.

6. B. Ulrik gróf, szül. 1816 febr. 22., dán őrnagy. Regényei: Ronneburger Mysterien (Stuttg. 1869); Das Damenstift (1875). Vigjátékait Kleinigkeiten tör das Theator c. alatt adta. ki 1863. legjelesebb darabja az Ein Abentener auf den Eisenbahn c. bohózata.

Baudius

Augusta, német szinésznő, szül. 1845 junius l. Lipcsében. Művészi kiképeztetését Baudius Károly jónevü szinésztől nyerte, kinek fogadott leánya volt. 1860. lépett először szinpadra Lipcsében mint Julia Romeo és Juliában. 1861. szerződött, a bécsi udvari szinházhoz. 1873. férjhez ment Wilbrandthoz. a bécsi udvari szinház igazgatójához.

Baudot-féle táviró-gép

l. Betünyomó távirógép.

Baudouin

(ejtsd: boduen) János Magloire, franc. tudós, szül. St.-Benoit-sur-Loireban 1819 szept. 15., megh. 1882 márc. 13. Az orleansi szemináriumban tanult, egy ideig a pont-levoyi kollégiumban tanárkodott, majd mint magán-tudós Párisban élt s 1851-57-ig az orleansi herceg fiainak nevelője volt. 1863. a Duruy közokt. miniszter megbizásából tett utazása eredményeül kitünő tanulmányt (Rapport 1865) irt a belgiumi, németországi és svájci iskolaügyröl, minek következtében az elemi oktatás főfelügyelőjévé nevezték ki. Irodalmi munkái közt van a Nibelungok egy fordítása is 1856-ból.

Baudouin de Courtenay

János, lengyel filologus, szül. Varsó mellett Radzyminben 1845. Egyetemi tanár volt előbb Kazanban, azután Dorpatban. Munkái: A latin abc a szláv nyelvekben, Megjegyzések a lengyel helyesirásra, Az orosz nyelv fonologiája és morfologiája: Lengyel népdalok Varsó környékén, stb.

Baudrier

(franc., ejtsd: bódrié) egyenes kard viselésére való övszerü kardkötő, melynek a bal csipő alatt függő tokjába dugják a kardhüvelyt. Díszöltözetekhez tartozó B.-n a szijat arany paszománnyal vagy himzésekkel födik be.

Baudrillart

(ejtsd: bódrijjár) Henrik, francia nemzetgazda, szül. Páriabon 1821 nov. 28., megh. 1892 jan. 25. A Collége Bourbonban tanult s itt 1841. a bölcsészetből nyert dijat, 1846. pedig Jean Bodin et son temps c. munkájával a Montyonjutalmat vitte el. 1852. tanára lett a Collége de France-nak s itt 1866. vele töltötték be a nemzetgazdaságtan irodalomtörténetének tanszékét. 1855. a Journal des Economistes vezetését vette át, 1856. pedig a Journal des Débats főszerkesztője lett; rövid ideig (1868-69) a Constitutionnel-t is szerkesztette. 1869. a könyvtárak főfelügyelőjévé nevezték ki. 1881 óta az École des ponts el chaussées-n a nemzetgazdaságtant tanította. B. szabadelvü irányt vall munkáiban, amelyek közül az em lített pályázaton és számtalan apró értekezésén kivül megemlitendők: Manuel d'économie politique (1857, öt kiadást ért 1885; ezen mű magyar nyelvre is lefordíttatott); Etudes de philosophie morale et d'économie politique (1858); Des ropports de la morale el d'économie politique (1860, 1883. Philosophie de l'économie politique c. alatt jelent meg); La liberté du travail, l'association et la démocratie (1865); Éléments d'économie morale, industrielle et commerciale (1868); La famille el l'éducation en France (1874); Histoire des luxe privé et public (1 köt., 1878-80); Des populations, agricoles de la France (2 köt., 1880 és 1885): különösen ez utóbbi két munka a történeti és társa-. dalmi kutatások gazdag és felette fontos eredményeit mutatja hé; Manuel d'éducation morale et d'instruction civique (1885).


Kezdőlap

˙